A milliárdos, akit a világ összes taxisa utál

Fotó: Getty Images for TechCrunch / Steve Jennings

-

Havonta munkahelyek tízezreit hozza létre világszerte, mert a legenda szerint néhány évvel ezelőtt Párizsban nagyon megunta, hogy esténként nem tud visszajutni a szállodába. A taxisok gyűlölik, kormányokkal és ügyészekkel harcol, miközben dollármilliárdos befektetők sorakoznak az ajtaja előtt. Egyre többen a Szilícium-völgy új üdvöskéjének tartják, de ismerőseinek egy része szerint az Ubert alapító Travis Kalanick elviselhetetlen alak. Portré.


Ki gondolná, hogy ma már több mint egymilliárd autó van a világon, százból azonban 96 átlagosan napi 23 órát áll valahol, mert tulajdonosa dolgozik, alszik vagy éppen vásárol? A városok területének mintegy 15 százalékát autótárolásra használjuk. Épületeket emelünk és tartunk fent drága pénzből csak azért, hogy legyen hová állnunk masináinkkal, és amelyekben még utazás közben is csak a legritkább esetben ül kettőnél több utas.

És ki gondolná, hogy mindez szorosan összefügg Travis Kalanick 5,3 milliárd dolláros vagyonával, amellyel az üzletember a Forbes 2015-ös becslése szerint az Egyesült Államok 96. és a világ 283. leggazdagabb embere?

Egyelőre úgy tűnik, Kalanicket semmi sem állítja meg: január végén egy müncheni konferencián azt jelentette be, hogy 2015 végére Európában akár 50 ezer sofőrje is lehet a taxisok rémálmaként számon tartott Ubernek – amely immár Magyarországon is jelen van –, és a szolgáltatás révén hamarosan akár 400 ezerrel kevesebb személyautó közlekedhet az öreg kontinens útjain.


Kisvárosi mesék

Travis Cordell Kalanick 1976. augusztus 6-án született Los Angelesben. Édesanyja, Bonnie Renee Horwitz Kalanick a Los Angeles Daily News reklám- és értékesítési osztályán dolgozott, édesapja, Donald pedig mérnökként. Két lány féltestvére van, és egy bátyja, Cory, aki tűzoltó.

Kalanick Northridge-ben nőtt fel: a mintegy 60 ezer lakosú település az Angyalok Városának vonzáskörzetében fekszik, a San Fernando-völgyben. Itt a Granada Hill Középiskola diákja volt. Kém akart lenni, veleszületett önbizalma, meggyőző ereje, rendíthetetlensége azonban inkább azt valószínűsítette, hogy valamilyen formában az édesanyja nyomdokaiba lép.

Diákként például késekkel házalt, és taktikája rendkívül sikeres volt.


Kétségkívül jó értékesítő volt, de mindig az volt az érzésem, hogy egyfolytában rám akar tukmálni valamit, mint a használtautó-nepperek. Az ember tudja, hogy ez a munkájuk, de ez nem teszi őket kevésbé idegesítővé

– emlékezett egyik volt osztálytársa a Business Insider hasábjain tavaly januárban. Másvalaki a lapnak adott interjúban úgy fogalmazott: Kalanick „a jó értelemben vett kiváló mesemondó”.



Travis végül a Los Angeles-i California Egyetemre iratkozott be – akkoriban bozontos fekete haja volt, és csaknem mindig pólóban járt. Számítógépes tervezést tanult, 1998-ban pedig két osztálytársával – Michael Todd-dal és Vince Busammal – belefogtak a Scour nevű projektbe, amely két ötletre épült: egy multimédiás keresőmotorra és egy fájlcserélő szolgáltatásra. A Scour egy kollégiumi szobában kezdődött, egy Los Angeles-i bérelt házban folytatódott, majd Travis kimaradt miatta az egyetemről. Teljes állásban kezdett dolgozni, és az első évben nem vette fel a fizetését.

Ekkor már egy westwoodi bérházban tanyáztak, ahol az egyik alapító, Dan Rodrigues is lakott. Kalanick az ő hálószobájában dolgozott, miközben a csapat létszáma 13-ra nőtt. A monitorok, nyomtatók és egyéb eszközök annyira megterhelték az elektromos hálózatot, hogy ha valaki szerette volna megmelegíteni az ebédjét a mikróban, legalább egy számítógépet ki kellett kapcsolni. Egyszer még az FBI is kiszállt a lakáshoz.


Nagyon-nagyon töredékesek az emlékek ebből az időszakból. Tulajdonképpen egyikünk sem tudta, hogy mit csinálunk

– emlékezett az egyik stábtag.

Két évvel később a Motion Picture Association of America, a Recording Industry Association of America (RIAA) és a National Music Publishers Association (NMPA) a szerzői jogok megsértésére hivatkozva beperelte a Scourt. Kalanick és társai nem merték megvárni, hogy vajon milyen kimenetellel zárul az eljárás, 2000 szeptemberében inkább csődbe vitték a céget.

Az akkor még csupán 24 éves vállalkozó azonban hitt az internet erejében és az egyenrangúság – szaknyelven a peer-to-peer hálózatok – nyújtotta lehetőségekben, ezért a Scourt mérnökgárdájára építve néhány hónappal később új céget alapított. A Red Swoosh az egyre nagyobb internetes sávszélességre építve olyan szoftvert kínált, amely lehetővé tette a felhasználóknak a nagyméretű zene-, multimédia- és videofájlok küldését.

Az Akamai Technologies 7 évvel később 19 millió dollárt (mai áron több mint 5 milliárd forintot) adott a Red Swooshért. A már több mint ötezer embert foglalkoztató cég a világ egyik legnagyobb cloudszolgáltatója, világszerte üzemeltet hálózati szervereket, amelyek kapacitását bérbe adja. Az elmúlt években az Akamai az ügyfelei között tudhatta a Facebookot, a Binget és a Twittert is.

Valójában már 2001-ben szerettek volna leülni az alapítókkal – Kalanickkel és Todd-dal –, a tárgyalásra igyekvő technológiai igazgató, Daniel Lewin azonban soha nem érkezett meg Los Angelesbe. Az egyik eltérített repülőgépen ült, amely szeptember 11-én a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba csapódott.


Oszd meg és uralkodj!

Bár a Red Swoosh eladásától kezdve Kalanick már a milliárdosok életét élte – saját villával, szakáccsal, jelentős összegű befektethető tőkével –, igazi sikersztorija, az Uber csak később kezdődött. Mégpedig a közkeletű legenda szerint 2009-ben Párizsban. Az üzletember akkoriban sok időt töltött a francia fővárosban egyik barátjával, Garrett Camppel, és igencsak megelégelték, hogy az esti – olykor alkohol fogyasztásától sem mentes – program végeztével csak nagy nehézségek árán tudnak taxit keríteni, ami ráadásul drága is. A közös ötleteléssel arra jutottak, hogy a világnak szüksége volna egy olyan mobiltelefonos alkalmazásra, amellyel az ember egy gombnyomással rendelhet autót.

San Franciscóba visszatérve megalapították az Uber elődjét, amely tulajdonképpen egy autómegosztó szolgáltatás (car sharing) volt: a csatlakozók egymás rendelkezésére bocsáthatták autóikat, amiért még pénzt is kaptak. Camp és Kalanick először néhány tucat barátjukat vették rá, hogy próbálják ki a dolgot. Nem kell többet a szervizeléssel, parkolóhely keresésével és az automaták apróval való megtömésével bajlódnotok! – érveltek. Nem sokkal később bárki számára elérhetővé tették a szolgáltatást San Franciscóban, amely ekkor kapta az Uber nevet.

Egy másik verzió szerint Kalanick 2008-ban a LeWeb techkonferencián találkozott először Garrett Camppel és az Uber többé-kevésbé már kiforrott ötletével. Azonnal felkarolta a projektet, annál is inkább, mert a megelőző hónapokat gyakorlatilag csak utazással és befektetésre érdemes ötletek gyűjtésével töltötte Spanyolországban, Japánban, Görögországban, Izlandon, Grönlandon, Hawaiin, Franciaországban, Ausztráliában, Portugáliában és Szenegálban.

Travis Kalanick állítólag nem sokkal az Uber alapítása után egyszer azt mondta:


Amikor az ember megnyitja az applikációt, olyan, mintha belépne a jövőbe. Megnyomok egy gombot, és az autó idegördül elém, tisztára, mintha strici lennék. És Garrett az, aki kitalálta ezt a szart. Egyszerre szeretném megölelni és megtapsolni.

Akármi legyen is az Uber alapításának igaz története, a Kalanick–Camp-páros tulajdonképpen azt a 2000-es évek végén kibontakozó trendet lovagolta meg egy speciális területen, amely a megosztáson, az információelérésen alapul. A közösségi gazdaság (sharing economy) alapja az a tétel, hogy nem magának a tulajdonnak van a legnagyobb jelentősége – legyen szó egy szállodáról, kertes házról, lakásról, autóról vagy éppen kerékpárról –, hanem a hozzáférhetőség helyének, idejének, illetve az erről szóló információknak; ez pedig az internet révén immár szinte korlátlanul elérhető. A felhasználás megosztása nemcsak hatékonyabbá teszi a vállalkozások működését, hanem segít környezetbarát, hosszú távon is fenntartható modelleket kialakítani.


Uber


Nem véletlen, hogy a 2013-as londoni LeWeb konferencia központi témája is a közösségi gazdaság volt, és a rendezvény résztvevői közül többen nem átallották figyelmeztetni a nagyvállalatokat és világmárkákat arra, hogy bizony a fogyasztói társadalom évszázados trendje látszik visszájára fordulni. Százból 83 amerikai hajlandó bérelni, kölcsönözni vagy megosztani másokkal termékeket, és minden második ember tett is ilyet az azt megelőző évben (azaz 2012-ben).


Nemzetközi taxisrémálom

Bár indulása óta rendszeresen összeütközésbe kerül az egyes államok taxistársadalmával – Németországban egyszerűen betiltották az alkalmazást, és a használatáért is büntetés jár, – az Uber hálózatának robbanásszerű növekedése bizonyítja a megosztásra épülő vállalkozások létjogosultságát. Egy, a TechCrunchnak adott interjúban Kalanick 2014 őszén azt mondta: havonta 50 ezer új állást teremtenek világszerte.

Tavalyi évértékelője szerint a cégnek csak San Franciscóban 7600 sofőrje van, és a 800 ezer lakosú városban összesen 1,6 millió egyedi felhasználó utazott már az Uberrel. New Yorkban 13 750 új munkahelyet hoztak létre 3,5 év alatt, és 2014 végéig csaknem 2 millió utasuk volt. Londonban az első 2,5 évre 7800 teljes állású sofőr és 900 ezer utas jutott.

Tavaly júniusban a vállalat értékét 17 milliárd dollárra becsülték, decemberben pedig egy újabb befektető szállt be a cégbe 1,2 milliárd dollárral, a világ legértékesebb startupjai közé repítve az Ubert. Azóta újabb 1,2 milliárd dollár került a kasszába, és jelenleg is zajlik az a projekt, amelynek révén Kalanick összesen csaknem 3 milliárd dollár friss tőkéhez szeretné juttatni a cégét. Őt magát nem mellesleg egyre többen a Szilícium-völgy új üdvöskéi között tartják számon, akinek karrierje akár Steve Jobs-i magasságokba is ívelhet. A vállalat értéke jelenleg mintegy 40 milliárd dollár (11 ezer milliárd forint – kicsit több, mint a teljes magyar GDP egyharmada), és úgy tűnik, Kalanick igencsak elkötelezett. Amikor arról kérdezték, eladná-e az Ubert egy olyan óriásnak, mint például a Google, azt válaszolta:


Azt kérdezed valakitől, akinek felesége van, és boldog házasságban él, hogy milyen lesz a következő felesége. Mi mást mondhatnék erre, mint azt, hogy: tessék?

Kalanick szerint a hosszú távú siker kulcsa az, hogy minél több sofőr és autó csatlakozzon az Uberhez, és egyre inkább lerövidüljön az utasok felvételével eltöltött idő. Minél többen használják a szolgáltatást, annál olcsóbb lesz, és annál gyorsabban terjed majd – véli az elnök-vezérigazgató, aki imád táblákra rajzolni, whiteboardokon számolni. Ő modellezte le például, hogyan hat az időjárás változása az Uber iránti keresletre.


Gabi Holzwarth; Travis Kalanick

Barátnőjével, Gabi Holzwarthszal a Time magazin tavaly áprilisi gáláján, amelyet a világ 100 legbefolyásosabb emberének rendeztek


Munkatársai és ismerősei szerint – akik jellemzően nem vállalják nevüket, amikor róla beszélnek – Kalanick egy hiperracionális ember, egy jelenség, aki gyűlöl bármiféle szervezeti kultúrát. Csavaros észjárású, megtestesült vállalkozó, ugyanakkor egyáltalán nem könnyű természet.


Olykor azonban éppen a seggfejek hoznak össze óriási üzleteket

– mondta a Business Insidernek Kalanick egyik ismerőse. Az Uber egyik befektetője ugyanakkor úgy véli: abban a műfajban, amelyben Kalanick mozog, nehéz nem idegesítőnek lenni, hiszen egy olyan piacon kell pozíciót szereznie, ahol a szerepeket már leosztották.

Ráadásul a jelek szerint az Uber korántsem elégszik meg a személyszállítási piacból kihasított résszel: Ubereats néven ételkiszállító szolgáltatást is működtet az USA-ban, sőt ugyanezt nemrég az első európai helyszínen, Barcelonában is beindította.

Részben valószínűleg válaszcsapásnak szánták a lépést, miután decemberben egy spanyol bíróság leállíttatta az Uber szolgáltatásait, és elrendelte, hogy a távközlési szolgáltatók blokkolják a fuvarszervező online elérését. A most 39 éves Kalanicket persze nem olyan fából faragták, aki csak úgy veszni hagy egy csaknem 50 millió lakosú piacot: azóta egy másik honlapon keresztül érik el a spanyol uberezőket.