A sakkozók is doppingolnak

Fotó: AFP / ATTILA KISBENEDEK

-

A mai megnyitó után holnap délután indulnak a sakkórák Bakuban. A tizenegy fordulós sakkolimpia helyszíne az a Kristálycsarnok lesz, amelyet 2012-ben egy év alatt nagyjából 100 milliárd forintnak megfelelő összegért húztak fel az eurovíziós dalfesztivál helyszínéül. A sakkolimpia költségvetése meghaladja a 13 millió eurót, azaz a négymilliárd forintot. A magyar szövetség korábbi tervei között szerepelt a 2020-as sakkolimpia rendezői jogának megpályázása.


A mostani a csalás elleni határozott intézkedések olimpiája lesz – emlékeztet a Népszabadság. A sakksportban is ugyanazok a doppingszabályok érvényesek, mint a fizikai sportokban. A válogatott játékosoknak be kell jelenteniük, mikor merre járnak, s bizony bármikor „rájuk törhetnek” a Magyar Antidopping Csoport tagjai, illetve a versenyeken is szúrópróbaszerű vizsgálat alá kell vetniük magukat. Az utóbbi évek történései azonban megmutatták, hogy a sakkozók teljesítményfokozói nem vegyi, hanem számítástechnikai eredetűek: a tiltott módon használt számítógépprogramokról van szó.

A 2010-es, az oroszországi Hanti-Manszijszkban megrendezett olimpián a francia csapat kapitánya adott át rendszeresen – Franciaországból, a számítógépén elemző barátjától származó – információt a megteendő lépésekről játékosai egyikének.

Kétszeres grúz bajnokot kaptak rajta azon, hogy a mellékhelyiségben, a kagyló mellett papír alá rejtett okostelefonon elemzi a játszmáit. Egy hirtelen megtáltosodott bolgárnak abba kellett hagynia a sakkozást, mert olyannyira rosszban sántikált, hogy a személyes motozásnál már mindenét levette, csak az abszurdan vastag talpú cipőjétől nem volt hajlandó megválni. Korábban pedig egy német kocajátékos minden átmenet nélkül elkezdte legyőzni nagymester ellenfeleit, s akkor bukott le, amikor elbizakodottságában egy bonyolult állásban mattot jelentett nyolc lépésben, amit csak a legerősebb sakkprogram tudott megerősíteni.

Most Bakuban mindenkinek a ruhatárban kell hagynia valamennyi elektronikus eszközét, s a versenyzők detektoros kapun haladnak át a belépéskor. A napi meccsek után pedig minden partit újrajátszanak Ken Regan professzor programja alapján, s ha az emberi játék túlságosan is magán viseli a komputergondolkodás jegyeit, akkor a gyanúsított további eljárásra, akár személyi motozásra is számíthat.

A nyílt csoportban, amelyben szinte kivétel nélkül férfiak játszanak, Polgár Judit kapitány dirigálja a Rapport Richárd, Almási Zoltán, Berkes Ferenc, Balogh Csaba és a tizenhét éves egri újonc, Gledura Benjámin alkotta gárdát. A nők csapatát – Hoang Thanh Trang, Vajda Szidónia, Gara Tícia, Gara Anita, Papp Petra – a huszonkilenc esztendős szakvezető, Papp Gábor állította össze. Polgár férfiötösét a több mint 180 együttest számláló mezőnyben a tizedik, Papp kvintettjét a 142 nemzeti válogatott közül a nyolcadik helyen jegyzik. Ennek ellenére inkább a fiúk esetében képzelhető el érmes helyezés, mert ők rendre felülmúlják önmagukat, és Juditnak meghitt a kapcsolata a sikerrel.

A mezőnyből a kitűnő játékerőt képviselő örmények hiányoznak; e mögött nyilvánvalóan Azerbajdzsán és Örményország feszült politikai viszonya áll. Sajnos a magyarok közül is hiányzik valaki: Lékó Péter nem vállalta a nemzeti színek képviseletét. A versenyző a magyar szövetséget okolja a távolmaradásáért, mondván: fél év sem volt elég ahhoz, hogy leüljenek tárgyalni az optimális olimpiai előkészületekről. Másfelől viszont a szövetség évek óta büszkén hangoztatja, hogy havonta jelentős támogatást nyújt Lékónak, valamint a válogatott keret összes tagjának, így nehezen érthető, Lékó miként utasíthatja vissza hazánk képviseletét. Nem mintha ez lenne az első eset: pályája csúcsán, 2002 és 2008 között egyszer sem játszott a magyar válogatottban.