A robotoktól már félnünk kell?

Fotó: AFP / YOSHIKAZU TSUNO

-

Az elmúlt hetekben rengeteg muníciót kaptak a robothívők és az automatizált gépektől pánikolók. Az még hagyján, hogy automaták szerelik össze az autókat, és robotok kereskednek a tőzsdéken, de Japánban már a szállodai recepciós is lehet robot, míg a tengerentúlon szinte bármelyik autós szembetalálkozhat egy stoppos robottal. És miközben már van adatunk arra, hogy mennyit tesznek hozzá a világ gazdasági fejlődéséhez és a termelékenység növekedéséhez a robotok, mintha arra is akadna riasztó példa, hogy egy droid az öntudatára ébredt. Ennek következményeit pedig még csak találgatják.


Hamar körbeszaladt a hírcsatornákon néhány héttel ezelőtt, hogy az egyik német Volkswagen-gyárban megölt egy szerelő munkást egy félkész ipari robot. Bármekkora figyelmet kelt is egy ilyen tragikus esemény, az ennyire szélsőséges esetek nem túl gyakoriak, legutóbb a nyolcvanas években történt hasonló ebben a német üzemben. Gyilkosságról persze mindaddig nem beszélhetünk, amíg nincs tudatosság vagy szándékosság a cselekedetben, és egy ipari robotnak nem is feladata, hogy figyelje a környezetét. Ha le van festve a padlóra a sárga csík, hogy vigyázz, itt a gép hatóköre, akkor valószínűleg a gyári munkás figyelmetlenségén múlik a tragédia. Az efféle történetek mégis úgy kerülnek a köztudatba, hogy a robotok már-már mindennapos fenyegetést jelentenek, és lassan az élet minden területén átveszik a hatalmat.

A tőkepiacokon ez valóban egyre inkább így van, bár itt nem klasszikus robotokról, hanem HFT (high frequency trading) kereskedőprogramokról van szó. Georg Graetz és Guy Michaels, a London School of Economics közgazdászai nemrégiben számszerűsítették az efféle „robotok” hatását: 17 fejlett gazdaság 14 iparágárának 1993 és 2007 közti adatait elemezték. Egyedülálló kutatásukban arra jutottak, hogy az emberi irányítás nélkül termelő gépek 80 százalékkal lettek olcsóbbak a vizsgált időszakban, s ezzel összefüggésben az egy munkaórára eső robotarány 150 százalékkal emelkedett. Az egész időszakban a GDP egytizedét hozták a robotok és a termelékenység növekedésének egyhatodát írhatjuk a számlájukra.

Ami azt jelenti, hogy az ezredfordulón a robotok gazdasági súlya a vasút XIX. századi vagy az autópályák XX. századi szerepéhez mérhető. Az ipari robotok elsősorban az alacsony képzettségű emberi munkaerőt veszélyeztetik, de a közepesen képzettek sem érezhetik biztonságban magukat.


Autógyári robotok


Sosem pihennek

Jópofák a hollywoodi tőzsdefilmek, de amikor például Leonardo DiCaprio, a Wall Street megveszekedett farkasaként vonít a vásznon, annak épp annyi köze van a valósághoz, mint a régi jó westernekben a soha ki nem ürülő tárral szerelt coltoknak. Napjaink tőzsdecápái nem emberi lények, hanem automaták, amelyek a pénzhez hasonlóan sohasem alszanak. Képesek mindhárom nagy időzónában a folyamatos piaci jelenlétre.

Normál üzemmódjuk a háromszor 8 óra munka. Nem kell nekik sem pihenés, sem szórakozás. Így lehetséges, hogy konzervatív becslések szerint manapság már legfeljebb minden harmadik tőzsdei ügylet mögött állhat ember. A gépek rémesen hatékonyak, mert ha egy stratégia nyereség/veszteség aránya csak hajszálnyival is jobb 1-nél, akkor szinte minden napot nyereséggel zárnak. Mert annyit kötnek napon belül, hogy a nagy számok törvénye érvényesülhessen.

Nem csoda, ha a napon belüli kereskedésben emberjátékosnak már nincs esélye a nyerésre. A szinte mindig nyer a gép szlogen egyúttal azt is jelenti, hogy néha iszonyatosan nagyot buknak az automaták. Flash crash a neve annak a piaci cunaminak, amit az válthat ki, ha a tőzsderobotok egyszerre érzékelik ugyanazt az eladási szignált, és romba döntik a parketteket, mielőtt az emberek közbeavatkozhatnának.

A leghíresebb eset 2010. május 6-án történt, és kezdetben brókerhibának, vagyis az elgurult gyógyszer miatti elütésnek próbálták beállítani a katasztrófát, de hamar lebuktak a gépek. Magyarán kiderült, hogy a robot is „ember”, aki képes hibázni. Az efféle „megmagyarázhatatlan” összeomlások egyre gyakoribbak lehetnek, miután ma már nemcsak kereskednek az automaták, de az új trend szerint elemzéseket is készítenek. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a közepesen képzett autóipari munkások mellett, immár a magasan kvalifikált pénzügyi elemzők is retteghetnek a leépítésektől.


Gyerekszemmel a robotok


Dilemmák sora

Emberi dilemmák sorát állítják elénk a robotok. Itt van mindjárt a már említett tragikus „gyilkosság” a Volkswagen-gyárban. Odáig egyértelmű az ügy, hogy leállították az automata gépsor szerelését. De vajon ki ellen és milyen váddal indítsanak eljárást? Meddig terjed a programozó felelőssége, és vajon az egyre intelligensebb robotoknak mi lesz a jogállásuk? Eddig azzal hessegethettük el ezt a problémát, hogy a gyári baleseteknél mindig talált a vizsgálat valami emberi hibát. A kísérleti tapasztalatok szerint még az automata autókra is az emberi sofőrök jelentik a legnagyobb veszélyt, mert a robot egyszerűen nem tételezi fel az emberi hibát.

Igaz, a tőzsdei robotok esetében már láthattuk annak nyugtalanító jelét, hogy a robot is képes hibázni. Az ugyancsak érdekes probléma, hogy becslések szerint a robotautók alkalmazásával felére lehetne csökkenteni az Amerikai Egyesült Államokban a közúti halálesetek számát. Egy a bökkenő, hogy miközben sokan életben maradnának a mostani áldozatok közül, sok olyan ember meghalna, aki most nem áldozat. Szélsőséges esete ennek a lehetőségnek a tömegszerencsétlenséget elkerülő, de ennek érdekében a saját utasát feláldozó robotautó, klasszikus példája pedig ez.


Stoppoló robot. A robot-ember barátság jegyében


Éntudatra ébredhetnek!

A Nagaszaki határában megnyílt japán robothotelt még valahogy feldolgozzuk, hiszen viszonylag korlátozott, vagyis jól programozható azon feladatok köre, amit egy recepciósnak el kell látnia. Az meg már tényleg mellékes, hogy a gép emberi álarcot vagy dinójelmezt kapjon. Valamivel riasztóbb az emberek Twitter-bejegyzéseinek szóhasználati statisztikáit is vizsgáló tőzsdei automata, ami aztán még Facebook-poszton is közzéteszi piaci elemzését. De még erre is van emberi magyarázat.

Inkább művészeti projektként értelmezhető az útját pár hete kényszerűen megszakító stoppos robotfiú ügye. Az akció egyik kimondott célja az volt: „szokjuk egymást” – mi, emberek és ők, a robotok. Így ez a robot lényegében két dolgot tudott: érzékelni, ha van valaki a közelében; és elmondani, hogy kérlek, vigyél tovább.

Igazi áttörést a New York-i Rair labor kísérlete jelenthet. Három intelligens robot közül véletlenszerűen kiválasztott kettőt elnémítottak. Nos, a harmadik kitalálta, hogy pont ő nincs lecsavarva. Magyarán felismerte a saját hangját. Egyelőre csak találgathatjuk, hogy mennyire ébredt öntudatra ez a robot. És hogy milyen perspektívát nyitott a társai előtt.


A robot, amelyik felismerte a hangját