A szabadkőművesek már az Európai Parlamentben vannak

Fotó: iStockphoto / campanavalentin

-

HÁTTÉR

A bő háromszáz évvel ezelőtt indult szabadkőműves mozgalom egy pillanatra sem szűnt meg létezni. Gondolta volna, hogy mind a mai napig legalább egy tucat páholy működik Magyarországon, amelyekhez összesen több száz szabadkőműves tartozik? Utánajártunk, hogy igazak-e a szélsőjobboldal által kreált összeesküvés-elméletek, tartanak-e orgiákat, és hogy a hangoztatott humanizmus ellenére miért nem engednek be nőket bizonyos páholyokba.


„Negyvenéves lehettem, amikor úgy éreztem, hogy amit meg kellett tanulni, azt már megtanultam, ami pozíciót el lehetett érni, azt elértem, szóval beállt a világ, azt éreztem, már mindent tudok, már unatkozom” – mondja Dávid András, akinek egy ismerőse vetette fel a gondolatot: mi lenne, ha felkeresné a szabadkőműveseket, hogy ezzel valami új irányt vehessen az élete? Andrásnak akkor még fogalma sem volt arról, hogy mit csinálhat a huszadik század végén egy szabadkőműves, a mozgalomról csupán a történelem- és irodalomórák alapján volt némi homályos elképzelése. Végül egy kis keresgélés és kérdezősködés után rátalált egy páholyra, és 1989-ben a párizsi Grande Loge (Nagypáholy) magyar nyelven működő Martinovics Páholyában szabadkőművessé avatták.


Később kilépett a Martinovicsból, és 15 évvel ezelőtt a Jászi Oszkár Páholy mellett állapodott meg, amelynek három éven keresztül főmestere is volt.

Andrást a páholy nyilvános e-mail címén keresztül értük el, ő mesélt nekünk a jelenkori mozgalomról, és hogy a mostani tevékenységük eltér-e bármiben is a felvilágosodás korabelitől. Persze kíváncsiak voltunk arra is, hogy igazak-e a szabadkőművességgel kapcsolatos hiedelmek, és vajon az értelmiségi kőművesek alkotják-e a világ politikai elitjét, mozgatják-e a világgazdaság motorját. Az alábbiakban ezeket a legendákat próbáljuk meg tisztázni.


Nem működünk szektaként, nem tartunk orgiákat sem.

András rögtön az elején leszögezi: az a szóbeszéd például egyáltalán nem igaz, hogy a beavatási rituálé csuklyás, maszkos, latin könyvek felett élvező emberek gigantikus orgiája lenne.



Szex helyett viszont többször is kihallgatják az illetőt, mielőtt bekerülne a társaságba.

„Meg kell, hogy ismerjük a jelentkezőt. Ez nem agymosás, hanem egy kölcsönös megismerési folyamat, amelynek során rákérdezünk, hogy miért akar szabadkőműves lenni, és fordítva: ő is nyugodtan kérdezhet tőlünk. Ha úgy látjuk, hogy a potenciális tag nyitott és jóindulatú, akkor szabad a pálya. Kizáró ok leginkább csak a szélsőségesség lehet, ideális esetben viszont jobb- és baloldali beállítottságú emberek is vannak köztünk” – teszi hozzá.

Az elbeszélgetések után egy meghatározott rituálé szerint avatják be a jelentkezőt. Ennek részleteiről nem árul el sok mindent az interjúalanyunk, mondván, hogy a sok szimbolikus gesztus miatt úgyis érthetetlennek tűnne a szertartás az olvasó számára. A különböző forrásokból, tanulmányokból azonban arra következtethetünk, hogy valószínűleg gyertyákat és kardot is használnak a ceremóniák során.


Ilyen lehetett egy szabadkőműves szertartás a 18. században.


Minden egy kocsmában kezdődött

A szabadkőművesség a 17. századi Angliában született, és bár a szó eredetére többféle magyarázat van, valószínűleg a szabadkőműves kifejezés (angolul: freemason) azokra a nagy tudású középkori kőfaragókra utal, akik céhektől függetlenül dolgoztak. A mozgalomnak nem véletlenül szinonimája az állandóan építkező kőműves: szabad szellemünket szerintük ugyanúgy folyamatosan fejleszteni kell, ahogy egy épületet tégláról téglára haladva kell felhúzni.

A modern szabadkőművesség kezdetének a páholyok nagypáholyokba rendeződését tekintik: 1717-ben négy londoni szabadkőműves páholy a Lúdhoz és Rostélyhoz címzett fogadóban nagypáhollyá (Premier Grand Lodge of England) egyesült, ezzel elkülönítették magukat a többi szabadkőműves egylettől. (Wikipédia)

Innentől kezdve a szabadkőművesség története meglehetősen bonyolulttá válik, mivel a páholyok Európa- és világszerte is több táborra szakadtak, és különböző irányzatokat képviselnek mind a mai napig. Leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy vannak ortodox és neológ irányzatok.

Az egyik legfontosabb momentum, hogy az 1730-as években az angol mozgalom elérte a kontinenst, és a francia polgárosodó rétegnek nem kellett sok idő, hogy magáévá tegye a pápaság intézményét elvető, szabad gondolkodást hirdető trendet. A francia forradalmat követően egész Európában és Amerikában is elterjedt a mozgalom. Több tekintélyes listát is találunk arról, hogy a világtörténelem során kik tartoztak a szabadkőművesek közé. Voltaire-től kezdve, Oscar Wilde-on, Mozarton és Liszt Ferencen át Rooseveltig, Nagy Frigyesig és Dmitrij Mengyelejevig sok mindenkit elkapott a szellemi szabadság láza.

A szabadkőművesség mindig is a katolikus egyház által üldözött törekvés volt, a pápák az 1700-as évek közepétől egymás után bocsátották ki bulláikat, amelyekben igyekeztek valamilyen módon elhatárolódni a szabadkőművesektől, ördögtől valónak tekintették a mozgalmat. A reformer Ferenc pápa viszont – úgy néz ki – e téren is megengedő lesz. Legalábbis a nagypáholyok ezt várják tőle, mivel megválasztásakor szinte mindegyik üdvözölte az argentin egyházfőt.



A dégi Festetics-kastély az egyik legnagyobb hazai szabadkőműves gyűjteménynek adott egykoron helyet


Magyarországon időnként bűn volt, időnként pedig megtűrt tevékenységként tartották számon a mozgalmat.

Az első magyarországi szabadkőműves páholyt lengyel emigránsok alapították 1770-ben, de hamarosan létrejött a magyar mozgalom is Pozsonyban. Martinovics Ignác és Kazinczy Ferenc az első szabadkőművesek közé tartozott. 1795-ben aztán betiltották a mozgalmat, amely csak a kiegyezés után éledhetett újjá, a 20. század elején pedig többek között már Kosztolányi, Ady, Wekerle Sándor, Csáth Géza és Apponyi Antal is szabadkőműves volt. A hazai szabadkőművesek egyik legnagyobb könyvtára és központja a – fenti képen látható – dégi Festetics-kastélyban működött, az itteni hatalmas Szabadkőműves Levéltár alapján több kutatómunka is született. A gyűjteménynek 1945-ben veszett nyoma.


A gondolkodó középosztály hobbija

A magyarországi kommunizmus alatt polgári csökevénynek tartották a mozgalmat, 1919-ben be is tiltották, a 60-as évektől kezdve is csak megtűrt tevékenységként tartották számon, de azért itt nem volt komoly állami propaganda ellene, mint a Szovjetunióban.


1989-ben – az egyesülési törvényt kihasználva – már teljesen legálisan alakulhatott újjá a két legfontosabb nagypáholy: a Szimbolikus, majd a Magyarországi Nagyoriens. (A hazai szabadkőművesség huszadik századi története részletesebben a Magyar Narancs egy korábbi cikkében található meg.)

E két társaság a mai napig létezik, de több ponton is eltér egymástól. A legfontosabb különbség talán az, hogy míg a szimbolikusok a brit vonalat követik, tehát az Istenbe vetett hit elvárás a belépéskor (ez lenne az ortodox irány), addig a hazai Nagyorienshez tartozók a latin (francia) hagyományt ápolják: itt nem kikötés a vallásosság.

András csak a Jászi Oszkár nagypáholyáról beszélhet: „a Magyarországi Nagyoriens alá jelenleg hét-nyolc kisebb páholy (ebből egy szegedi és egy pécsi) tartozik.” A tagok inkognitója miatt pontosan nem lehet megmondani, hogy jelenleg hány szabadkőműves él Magyarországon, de pár száz emberről van szó. András szavaival: a „gondolkodó középosztály”, ügyvédek, orvosok, újságírók, egyetemi tanárok, pedagógusok, művészek kerülnek be a szabadkőművesek közé, elsősorban a középkorú vagy az idősebb korosztályból.


Kétszáz év alatt nem sok változott

Valaha a szabadkőművesség a progresszív gondolkodás szinonimája volt, és bár kívülállóként nem látunk bele, hogy a mostani tagok törekvései mennyire számítanak haladónak, az biztos, hogy a szabadkőművesek jelenlegi működése, szervezeti felépítése meglehetősen konzervatív.

Ennek egyik oka, hogy a szabadkőművesség túlélte a történelem viharait, és az élettartamát tekintve mára utolért bizonyos egyházakat, például a metodistákat – jóllehet, az egyházzal való összehasonlításnak általában nem örülnek a szabadkőművesek.

A mozgalom elpusztíthatatlansága részben arra vezethető vissza, hogy egyetlen páholy sem szűnhet meg, csak alvómódba kapcsolhat. Aztán azonnal felébred, amint hét mesterfokot elért szabadkőműves úgy dönt, hogy újra működtetni szeretné a páholyt.


Szabadkőművesek

A páholyok felépítése országonként eltérhet. Egy dolog közös bennük, mindegyik páholy hierarchikus


Az egyenlőséget, testvériséget hirdető mozgalom egy jól bevált hierarchikus rendszerre épül. A szabadkőműves páholyok még mindig inasokból, legényekből, mesterekből és a főmesterből állnak. András szerint azonban ez a sajátos felépítés nagyon jól működik már az idők kezdete óta. A különböző fokozatok és bizonyos szabályok betartása nélkül ugyanis nem lenne hatékony a munka – így nevezik a szabadkőművesek hivatalos összejöveteleit.


A munka mindig egy-egy előre kidolgozott téma megvitatását jelenti, amelyet minden esetben a szabadkőműves rituáléval vezetnek fel.
  • A rítus – nagyjából három-ötféle van – alapjaiban minden páholyban ugyanaz. Nem kell nagy ördöngösségre gondolni: úgy képzelje el, hogy mondjuk meggyújtanak egy gyertyát, majd azt körbejárják kétszer. Ez a ceremónia keretet biztosít, egyfajta iránymutatást jelent ahhoz, hogy aztán miként vitassuk meg a dolgokat. A rítusnak szabályai vannak, csakúgy, mint ahogy a vitának is” – meséli András.
  • Az egyik szabály például az, hogy nem lehet beleszólni a másik mondandójába, hivatalosan pedig csak egyszer lehet hozzászólni a vitához. „Ennek a szigornak tradicionális okai vannak, száz évvel ezelőtt még több ezer ember vett részt egy munkán, nagy felfordulás lett volna, ha mindenki többször beleszól a vitába.”
  • „Általában előre kidolgozunk egy éves témavonalat, idén a hit és tudás témakörét jártuk körbe, tíz előadás volt ezzel kapcsolatosan. Persze, alkalomadtán a tematikától el is lehet térni. Az éppen aktuális előadó egyébként sosem a hétköznapi szakmájához köthető anyagot ad elő, hanem elmélyül valami teljesen más témában. Olyan 15-20 percig tart a prezentációja, ezt követően vitatja meg az előadását a társaság.”


Amikor valakit felvesznek inasnak, ő is egyenlő testvére lesz a többieknek, csak a feladatai szintjén tér el társaitól. Egy évig tanulnia kell, azaz egy évig csendben kell maradnia.

  • A frissen beavatott inasoknak nemhogy előadni, még csak hozzászólni sem lehet a vitákhoz a munkák során.
  • Egy év eltelte után a szabadkőművesből legény lesz, akinek már jóval több szabadsága van. A legény feladata is a tanulás, és ahogy a feudalizmusban, itt is vándorolnia kell a tanulónak. Csak épp nem műhelyről műhelyre, hanem a páholyok között kell mozognia. Mivel különböző profilú páholyok vannak, a „vándorlás” lehetőséget ad az embernek, hogy eldöntse, a jövőben melyik társasághoz szeretne tartozni. „A Leonardo Páholyban például sok a művész, ott inkább művészeti kérdésekkel foglalkoznak, míg mondjuk a Jászi Oszkárt inkább a társadalmi kérdések érdeklik.”
  • Később a legényből mester lesz. Egy páholy csak akkor működik, ha legalább hét mestere van. Mindig van egy már megfelelő tapasztalattal rendelkező főmestere is, akit minden esetben legfeljebb három évre választanak meg.


Szabadkőműves festmény


Kifejezetten tilos vallási és politikai meggyőződésről beszélni

Vannak dolgok, amiket kifejezetten tilos szabadkőművesként megtenni. Először is nem szabad firtatni a társaságon belül a másik vallásosságát. „Nem vagyunk istentagadók, csak egyházellenesek. Ennek ellenére tudom, hogy egyházi ember is van köztünk” – jegyzi meg Dávid András.


A másik politikai meggyőződése sem lehet téma, és politizálni sem szabad. „Persze, bizonyos témák, mint most a menekültkérdés, néha kikerülhetetlenek, de pártpolitikával egyáltalán nem foglalkozunk. Egyébként politikus is van köztünk, habár nem első vonalbeli.”

Az aktuális kérdések, ha vita szintjén nem is, jótékonykodás formájában azért beszivároghatnak a szabadkőművesek közé. Az adományozás ugyanis kötelességük a páholyoknak, András szerint mindig ott próbálnak segítséget nyújtani, ahol éppen a legégetőbb társadalmi szükség van rá.

„Néhány évvel ezelőtt, a cigánygyilkosságok során egy lány szülők nélkül maradt. Az ő oktatását finanszíroztuk egy évig, legutóbb meg a Keletinél lévő tranzitzónába szállíttattunk mobilvécéket.”

Az adományok feladója egyik esetben sem a szabadkőműves páholy volt, itt is igyekeztek titokban tartani kilétüket, és civilként adták át a támogatásokat.


Nem az örök élet titkát őrzik

Ha valaki elárulja a szabadkőműves titkot, annak ott kell hagynia páholyát. Bár szeretnénk az ellenkezőjét hinni, de Dávid András állítása szerint sajnos a titok nem a bölcsek köve, még csak nem is a világuralom megkaparintásának terve. Kizárással jár azonban, ha valaki elárulja a rituálék szabályait, vagy ha lebuktatja a másikat. „Magadról elmondhatod, hogy szabadkőműves vagy, de a másik nevét nem árulhatod el.”


Szabadkőműves szimbólumok művészi ábrázolása (1846)

A Nap és a Hold fontos szabadkőműves szimbólumok


Minek kell titkolózni a 21. században?

Dávid András azt mondja, hogy Magyarországon sok szabadkőműves félti az állását, ezért nem szeretik nyilvánosságra hozni a másik életüket. „Az egyetemi tanárok, újságírók nem szívesen fedik fel, hogy szabadkőművesek. Gondoljon csak bele, egy olyan lapnál, amelyet mondjuk az egyház vagy a jelenlegi kormány támogat, elég okot adhat a kirúgásra, ha az egyházellenes kőművesek közé tartozol.”


Valószínűleg sok más munkahelyen sem néznék jó szemmel, ha kiderülne az egyik kollégáról, hogy mindenféle rítusokkal, a nyilvánosságra nem tartozó vitákkal üti el az időt esténként. Az eddig felsorolt szabályok mégiscsak azt a képet erősíthetik, mintha egy szektáról lenne szó.

Ráadásul, ha valami titkos, az mindig gyanús is. A szabadkőművesek bonyolult szimbólumrendszert használnak (a kalapács például a folyamatos szellemi és lelki építkezést fejezi ki, míg a körző a körre, amely meg a világ tökéletességére, a világegyetemre utal), ami így még homályosabbá teszi tevékenységüket egy kívülálló számára. Dávid András szerint a rítusok szimbolikáját egy beavatatlan teljesen értelmetlennek tartaná, sok belépő is idegenkedik attól, hogy a rituálékban részt vegyen.


Az újonnan érkezőket hosszú időn keresztül tanítjuk a szimbólumok használatára. Elkezdjük az alapoknál, és arra építjük fel a gondolkodásunkat. Amit felépítettünk, az voltaképpen sosincs befejezve, magyarán mindig minden változhat, nyitottnak kell maradni.

Bár a társaságok „titkosak”, a szabadkőműveseket valójában könnyű megtalálni, a magyarországi Nagyoriensnek még honlapja, páholyainak pedig külön gyűjtőoldala is van. Az Angliai Egyesült Nagypáholynak az épülete látogatható, rendezvényekre ki is bérelhető, sőt kifejezettem reklámozzák is magukat. Bár a magyar páholyok között nem divat a toborzás, néha ők is tartanak nyílt napokat.


„Évente két-három alkalommal tartunk nyitott munkát a szélesebb közönség számára, de általában marhára nem érdekli az embereket. Ez egyébként lehet, hogy a mi hibánk, rosszul reklámozzuk a nyílt napot, vagy csak rossz a témaválasztásunk.”



Nőkkel együtt nem olyan hatékony a munka

Ha eddig azt gondoltuk, hogy a szabadkőművesség csupán egy jól konzerválódott mozgalom, amelyben a szigorú hierarchia is csak a hatékony működést szolgálja, akkor ezt most bíráljuk felül. Egy esetben biztosan nem pusztán hagyományőrzésről, hanem egyenesen maradiságról van szó. A legtöbb páholynak ugyanis nincsenek női tagjai (kivételek azért akadnak: ilyen a Tolerancia és Testvériség nevű budapesti székhelyű vegyes páholy, sőt vannak kifejezetten csak női páholyok is).


Dávid András szerint, ha a jövőben reformokat vezetnének be a Magyar Nagyoriens szabadkőművesei, akkor az egyik mindenképpen a koedukáció lenne. „Bár a brit irányzat nem, de a legtöbb külföldi országban a latin irányzat már felvesz a tagjai közé nőket, és a magyar egyesületeknek is követniük kellene a példát” – mondja.


„Jóban vagyunk a női szervezetekkel is, de valahogy a legtöbb férfi még mindig azt gondolja, hogy amint egy nő is ott van a munkák során, egyszerűen megváltozik a férfiak magatartása, egyesek harsányabbak, mások halkabbak lesznek a vitákban. Ugyanakkor én azt gondolom, hogy csak a nőkön keresztül tudunk megújulni. A nők egyszerűen rámenősebbek és nyitottabbak. A férfiak viszont sokszor azt hiszik, hogy minden úgy van, ahogy azt ők elképzelik.”


Szabadkőműves jelképek

A szabadkőművesség legfontosabb jelképe a kőműves derékszög (szögmérő) szárait keresztező körző. Az így keletkezett négyszög közepén általában egy G betű is van, amely a nagy geométerre, a világegyetem építőjére utal. A Világegyetem Nagy Építőmestere a felsőbb lényt, a felsőbb értelmet jelenti, ugyanakkor a latin irányzat követői általában nem használják az építőmester kifejezést.


„Trianonról is a szabadkőművesek tehetnek”

Elsősorban a szélsőjobboldali retorikában fordul elő viszonylag gyakran az összeesküvés-elmélet, amely szerint a szabadkőművesek a maguk képére formálják a világot, globális gazdasági uralomra törnek. Az olyan portálokon, mint az Alfahír vagy a Kurucinfó, a szabadkőműves ugyanolyan szitokszó, mint a cionizmus vagy a zsidó. Szeretik például azt hangoztatni, hogy Trianon is azért történhetett meg, mert a békeszerződést megfogalmazó győztes hatalmak a nemzetközi szabadkőműves közösség legbefolyásosabb emberei voltak. Dávid András szerint azonban „csak azt felejtik el Trianon megemlítésénél, hogy a magyar fél részéről is kivétel nélkül mindenki szabadkőműves volt”.


Ezzel együtt van némi alapja a a konspirációs elméletnek. „Működik a testvériség nemzetközi szinten is, a szabadkőművesek kapcsolatban vannak más országok szervezeteivel is.” A hazai páholyok jelentőségét és legitimációját például az adja, hogy a francia vagy a brit nagypáholyok elismerik az itthoni egyesületeket. Ennek megfelelően jó kapcsolatot ápolnak a központi szerepet betöltő páholyokkal, '56-ban is ezeknek köszönhetően maradhatott fenn emigrációban a magyar szabadkőművesség. „De az osztrákokkal is jó kapcsolatot ápolunk, és létrehoztunk egy közép-kelet-európai együttműködést is, mert ugyan Európában élünk, de a régiónknak saját problémái vannak, amelyeket időnként együtt kell megvitatnunk.”


A szabadkőművesek a franciákon meg a belgákon keresztül bejutottak az Európai Parlamentbe is

– büszkélkedik Dávid András.


EP, EU, Európai Parlament, Strasbourg, szabadkőművesség


Mivel az EP-ben minden egyesület regisztráltathatja magát, így a páholyok – amelyek Magyarországon is egyesületként működnek – is bejegyeztették magukat. Az Európai Parlamentben minden évben tartanak egy napot az egyesületek, egyházak számára, amikor meghallgatják őket. A szabadkőművesek közül 20-25 fő szokta ilyenkor képviseltetni magát.