A pokol még mindig karnyújtásnyira van – 70 éves az ENSZ

Fotó: ANADOLU AGENCY / CEM OZDEL

-

Pontosan 70 évvel ezelőtt lépett hatályba az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya. Az ENSZ-t egy igazi globális katasztrófa, a második világháború traumája hívta életre azzal a nem titkolt céllal, hogy jobbá tegye a világot. Hogy nagyobb biztonságban érezhetjük-e magunkat? A himlőtől például megszabadította ugyan a jövő generációit, de egy népirtás meghiúsítását nem biztos, hogy a békefenntartókra bíznánk. Ha úgy vesszük, az ENSZ végül is egész jól leképezi magát az emberiséget: nem tökéletes.


Ha rögtön az elején szeretnénk megragadni a 70 éves ENSZ lényegét, vegyük az egyik legaktuálisabb, legbonyolultabb, legvéresebb és geopolitikailag is leginkább robbanásveszélyes konfliktust: a szíriai polgárháborút. Szíriában egyszerre tükröződik a világszervezet legjobb és legrosszabb oldala: a konfliktus elhúzódása jórészt a Biztonsági Tanács vétókkal ellehetetlenített impotenciájának tudható be (Oroszország egy mozdulattal keresztbe tesz minden, a rendezésre irányuló kísérletnek), másrészt ugyancsak az ENSZ az, amely menekülttáborokat működtet a szomszédos Jordániában, ahol csaknem 80 ezer embernek nyújt menedéket, és tartja életben őket. Problémamegoldásban tehát az ENSZ még mindig nem átütő erejű, de a tünetek kezelésében egészen hatékony rutint szerzett az elmúlt hét évtized alatt.



Ha személyesebb síkra akarnánk terelni ezt az évfordulót, és közelebbről meghatározni a saját viszonyunkat az ENSZ-szel (bármilyen furán hangzik is, van ilyen), akkor a Guardian interaktív útmutatója érdekes válaszokat adhat arra a kérdésre, hogy mit tett értünk a világszervezet. A saját adataimat beírva például már fogalmazhatnám is a köszönőlevelet azért, mert nem kaptam el a himlőt. Amikor 1967-ben az Egészségügyi Világszervezet meghirdette a harcot a betegséggel, még évente 15 millióan betegedtek meg, negyedük bele is halt. Becslések szerint azóta 150 millió ember életét mentette meg az ENSZ kezdeményezése, és én is ott vagyok köztük. Szintén volt némi köze az ENSZ-nek ahhoz, hogy kisebb eséllyel halok meg egy nukleáris háborúban, ha pedig megfertőződnék a HIV-vírussal, húsz évvel tovább élnék ahhoz képest, hogy 2000-ben milyenek lettek volna a kilátásaim. És szintén az ENSZ-nek köszönhető, hogy az emberi jogaimat hivatalosan is elismerték az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában.


A himlő elleni világméretű harcot az ENSZ segítségével sikerült megnyerni


Ha van szervezet, amelynek az egyik fő célkitűzése a szépségkirálynők álmainak a valóra váltása, akkor az az ENSZ. A világbéke ugyanis tényleg nagyon sürgető projektnek tűnt a második világháború után, amikor megszületett ennek a globális vállalkozásnak az ötlete. Az igazán nagy látnokok mégis a valóság talaján maradtak. Mint például a svéd Dag Hammarskjöld, a világszervezet talán legnépszerűbb főtitkára, akinél jobban talán senki nem foglalta össze a projekt lényegét. Hammarskjöld szerint ugyanis az ENSZ-t nem azért hozták létre, hogy a mennybe vezesse az emberiséget, hanem azért, hogy megmentse a pokoltól. Ennek az idézetnek a súlyához valóban jelentős mértékben hozzáad az ENSZ születésének az időpontja, nem sokkal a második világháború lezárásakor, a koncentrációs táborok pusztítása és az atombombák villanása után valóban karnyújtásnyira tűnt a pokol.

Mégsem lehet senkit hibáztatni azért, ha az ENSZ és Bruce Willis között kellene választania, akkor az utóbbira bízná a világ megmentésének feladatát. A világszervezet kudarcai Ruandában vagy Srebrenicában sokkal inkább hozzájárultak a békefenntartókról kialakult nem túl hízelgő képhez, mint a sikerek. Az 1994-es ruandai népirtásban 800 ezer ember halt meg, miközben a feladatra egyébként is alkalmatlan békefenntartók a külföldiek kimenekítésével voltak elfoglalva. Egy évvel később Srebrenicában több mint nyolcezer muszlimot gyilkoltak le a boszniai szerb erők, aki úgy hatoltak át a holland kéksisakosok vonalán, mintha azok ott sem lennének.


A srebrenicai mészárlás az országban állomásozó kéksisakosok jelenléte mellett történt


Az emberiségnek azóta is több alkalma volt arra, hogy pokolra jusson, és bár az ENSZ több esetben valóban látványos kudarcot vallott, a szervezet milliókat meg is mentett. Bár a híreket olvasva nem feltétlenül jutnánk erre a következtetésre, de a 21. század első tíz évében kevesebben haltak meg, mint a múlt század bármelyik évtizedében, és ebben szerepe volt az 1956-os szuezi válság idején indult békefenntartó misszióknak – jelenleg szám szerint 16-nak Ciprustól Haitiig, Darfúrtól a Golán-fennsíkig.

Ha pedig a poklot nem feltétlenül a háborúval, hanem mondjuk az éhínséggel vagy a betegséggel azonosítjuk, az ENSZ-nek itt is voltak kisebb-nagyobb győzelmei. Mivel gond van még most is rengeteg, az eredményeket inkább csak összehasonlításos alapon lehet értékelni. Míg például 1990 és 1992 között az emberiség 23,3 százaléka alultáplált volt, addig 2014–2015-ben ez az arány már csak 12,9 százalék. A számok alakításában fontos szerepe volt a világ legnagyobb humanitárius szervezeteként működő Élelmezési Világprogramnak, amely évente több mint nyolcvan országban 80 millió ember lát el táplálékkal. Csak tavaly 42 millió embernek segítettek különböző vészhelyzetekben Szíriától Dél-Szudánig.

A közegészségügyi krízisekkel, járványokkal és betegségekkel hadban álló Egészségügyi Világszervezet csak a himlő visszaszorításával becslések szerint 150 millió életet mentett meg. A közelmúltban tomboló ebolajárvány viszont már kifogott rajta. És volt olyan is, amikor épp az ENSZ nyakába kellett varrni egy járványt: a 2010-es földrengés után Haitin kitörő kolerajárványért a nepáli békefenntartókat tették felelőssé a géntesztek: több mint 700 ezren elkapták, nyolcezren belehaltak, miután az ENSZ kéksisakosai bevitték a betegséget az országba, amely legalább 150 éve nem találkozott a kolerával. Az ENSZ viszont nem volt hajlandó vállalni a felelősséget a történtekért.


Évente nyolcvan millió embert etet a szervezet Élelmezési Világprogramja


A lerázhatatlan 20. század

Míg az ENSZ a demokrácia eszközeként tekint saját magára, maga a szervezet meghökkentően antidemokratikus. A leganakronisztikusabb eleme pedig a Biztonsági Tanács. A BT az ENSZ egyetlen olyan testülete, amelynek a hatásköre kiterjed jogilag kötelező határozatok meghozatalára. Ezekből a határozatokból hívhatják életre a szankciókat vagy a békefenntartó missziókat. Vagyis a hatalom szempontjából a BT-tagok a legmenőbbek. De persze köztük is vannak menőbbek: a BT úgynevezett állandó tagjai, akik nem mások, mint a második világháború győztesei, nem mellesleg atomhatalmak: az Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, Nagy-Britannia és Kína. A demokrácia látszatát a nem állandó tagok megválasztásával próbálják fenntartani – ők tízen vannak, és két évre választja meg őket a közgyűlés. Egy határozathoz a BT 15 tagjából kilencnek a szavazatára szükség van, csakhogy az állandó tagoknak vétójoguk is van, ez pedig olyan bebetonozott egyenlőtlenséget jelent, ami újra és újra megkérdőjelezi a világszervezet jövőjét. És ami azt illeti, a jelenét is, hiszen a világ jelenlegi legpusztítóbb és legkockázatosabb konfliktusában, a szíriai polgárháborúban épp a vétójog akadályozza meg a BT-t abban, hogy valami értelmeset tegyen, eddig ugyanis Oroszország (és néha Kína) rendre megakadályozta a Szíriát elítélő határozati javaslatok elfogadását.


A Biztonsági Tanács a maláj légitársaság Ukrajnában lelőtt utasszállítója utáni helyzetet tárgyalja


Ezekből a történetekből is látszik, hogy az emberiség és az ENSZ kapcsolata meglehetősen skizofrén. Egyrészt tényleg milliók életét tette jobbá, másrészt túlságosan jó életet biztosított a diktátoroknak is. Rengeteg pénzt ölt a betegségek visszaszorításába, másfelől rengeteg pénzt eltüntetett a bejáratott korrupciós folyosókon. Több országban is segített a béketeremtésben, de félrenézett több népirtásnál is. Ha úgy vesszük, végül is egész jól leképezi magát az emberiséget: nem tökéletes.


A megtépázott brand

Az irakiakat sújtó szankciók enyhítésére kitalált „olajat élelemért” programból így lett „olajat kenőpénzért” program, amelyben dollárszázezrekkel vesztegették meg az ENSZ alkalmazottait, sőt volt, aki egymillió dollárt tett zsebre, amiből az ENSZ történetének legdurvább pénzügyi botránya kerekedett. Az ENSZ egyrészt bíróság elé állította és ötven év börtönre ítélte a hírhedt libériai hadurat, Charles Taylort, és a háborús bűnökért felelnie kellett Slobodan Milosevicnek is. Másrészt itt fordulhat elő az is, hogy kirúgják és letartóztatják azt a diplomatát, aki az ENSZ-tisztségviselők korrupciójára hívja fel a figyelmet Koszovóban. James Wasserstrommal pont ez történt 2007-ben. A világszervezetnek valóban nehezére esik szembenéznie a saját bűneivel: sokára derült csak ki, hogy békefenntartók rendszeresen fizettek a szexért azoknak a nőknek, akiket meg kellett volna védeniük, és gyakran meg is erőszakolták őket a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Kambodzsában, Boszniában vagy Haitin. Az ENSZ több mint 170 békemegállapodást hozott tető alá, és szerepe volt abban is, hogy a hidegháború nem forrósodott fel, az izraeli–palesztin konfliktust azonban mostanra sem sikerült lezárni.

Ha az ENSZ költségvetéséből indulunk ki, igazi sikersztoriról beszélhetünk. A világszervezet a 70. születésnapjának évében 85 ezer tisztségviselőt foglalkoztat, és évi 40 milliárd dollárból gazdálkodik, ami nagyjából a kétezerszerese annak az összegnek, amely az alapításának első évében állt rendelkezésére. Ennek ellenére az egyes ügynökségeknek komoly feladatot jelent, hogy költségvetésen belül maradjanak. Mondjuk úgy nem nehéz, hogy az elmúlt két évben csak utazásra 769 millió dollárt költöttek, nagyjából nyolcszorosát a tervezettnek.


ENSZ, Egyesült Nemzetek Szervezete, United Nations, UN

Az ENSZ iszonyú pénzeket költ utazásra


Hetven év hosszú idő, és mindenki jobban jár, ha a mostani évforduló nem a múltról szól, hanem arról, hogy mire lesz jó egy a második világháború traumájából létrejött globális szervezet a 21. században. Egyelőre az látszik, hogy a szervezet legnagyobb erőssége – az, hogy 193 tagországot tömörít – egyben a legnagyobb gyengesége is. Őrjítő lehet nagy ügyekben megegyezni vagy értelmes reformot tető alá hozni. A világ legfontosabb szervezete részben ezért is élt meg csúfos kudarcokat a működése során. A hetven évvel ezelőtt megfogalmazott célok – a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, a gazdasági, társadalmi, kulturális és emberi jogi nemzetközi feladatok megoldása és úgy általában a világ jobbá tétele – olyan ambiciózusak, hogy nem meglepő, hogy ennyi idő alatt sem sikerült elérnie azokat. Elért viszont olyan kisebb léptékű, de fontos sikereket, amelyeket nem lehet elvitatni tőle. Az is biztos azonban, hogy lehetne sokkal jobban és hatékonyabban is csinálni.