A példaképek azért vannak, hogy túlnőjünk rajtuk

Fotó: AFP / GERARD JULIEN

-

Hogyan inspirál egy teniszező Forma–1-es pilótákat, és milyen, amikor egy mester is rajongója lesz a tanítványának? Sportolók, akik túlnőttek a saját példaképeiken.


Buffon gyerekkori élményei

Gianluigi Buffon, a Juventus és az olasz válogatott legendás kapusa 12 éves koráig középpályást játszott – derült ki a profi focisták életét körüljáró cikkünkből. Ezerből talán egy szurkoló tudná megmondani, ki inspirálta Buffont egy új poszt kipróbálására: bizonyos Thomas N’Kono.


Buffon gyerekfejjel látta a kameruni kapust az olaszországi világbajnokságon, ahogy látványos védésekkel segíti a csapatát a címvédő argentinok legyőzésében. Az akkori kameruni válogatottat máig meleg szeretettel őrzi a szívében sok szurkoló, de mit tudunk N'Konóról?



Arról a leghíresebb, hogy ő Buffon példaképe, viccelődhetnénk, de nagyon igazságtalanok volnánk: N'Kono három világbajnokságon és négy Afrika-kupán védte a kameruni kaput, az 1990-es vébén egészen negyeddöntőig jutott, afrikai csapat azóta sem ért el jobb eredményt. Klubszinten közel tíz évet lehúzott a spanyol bajnokságban, több mint háromszáz tétmeccsen védte az Espanyol kapuját, a csapattal 1988-ban UEFA-kupa elődöntőt játszott.



Az afrikai kapust azonban jócskán túlnőtte Buffon (világbajnok, BL-döntős, hatszoros olasz bajnok), ennek ellenére ma is lelkesen beszél egykori példaképéről, akiről az első gyerekét, Louis Thomast elnevezte. N'Kono a visszavonulása után edző lett, a 2002-es Afrika-kupán rohamrendőrök vitték le a pályáról fekete mágia vádjával, ugyanis a zsebében egy talizmánt találtak. Arról nem tudunk, hogy Buffon ezen a téren is követte-e a nagy elődöt.


Jordan is lopott

Persze olyan is van, amikor a nagy előd maga is extraklasszis, mégis felülmúlja az utóda, jó példa erre Michael Jordan. Jöhet (vagy éppen mehet) Kobe Bryant, LeBron James, Dwyane Wade vagy Stephen Curry, ha kosárlabda, akkor jó ideig még Jordan lesz a viszonyítási pont. Van-e olyan jó, mint Jordan? Tudja-e azt, amit Jordan? Ezt kérdezzük a Jordan-éra óta, pedig már a nagy 23-as előtt is voltak csodálatra méltó játékosok. Magának Jordannek is volt példaképe, méghozzá Julius Erving, azaz Dr. J., aki 1976 és 1987 között játszott az NBA-ben, kizárólag a kor egyik nagy csapatában, a Philadelphia 76ers-ben. Tizenegyszeres NBA All-Star, 1981-ben alapszakasz-MVP, két évvel később pedig bajnok lett. 30 026 pontjával az ABA/NBA történetének hatodik legeredményesebb játékosa még most is. Gyors, dinamikus, megállíthatatlan.



„Valóban sok hasonlóság van játékunkban – ismerte el Jordan. – Ő hagyta ránk a játék iránti elkötelezettséget, az alázatot. A tiszteletem irányába még jóval azelőttről való, hogy bajnokságot, MVP-címeket vagy bármi mást nyertem volna. Nagyon sok tanácsot kaptam tőle, amelyek mindig hasznosak voltak a pályám során. Nagyon jó barátok vagyunk, és büszke vagyok rá, hogy ilyen ellenfelem volt a pályán.”

A hasonlóság annyira látványos, hogy Kobe Bryant egyszer azt találta mondani: Jordan a mozdulatait korábbi nagy játékosoktól, köztük Dr. J.-től lopta. Persze érthető Bryant kifakadása, azok után, hogy folyamatosan a fejéhez vágták: Jordant másolja.


Federer és Forma–1

Jordan választása tehát logikus, de térjünk vissza a meglepetésekhez: két Forma–1-es pilótának is teniszező példaképe van, méghozzá ugyanaz a személy: Roger Federer. Sebastien Buemi Federer honfitársa, és ahogy fogalmazott: „Svájcban korábban soha senki nem beszélt a teniszről.” Buemi azért tartja „kivételes sportembernek” Federert, mert akkor sem adja fel, amikor épp nincs csúcsformában. A sportágaik közti távolság mértékével azonban az F1-es pilóta is tisztában van, ezt viccelődve jelezte is: „Remélem, egy nap majd találkozom vele. Segít nekem fejlődni, én meg elmondom neki, hogyan lehet gyors a pályán.”



Danyiil Kvjat a másik F1-es, aki Federer rajongójaként kezdte. Kilencéves koráig teniszezett, ám „amint kipróbáltam a gokartot, onnantól semmi más nem létezett”. Az orosz pilóta máig is nagyszerű példaképnek tartja Federert, de arra is felfigyelt, ahogy Novak Djokovic megküzd a kritikus helyzettel: „már-már úgy tűnik, megtörik a nyomás alatt, de végül valahogy megbirkózik vele, és hihetetlen pontokkal visszakapaszkodik”. Az biztos, hogy szakágtól függetlenül szinte a világ összes sportolója irigyelheti a szerb teniszező idegrendszerét.



Zizou vs. Francescoli

Zinedine Zidane fia úgy járt, mint Buffoné: a híres apa a (focista) példaképéről nevezte el. Enzo Alan Zidane a papa mellett egy uruguayi támadó középpályásnak, Enzo Francescolinak köszönheti a nevét.


„Amikor focizni láttam Francescolit, éppen olyan játékossá akartam válni én is – vallotta be egyszer Zizou. – Az Olympique Marseille-nél lettem a rajongója. Később a Juventusszal játszottam ellene, számomra ő olyan, mint egy isten.”

Pedig Francescoli beceneve csak Herceg volt, futballisten inkább Zidane-ból lett; szimbolikus az is, hogy az ominózus találkozót, az 1996-os világkupadöntőt Zidane csapata nyerte meg.



A meccs után Zizou megkapta az uruguayi bálvány mezét, majd Enzo fia azzal aludt este. Francescoli maga is nagy tisztelője Zidane-nak, szerepeltek együtt a Football Cracks című tévés realityben, és úgy érzi, Zidane-nak köszönhetően ma már sokkal jobban tisztelik a francia szurkolók, mint amikor még ott játszott.


Zidane világ- és Európa-bajnok, Francescoli nyert három Copa Américát, de a világbajnokságokkal nem volt szerencséje: nyolc meccsen lépett pályára, és csak egyet nyert meg, az akkor még gyenge Dél-Koreát verték 1-0-ra. Zizou most a Real Madrid edzője, a Herceg pedig a GOL TV műsorát készíti, és nem vágyik edzősködésre.


KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!