A seggtetkó a sláger a Szigeten

Fotó: VS.hu/Ferenci Péter

-

Egy tetoválás életre szóló döntés. Egy jó rajz esztétikus formában örökít meg valami fontosat és fejezi ki viselője személyiségét. Mivel a kész művet általában haláláig viseli az ember, tetováló és tetovált közt szükségszerűen egy bizalmi, már-már intim kapcsolat alakul ki. Vagy fel is varrathatunk valamit részegen a seggünkre a Szigeten.


Olyan 16 éves lehettem, amikor először merült fel bennem a tetoválás gondolata. Nagyon szerettem volna valamit magamra varratni, ugyanakkor azt is tudtam, a kész mű egy életen át fog kísérni, ugyanolyan része lesz a testemnek, mint a kisujjam vagy a fülcimpám. Egy ilyen kérdést nem szabad félvállról venni.


A probléma súlyának megfelelően évekig meditáltam rajta, hogy vajon legyen-e tetoválás, vagy ne legyen. Aztán mikor végre elszántam magam, még mindig ki kellett találnom, hogy mi legyen, hol legyen, mekkora legyen, színes legyen-e, és nem utolsósorban, hogy ki csinálja. Öt év telt el a gondolat megfoganásától addig a pillanatig, hogy egy szemüveglencse méretű tetoválás boldog viselőjévé váltam. Nem kapkodtam el.


Majd egy pár év múlva...


Nem úgy, mint a Sziget fesztivál két rögtönzött tetováló szalonja előtt ácsorgó fiatalok, akik az illumináltság létrájának különböző fokain üldögélve várják, hogy valamelyik tetováló művész maradandót alkosson rájuk.

A tetoválások ősi gyökerekből táplálkozó szubkultúrájának könyvtárnyi irodalma van, mi azonban arra tettünk kísérletet, hogy feltérképezzük a fesztiválos rohamtetoválások alkoholgőzös lélektanát. És közben az is kiderült, hogyan állnak bosszút a tetoválók a tahó vendégeken.


Vérszerződés tintával

Ian, Graham és Alex Írországból érkeztek a Szigetre, és délután négy körül még egészen józannak tűntek. Annál mindenképpen józanabbnak, hogy pusztán az alkohol számlájára lehessen írni a frontvonalbeli tetoválás ötletét.


És valóban, a három cimbora már régebben eltökélte, hogy egy közös tetoválással kovácsolják még szorosabbra barátságukat. Azt is jó előre eltervezték már, hogy a tett helyszínének az európai körútjuk csúcspontját jelentő Szigetnek kell lennie. A mintára azonban mindaddig nem volt ötletük, amíg a fesztivál negyedik napján rá nem néztek Alex Smiley Face-es atlétájára. A mosolygós arc most már az idők végezetéig összeköti őket.


Ian, Graham, Alex és Smiley Face, a múzsa


A kint dolgozó művészek szerint a fesztiválokon nagyon gyakori, hogy barátok vagy szerelmespárok közös tetoválással pecsételik meg a kapcsolatukat. A „vérszerződés” mellett az emlékállítás a másik fő kiváltó oka az impulzív tetoválásoknak, így rengetegen térhetnek haza a fesztiválról egy ékes Sziget-logóval a testükön.


Mintától és indoktól függetlenül azonban a fesztivál igazi slágere a seggtetkó. Nathan is éppen az aktuális divatnak hódolt, mikor megérkeztünk az ideiglenes tetováló szalonnak kialakított konténerhez. A szintén Írországból idezarándokolt srácot a barátai fizették be, hogy egy háromszöget varrjanak a hátsójára. Kérdésemre, hogy miért éppen erre a mintára esett a választása, Nathan válasza rövid volt és lényegre törő: „Drogok”. A barátai azonban váltig bizonygatták, hogy Nathan nem fogyasztott drogokat, és a háromszög valójában a kedvenc együttesének, a Sziget nagyszínpadán is fellépő alt-J szimbóluma.

A tetoválásnak általában filozofikus értelmet is tulajdonító művészek egyébként semmi kivetni valót nem látnak abban, ha valaki hirtelen felindulásból gondol egyet, és tű alá fekszik. „Van, hogy egy ilyen fesztivál kell ahhoz, hogy valakinek bevillanjon a nagy ötlet. Ilyenkor nem kell feltétlenül húzni az időt.” – mondta nekünk Lackó, a szalon főnöke.


Nathan és a haverok


Nincsenek bőrbe vésett szabályok

Békeidőben általában alapszabálynak számít a tetováló szalonok körében, hogy részeg vagy egyéb módon bódult személyeket nem szolgálnak ki. Ez természetesen egy Szigethez hasonló fesztiválon valamivel lazábban van kezelve, de, hogy mennyivel, az tetoválónként változik. Vannak olyanok, akik etikátlannak tartják egy részeg ember tetoválását, mivel könnyen lehet, hogy másnapra az alany megbánja az éjszaka hevében még zseniálisnak tűnő ötletét, és egy életen át viselheti a következményét. Arról nem is beszélve, hogy az alkohol hígítja a vért, így a tetoválónak is nehezebb a vérzékenyebb bőrrel dolgozni. Sokan előre leszervezik a rajzot, és az elkészítésig megállják, hogy ne igyanak.


Akadnak azonban olyanok is, akik nem csinálnak gondot a részeg vendégek kiszolgálásából – szerintük a többnyire angol, ausztrál és holland fiatalokat nem megbánós fából faragták, és, ha vissza is mennek másnap a szalonba, általában gratulálni szoktak az elvégzett munkáért.

Azért a legkeményebb tetoválók sem vállalnak be mindent. Egyikőjük például elmesélte, hogy egy angol srác a heréire szerette volna varratni, hogy „YOLO”, méghozzá szótag per golyó felosztásban. Bár technikailag kivitelezhető lett volna a művelet, a szalonban senkinek nem volt gusztusa hozzá, hogy egy négy napja a kánikulában bulizó nemi szervvel bíbelődjön, így végül ez a projekt is seggtetkóként végezte.


Veled nevetünk Nathan, nem rajtad


A kész mű


Fáj bunkónak lenni

Az alkohol és az önfeledtség nem mindenkinek a legjobb oldalát hozza ki, és előfordul, hogy egyesek kifogásolhatóan viselkednek a tetoválókkal. Noha a legtöbbször néhány szóval is el lehet intézni a problémát, a művészeknek elmondásuk szerint van pár módszerük, amivel igen kellemetlen élménnyé tehetik a bunkó vendég számára a tetoválást.


Ilyen például, ha egy nagyobb felületet az erre a célra kitalált, 14 tűből álló kitöltőfej helyett egy jóval vékonyabb kontúrtűvel színeznek ki, ami természetes sokszorosára nyújtja az időt, és így a fájdalmat is. Az sem mindegy, hogy a művész milyen mélyen nyomja a tűt a bőr alá, és a tetoválógép erejével is lehet szabályozni, hogy a vendég milyen fájdalmakon menjen keresztül.

Az már csak hab a tortán, ha a már eleve sebes és gyulladt felületen még jó alaposan átmennek néhányszor. A legtöbb embernek persze fogalma sincs, hogy éppen kínozzák-e, vagy a tetoválás tényleg ilyen fájdalmakkal jár.


Legyél kedves a tetoválóddal, és ő is kedves lesz veled


A tetoválókkal tehát, bármennyire is fel vagyunk pörögve, nem érdemes ujjat húzni, és ami talán ennél is fontosabb: ha már arra adtuk a fejünket, hogy egy fesztivál közepén, a porban, izzadságban és általános káoszban csináltatunk tetoválást, fogadjuk meg a tanácsokat, amiket a szalonban kapunk, hogy a rajz később is úgy nézzen ki, ahogy azt megálmodtuk. Kár lenne egy szép pillanatnak ronda emléket állítani.