A politikus, akit tényleg szeretnek a pénzemberek

Fotó: AFP / KIRSTY WIGGLESWORTH

-

David Cameron győzelmével megmenekültek a bankárok és a vagyonos ingatlantulajdonosok, fellélegeztek a befektetők, marad a stabil és piacbarát üzleti környezet. Hosszabb távon azért akadnak kockázatok, de egy ideig ezzel most senki nem foglalkozik. Hét ágazat különösen jól járt, hogy megúszta a Munkáspártot.


Régen örültek valaminek annyira és olyan látványosan a befektetők, mint David Cameron választási győzelmének. Az angol font utoljára 2009-ben ugrott akkorát az amerikai dollárral szemben, mint most május 8-án, de kifejezetten jó napjuk volt a tőzsdei befektetőknek is. A vezető londoni tőzsdeindex, a FTSE 100 kétszázalékos erősödéssel gratulált a konzervatív párt elsöprő győzelméhez, a brit gazdaság teljesítményét szélesebben leképező FTSE 250 tőzsdemutató pedig soha nem látott magasságokba emelkedett.

A befektetői boldogság egyrészt a fölényes győzelemnek szólt, ami miatt gyorsan és könnyen megalakulhat az új kormány, másrészt pedig annak, hogy a Munkáspárt-Skót Nemzeti Párt (SNP) koalíció esélye rémálommal ért volna fel a piaci szereplők szemében.

Ezt most biztosan sikerült elkerülni, elhárult a piac szempontjából legrosszabbnak tartott forgatókönyv veszélye. Nincs politikai bizonytalanság, egyhamar biztosan nem kell új választásokat kiírni, és rövidtávon minden kedvez egy kiszámítható és stabil üzleti környezetnek. Hogy ennek súlyos fontmilliókban mérhető ára van, arra csak egy példa: a választások előtti bizonytalanság miatt, idén márciusban 1 milliárd fontot vontak ki a befektetők az angliai részvényalapokból, és azt a kontinentális Európába helyezték át.


Most viszont elmúlt az idegesség, mindenki megkönnyebbült, ezt a pénzt visszahozhatják a szigetországba

– fogalmazott a Guardiannak Laith Khalaf a Hargreaves Lansdown befektetési vállalkozás vezető elemzője.


A kampány is a gazdasági sikerekre épült


A hét száguldó szektor

A Guardian gyűjtése szerint különösen hét ágazatnak a szereplői, befektetői lélegeztek most fel, őket fenyegették a legjobban a Munkáspárt gazdasági elképzelései.

  • A bankárok és a bankrészvényesek azért bonthattak pezsgőt már a reggeli omlettjük mellé, mert a Munkáspárt megadóztatta volna a bónuszaikat és különböző eszközökkel még erősebb versenyre akarta volna sarkallni a bankokat, ami általában kisebb profitot szokott eredményezni. Ed Miliband, munkáspárti miniszterelnök-jelölt többször hangoztatta azt a határozott véleményét a kampány során, hogy Angliának új bankokra van szüksége, a nagyokat fel kell aprózni, a kérdés legfeljebb az, hogy ezt hogyan kell megtenni.
  • Megkönnyebbülhettek az ingatlanpiaci szereplők is, hiszen míg a Konzervatív Párt támogatja az új építkezéseket, a Munkáspárt korlátozta volna a lakásbérleti díjak emelkedését, és megadóztatta volna a legalább 2 millió fontot érő házakat, lakásokat. Átszámítva, bő 800 millió forintról beszélünk, de nincs sok értelme átszámítani, mert egészen más nagyságrendek jellemzőek a brit lakáspiacon.
  • Nem jártak volna jól az energiaszolgáltatók sem. A Munkáspárt hatalomra kerülésével ugyanis jött volna egy kvázi rezsicsökkentés: 2017-ig befagyasztották volna a lakossági áram- és gázszámlákat, ettől már előre fáztak a profitjukat féltő energiacégek.
  • A Miliband-vezette baloldali kormány a játékgépeket is üldözte volna, és szabad kezet adott volna a helyi önkormányzatoknak abban, hogy felülvizsgálják a szerencsejáték-engedélyek számát.
  • Okkal aggódhattak azok a cégek is, amelyek az elmúlt évek konzervatív kormányzása alatt különböző szolgáltatásokkal segítették az állami szektort. A David Cameron által bevezetett gyakorlat ugyanis egy sor logisztikai, üzemeltetései, biztonsági feladatot – költségcsökkentési okokból – a költségvetési intézményeken kívülre szervezett; a Munkáspárt ezt a rendszert jó eséllyel újraszabta volna.
  • A közösségi közlekedés sem maradt volna a jelenlegi formájában: átalakították volna a meglévő vasúti franchise-rendszert, a városi busz- és villamosjáratok üzemeltetését vagy tulajdoni viszonyait.
  • A Munkáspárt a honvédelmi kiadásokat is felülvizsgálta volna, potenciális koalíciós partnere, az SNP pedig radikális változásokat akart ezen a területen. Ezek most szintén lekerültek a napirendről, a befektetők azonnal vásárolni is kezdték a különböző hadiipari cégek, repülőgépgyártók, védelmi eszközöket előállító vállalatok részvényeit.


Most meggazdagszik, akinek angliai lakása van

A leglátványosabb és leggyorsabb reakció az ingatlanpiacon várható. Az év eleje óta – éppen az egyébként egyáltalán nem esélytelennek tartott Ed Miliband ingatlanadós kampányígéretei miatt – gyengén muzsikált a lakáspiac, ám még ki sem kellett hirdetni a végleges eredményeket, az ingatlanadó sötét árnya csütörtökön este azonnal eloszlott. Londoni ingatlanközvetítők beszámolója szerint már az exit-poll éjszakáján csörögni kezdtek a telefonok és érkeztek az e-mailek a potenciális befektetőktől. Eladó londoni ingatlanok iránt érdeklődtek, 50 százalékban Nagy-Britanniából, 50 százalékban a világ más országából, zömében a Közel-Keletről vagy Ázsiából.


Az első 5 komoly vevőjelölt nem sokkal éjfél után hívott, reggel 10-re már több mint 50 megkeresést kaptam

– mesélte a Guardiannak Becky Fatemi, a londoni Rokstone ingatlanközvetítő vezérigazgatója.

Hogy mennyire lesz tartós ez a hatás, arra vonatkozóan is pozitívak az elemzések. Egy másik ingatlanközvetítő igazgatója azzal számol, hogy a 2 millió font feletti lakások ára egy éven belül 20 százalékot emelkedhet, London legdrágább helyein pedig öt éven belül megduplázódhatnak az árak. Ráadásul mindez nem csak a londoni piacot rázhatja fel. Ha ugyanis jól eladhatók a fővárosi ingatlanok, akkor kitágulnak az országon belüli lehetőségek is, többen tudnak kiköltözni vidékre, ez pedig másodlagos hatásként a vidéki lakáspiacot is élénkítheti.


David Cameron és George Osborne pénzügyminiszter egy sörgyári látogatáson


Mindent egybevetve tehát a legtöbben most olyan gazdaságpolitikában bíznak David Cameron kormányától, amely a vagyonteremtést és a külföldi tőkebeáramlást támogatja, miközben kitart a feszes költségvetési politika és az alacsony adók mellett.

Hosszabb távon ugyanakkor vannak kérdőjelek. Elsősorban az uniós tagsággal kapcsolatos népszavazás miatt, amelyet két éven belül kiírnak, de további bizonytalanságként ott van Skócia függetlenedési törekvésének kérdése. Ezért volt óvatos Bill O’Neill, a UBS Wealth Management befektetési ház vezetője, amikor azt mondta:


A britek esetleges kilépése az unióból (a Brexit) és a skót leválásról várható vita hamar visszaránthatja a fontot, ha elmúlik az örömrali.

A brit választásokról szóló eddigi cikkeinket itt és itt és itt olvashatja.