A mese, amelyben a legkisebb királyfi magával rántja a fél királyságot

Fotó: AFP / PAUL ELLIS

-

Sam Allardyce, mielőtt csúnyán megbukott, 67 napig volt az angol labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. Az angol foci messziről bűzlik, a szövetségi kapitány bukása csak a jéghegy csúcsa, naponta esnek be az új nevek és buknak újabb szélhámosok. Hiába ígérik, az angol foci valószínűleg sosem lesz már a régi.


„Sam, te jó ég, mit csináltál?” – köpni-nyelni nem tudott Greg Clarke, az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) elnöke.



„Greg, nem tudom, hatalmas barom voltam.”

Valósággal letarolta az internetet pár napja a hír, miszerint Sam Allardyce, az angol labdarúgó-válogatott két hónapja kinevezett kapitánya a Telegraph – magukat üzletembereknek kiadó – riportereinek tanácsokkal szolgált többek között arra, hogyan tudják megkerülni az angol szövetség játékosvásárlásra vonatkozó, egyébként 2014 óta a FIFA által is alkalmazott azon szabályozását, amelynek röviden az a lényege, hogy megakadályozzák, hogy egy labdarúgó játékjoga egy harmadik fél birtokában legyen.

Allardyce-ról hang- és videofelvétel is készült, amelyeken hangsúlyozza, nem nehéz megkerülni a szövetséget. A videó legsúlyosabb része az, amikor azt fejtegeti, hogy „ismerek olyan ügynököket,


akik évek óta ezt csinálják, és hatalmasat szakítanak.

Az csak tovább borzolja a kedélyeket, hogy a 61 éves edzőt már kinevezték kapitánynak, de még az első edzését sem tartotta meg, amikor a találkozó sorra került. Allardyce mellett a találkozón részt vett menedzsere és pénzügyi tanácsadója is. Ők is hallhatták, ahogy kliensük, aki évi 3 millió fontért vállalta el a kapitányi megbízatást, 400 ezer fontot kér azért, hogy amolyan „focinagykövetként” Délkelet-Ázsiába, egészen pontosan Szingapúrba és Hongkongba utazzon.

A felvételek tanúsága szerint Allardyce még nagyban ekézte elődjét, Roy Hodgsont és bírálta az angol szövetséget is, mondván, a mai napig az új Wembley költségeit nyögik, és szerinte a szövetségen belül csak a pénz diktál.


Ekkorát bukni?!


Angol kapitány eladó!

Sam Allardyce 67 nap után távozni kényszerült a válogatott kispadjáról. A szövetség gyorsan reagált, azonnali nyomozást rendelt el, majd egy nappal később bejelentette, megköszönik Allardyce munkáját. Greg Clarke szerint kettejük között „felnőtt, korrekt diskurzus alakult ki, Sam nem próbált meg hárítani, vállalta a felelősséget. Az ügy mindkét felet rosszul érinti, mert Samet élete munkájától, a szövetséget és Angliát lehet, hogy egy nagyon sikeres menedzsertől fosztja meg”.


Az internetnek és az utca emberének is megvan természetesen a véleménye a történtekről. A legviccesebb értelmezés szerint Big Sam (Sam Allardyce beceneve – a szerk.) Anglia történetének legjobb és legsikeresebb kapitánya volt, hiszen rajta kívül senki nem büszkélkedhet 100%-os mérleggel – igaz, ezt egyetlen mérkőzésen, Szlovákia ellen, egy 90. perc utáni szituációban sikerült elérni. A másik értelmezés szerint az eset csak a jéghegy csúcsa, a szövetséget az alapoktól kell újraépíteni, ugyanis a korrupció teljesen átszőtte az angol labdarúgást, egyesek úgy vélik, nincs már visszaút.

Gondoljunk csak bele: csak idén nyáron, csak a Premiere League-ben több mint 1 milliárd fontot (kb. 370 milliárd forintot) költöttek játékosvásárlásra. Talán sose fog kiderülni, de vajon ebből mennyi jutott a csaló, hazug ügynökök és társaik zsebébe?

Ha nincs a Telegraph és az általuk indított és vezetett tényfeltáró munka, kiderült volna valaha bárkiről is, hogy korrupt, szélhámos? A szövetség gyenge: gyenge alapokon, még mindig a pénz hálójában mozog, és bár a múltban is történtek visszás ügyek – 1977-ben Don Revie hasonló ügybe keveredett, hogy 2006-ban Sven-Göran Erikssonról már ne is beszéljünk –, mégsem sikerült a probléma gyökerétől megszabadulni.

Igaz, ne legyünk igazságtalanok, a történethez az is hozzátartozik, hogy a múltban felgöngyölített ügyek hatására kicsit azért mégis nehezebben mozoghatnak a csalók: legalábbis Allardyce úgy fogalmazott, „ma már nem mehetsz oda egy játékoshoz, egy edzőhöz, egy igazgatóhoz, hogy üzletelj velük. Húsz, harminc éve még simán fizethettél volna nekik, ma már ez nem így működik”.


A holnap csalói

Félreértés ne essék: a Telegraph nem Allardyce-ra utazott. Az újság riporterei 10 hónapig nyomoztak, és próbálták felgöngyölíteni az angol focivilág szennyesét. Ma már nem telik el úgy nap, hogy az újság ne dobjon be egy vagy akár több nevet is, akik ugyanabba vagy hasonló csapdába estek, mint az egykori szövetségi kapitány.


A Telegraph szerint nyolc, egykoron vagy akár még a mai napig is a Premier League-ben foglalkoztatott menedzser fogadott el kenőpénzt dörzsölt ügynököktől. Néhányuknak személyesen adták oda a pénzt, de szó volt svájci bankszámláról is. A következő bejelentés csütörtökön érkezett, a Chelsea egykori zseniális csatáráról, a QPR jelenlegi vezetőedzőjéről, Jimmy-Floyd Hasselbainkről is készült egy videofelvétel, ahol ő csak annyit kér a „távol-keleti üzletemberektől”, hogy tegyék boldoggá, kínálják csak meg egy busás ajánlattal.

A Telegraph ígéri, és mi is biztosak lehetünk, itt még nem ért vége a történet.


Merre tovább, Anglia?

Világos, hogy a menedzserek elleni vizsgálatokkal csak a jéghegy csúcsát kapirgálja a hatóság. Jelenleg nem lehet tudni, mire készül az FA vagy a Kultúráért, Sportért és Médiáért Felelős Minisztérium (DCMS). A Telegraph három tippje, tanácsa a következő:


  • Először is a legfontosabb, hogy legyen a sport is része a kormány új, antikorrupciós stratégiájának.
  • Másodszor a Minisztériumnak mindenekelőtt segítenie kell a szövetségnek, mert ez az ügy túlmutat az FA-n.
  • Harmadszor a szövetségnek, a minisztériummal a háta mögött, fel kell állítania egy széles körű, független vizsgálóbizottságot, és megoldást kell találniuk az angol labdarúgásban meghonosodó pénzügyi visszaélésekre.

A bizalom megrendült. Az utóbbi napokban oda lett a fél királyság. Ha nem sikerül megoldást találni, az egész odavész.