A rosszul működtetett szociális szövetkezet rabszolgatartóvá válhat

Németh László

a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke

A társadalmi vállalkozásoknak kiírt pályázatok körül is sok az ellentmondás és visszaélés.


A társadalmi vállalkozás új fogalom Magyarországon. Ezek alatt azt értjük, amikor egy szervezet valamilyen társadalmi (szociális, környezeti, kulturális) igényre vagy problémára ad választ – vállalkozási tevékenység működtetésével. A szervezeti forma lehet egyesület, alapítvány, nonprofit kft. vagy szociális szövetkezet.


A világon és az Európai Unióban elismert a társadalmi vállalkozás. Mint szervezeti forma megjelenése fontos Magyarországon, de a jogszabályi környezet akadályozza ezt a működést. Alapítványnál, egyesületnél és közhasznú szervezetnél a gazdasági tevékenység bevétele nem haladhatja meg az éves bevételek 60%-át. Ez azt jelenti, hogy egy jól menő társadalmi vállalkozás csapdahelyzetbe kerül, ha a vállalkozási bevételei elérik a 60%-ot, mert például egy egyesületet átminősítenek gazdasági társasággá.

Jelenleg nincs kidolgozott rendszere annak se, hogy a társadalmi vállalkozás társadalmi/közösségi haszna milyen formában lesz mérve. Félő, hogy a GINOP 5.1.3. pályázat keretében az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) által kialakítandó, társadalmi vállalkozásokat minősítő rendszer nem szakmai, hanem politikai szempontok alapján fogja minősíteni a szervezeteket. A bevételi korlát 60%-os előírása egyedül a szociális szövetkezeteket nem érinti, de a bejegyzett 2600 szociális szövetkezetből legfeljebb 5% felel meg a pályázati kiírás szigorú feltételeinek.



A GINOP-pályázatban 6 milliárd forintot hirdettek meg társadalmi vállalkozások finanszírozására, 51 ezer szervezet számára (a konvergenciarégiókban).


A szervezetek nyerési esélye 1,7%.

A GINOP-pályázat gyakorlatilag nem teszi lehetővé, hogy új társadalmi vállalkozások induljanak el, a meglévőket ösztönzi új munkahelyek létrehozására.

A támogatás mértéke lehetővé teszi, hogy egy szervezet 250 millió forintot nyerjen 38 ember 18 hónapos foglalkoztatására. Nehezen képzelhető el azonban olyan társadalmi vállalkozás, amely a 18 hónapos pályázati futamidő alatt olyan gazdasági tevékenységet tud folytatni, amely a támogatás után fenntarthatóan fog működni, és a továbbfoglalkoztatásban képes lesz 38 ember számára munkahelyet biztosítani.

A szociális szövetkezetek korábbi, Társadalmi Megújulás Operatív Programja keretében (konkrétan a TÁMOP 2.4.3. esetében) a pályázatban látható volt már, hogy rossz a tendencia, amikor az Új Magyarország Fejlesztési Terv a helyi beágyazottságú szociális szövetkezetek helyett a „grandiózus” szervezeteket – a Farkas Flórián-féle „Híd a munka világába” nevűt 5 milliárd, vagy az ESZOSZ közmunka programját 3 milliárd forinttal – támogatja. Hiszen mindkét szövetkezet programja alkalmatlan volt hátrányos helyzetű emberek számára munkahelyek teremtésére, de a pénz eltűnt.

További problémát jelent az EU-források aránytalan elosztása. A szociális szövetkezetek között van 123 önkormányzati tagsággal rendelkező olyan szövetkezet, amelyet a Belügyminisztérium a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódóan hozott létre, és célzottan számukra írták ki a „Fókusz” pályázatot, amelynek keretösszege 9,4 milliárd forint.


A szervezetek nyerési esélye 100%.

Ellentmondásos a kiírás, mert forrásként a Nemzeti Foglalkoztatási Alapot jelöli meg (amely magyar költségvetési forrás), de a támogatás elvárásait uniós (de minimális) támogatásként határozza meg.

Vagyis azért problémás a magyar kormányzat közfoglalkoztatást erőltető politikája, mert ez a foglalkoztatási forma nem hoz létre fenntartható munkahelyeket. Az átgondolatlan szabályozás egyik jelensége, hogy a közfoglalkoztatás ösztönzésére kialakított, járulék- és adókedvezménnyel járó „tagi munkavégzés” a szociális szövetkezetben olyan helyzetet teremtett, hogy kft.-k alakulnak át szociális szövetkezetté (főként az őrző-védő és munkaerő-kölcsönző szolgáltatások területén). Így vezetve ki a munka törvénykönyve alá tartozó foglalkoztatásból a munkavállalókat a foglalkoztatási törvény hatálya alá tartozó munkanélküli státuszba, amelyet a KSH mégis foglalkoztatott viszonyként tart számon.

Azaz a szociális szövetkezet ilyen módon történő működése eszközévé válik a modern rabszolgatartás intézményének.


Eddig főként a problémákról, ellentmondásokról írtam, de lényeges látni, hogy a szociális szövetkezetek Európában a szociális gazdaság fejlesztésének egyik meghatározó szervezeti formájaként működnek. Magyarországon is vannak olyanok, amelyek hátrányos helyzetű emberek munkaerőpiacra integrálását valósítják meg, és fenntartható módon működnek. Ha a közigazgatás és a politika nyitott lenne arra, hogy a szakértőkkel párbeszédben alakítsa ki a társadalmi vállalkozások jogszabályi és gazdasági környezetét, akkor a szociális gazdaság most 4%-os munkaerőpiaci részesedését fel lehet vinni az Európai 10%-os átlagra, ezzel 500 ezer embernek lehetne munkahelyet teremteni. A globalizált és informatikára épülő világ abba az irányba halad, hogy egyre kevesebb embernek lesz hagyományos értelemben vett 8 órás munkahelye. Új munkahelyek a szociális gazdaságban teremthetők, ám nagyon más társadalmi szemléletben, mint ami ma Magyarországot jellemzi.


Vállalkozóként alkalmazna-e hátrányos helyzetűeket?


Igen
Nem

SZAVAZAT UTÁN