A német James Bond titkos élete is kirajzolódik a panamai iratokból

Forrás: Youtube/Fanny Movie

-

Egy már életében legendává váló német titkos ügynök példáján jól látszik, mire is használhatók az igazi tulajdonos személyét rejtő, panamai offshore cégek. A hamis útlevéllel alapított 12 cégen folyhattak keresztül az ügynök megbízási díjai, a túszok kiszabadítására küldött váltságdíjak, de itt halmozódott fel a német 007-es több millió dollárt érő öregkori tőkéje is luxuslakásokban, egy németországi birtokban és brazil államkötvényekben.


Altstrimmig egy kis Rajna-vidéki falu Németországban. A falu szélén egy a külvilág elől gondosan elzárt birtok áll. Három sor szögesdróttal megmagasított acélkerítés veszi körül, amelyre több helyen táblákra is kiírták, hogy a magánterületet riasztórendszer és harapós kutyák védik. A birtok mellett elhaladva őrtornyokat is lehet látni, és messziről megfigyelhető a területen álló lovarda és teniszpálya is.


Az ember, aki nem létezik

A szomszédok sokáig úgy tudták, hogy a farmon egy amerikai acélmű képviselője lakik, akit Richard Nelsonnak hívnak. A telekkönyv szerint a birtok tulajdonosa azonban a Nolilane nevű offshore cég – írja a Panama-aktákat apránként felgöngyölítő Süddeutsche Zeitung.

A Nolilane a közé a 12 cég közé tartozik, amelyeket az offshore botrányban hírhedté vált panamai Massack Fonseca nevű ügyvédi irodán keresztül alapítottak, és amelyek a most nyilvánosságra került adatok szerint egy Claus Möllner nevű német állampolgárhoz tartoznak. Claus Möllner útlevelének másolata is az oknyomozó újságírók birtokába került. A másolaton egy őszhajú, bajszos férfi látható. Az irat szerint Claus Möllner 1942-ben született a németországi Hagenben. Az útlevele friss, 2014-ben állították ki Rajna-vidéki Pfalzban, és 2024-ig érvényes.

Claus Möllner azonban nem létezik.

Az útlevélképen látható ember valójában Werner Mauss. Lehet, hogy sokan nem ismerik a nevét, pedig ő már most egy legenda Németországban. Kalandos életű magánnyomozó, fedett nyomozó és titkos ügynök.


Hier kommt die Maus

Az igazából 1940-ben, Hessenben született Werner Mauss fiatalon szülei birtokán gazdálkodott, lovakat tartott, és lovasoktató volt, de volt, amikor porszívóügynökként, újságíróként vagy éppen éjszakai dokkmunkásként dolgozott. 1961-ben Hessenben alapított egy magánnyomozói irodát. Kezdetben hűtlen férjeket és autótolvajokat leplezett le, de mivel nagyon eredményes volt, hamar híre ment.


Egyre több megbízást kapott immár cégektől és biztosítótársaságoktól. Csalókat, eltűnt személyeket kutatott fel, és már országhatárokon át üldözött embereket. Két évvel később már több autója és több irodája volt Essenben, Londonban és Locarnóban. Letette a pilótavizsgát, és vett egy Cessnát magának, így néha saját repülőgépével indult el nyomozni.

Egy idő után már a német hatóságoknak is teljesített megbízásokat. Részt vett a korai szervezett bűnözés felderítésében, drog- és fegyverkereskedők kézre kerítésében. Werner Mauss Kolumbiában a gerillák, Libanonban a Hezbollah fogságából szabadított ki német túszokat. Görögországban felkutatta Rolf Pohle RAF-terroristát, de ő bukkant a nyomára a környezeti katasztrófát okozó Seveso vállalat Franciaországban elrejtett, veszélyes anyagokat tartalmazó hordóinak, ő szerezte vissza a kölni dóm ellopott kincseit, és ő találta meg az elrabolt milliárdos, Friedrich Karl Flick holttestét.


Az M. Intézet

Ma már nem titok, Mauss fedett nyomozóként dolgozott a német rendőrségnek, a német titkosszolgálatnak (BND), az alkotmányvédelemnek és a kormánynak. Általában akkor keresték meg, amikor a rendőrség törvényes lehetőségei kimerültek egy ügy felgöngyölítésekor. A hatóságok ilyenkor fordultak az „M. Intézethez”, azaz Mausshoz.

Bár intézetnek nevezték, Mauss szinte mindig egyedül dolgozott, mert nem bízott senkiben. És nem válogatott az eszközökben. Bűnözők közé épült be, rendőröket, hatósági embereket vesztegetett meg, és a hírek szerint a túszok esetében maga verte fel a váltságdíj árát, hogy neki több jusson. Ez részben érthető, hiszen saját bőrét vitte a vásárra, és nem ment mindig minden olyan simán. 1996-ban, amikor egy kiszabadított német tússzal vissza akartak térni Európába, feleségével együtt őrizetbe vették a kolumbiai hatóságok. Kilenc hónapig ültek börtönben. 1998-ban a Die Weltnek azt nyilatkozta: „A munkámat soha nem erőszakkal, pisztollyal vagy ököllel végeztem, hanem a fejemmel.” Így is nagyon eredményes volt: 1600 bűncselekményért körözött ember kézre kerítésében és 60 túsz kiszabadításában segédkezett.


A Panama-aktákban természetesen Werner Mauss neve egyszer sem fordul elő. Honnan lehet tudni, hogy mégis hozzá tartozik a 12, Claus Möllner néven alapított cég? A panamai Mossack Fonseca ügyvédi iroda a cégek valódi tulajdonosával, Mauss-szal egy közvetítő útján tartotta a kapcsolatot, szinte kizárólag csak faxon. Az ügyvédi iroda a neki szánt üzeneteket mindig a Luxemburgban dolgozó Volker B.-nek küldte el, aki korábban a Dresdner Bank egyik vezetője volt.


Otto? Herbert? Jacques?

Bár a Mossack Fonseca azzal védekezik, hogy ők csak cégeket alapítottak névleges tulajdonossal, és az igazi tulajdonos személyét soha nem ismerték, az ügyvédi iroda alkalmazottai feltehetően mégis találkoztak az igazi megbízókkal. Az iratokból kiderül, hogy 2005-ben, nem sokkal karácsony előtt a Mossack Fonseca egyik német alkalmazottja Luxemburgban találkozott Werner Mauss-szal, a feleségével és Volker B.-vel. Az ügyvédi iroda alkalmazottja a találkozóról készített feljegyzésben később azt írta: „Sikerült dűlőre jutni az ígéretes ügyféllel, aki nagyon különleges bánásmódra tart igényt.” A német alkalmazott ebben a feljegyzésben érdekes módon Werner Möllnernek nevezi azt, akivel találkozott, tehát összekeverte az álnevet és az igazi nevet.

Abban egyébként, hogy a titkos ügynök álnevet használt, semmi különös nincs. Werner Maussnak az elmúlt 50 évben tucatnyi álneve volt. Otto John néven üldözött autótolvajokat, Herbert Rick néven szerzett pilótajogosítványt, és ezen a néven vette el második feleségét. Nevezte magát Horst Fabernek, Dr. Lampénak, és ha a helyzet úgy kívánta, használta a Jacques vagy a Marlowe nevet is, ahogy később ő maga mondta el egy interjúban.


„Elég jó nyugdíjbiztosításom van”

1980 és 2014 között 12 hozzá kötődő offshore céget alapítottak Panamában és a Holland Antillákon. A 12 cég közül 2015 végén négy még biztosan aktív volt. A 12 céget – papíron – különböző ügyvezetők irányították. A cégek fenntartása nem kis költséget jelentett. 2011-ben Möllner úr (azaz Mauss) 23 725 dollár (mai áron kb. 6,5 millió forint) fenntartási díjat fizetett.


A dolog érzékenységét mutatja, hogy amikor a Süddeutsche Zeitung az offshore cégekről kérdezte, Mauss indulatos lett, az asztalra csapott, és kiabált az újságírókkal. Arra figyelmeztette őket, hogy szigorúan titkos megbízatásai miatt sem róla, sem a cégekről nem írhatnak.

A 12 offshore cégből álló hálózatból néhány cégnek bankszámlái voltak Hamburgban és a Bahamákon. Az egyik számlán egymillió dollár értékben voltak brazil államkötvények, amelyek kamatait Hamburgba utalták. Egy másik céghez tartozott Mauss panamavárosi luxuslakása, több lakás Frankfurtban és egy befektetési portfólió is. Három offshore cég rendeltetése azonban a papírokból nem deríthető ki.

Mauss feltehetően ezeken a cégeken keresztül rejtette el a titkos megbízatásaiért kapott honoráriumait, és itt tudta mozgatni a túszok kiszabadítására fordított váltságdíjakat. Nem zárható ki, hogy a kalandos életű ügynök öreg napjaira is itt spórolt magának – rendkívül kedvező adózási feltételek mellett. Csak az egyik cége a 12-ből önmagában 1 millió dollárt ér. Valószínűleg erre is utalhatott Mauss, amikor 2001-ben egy interjúban azt mondta: „Elég jó nyugdíjbiztosításom van.”