A menekültellenességhez nem kellenek menekültek

Fotó: VS.hu / Adrián Zoltán

-

Az EU vívmányai hamarosan összeomlanak, a keménykezűség rövidtávon jó lehet, de hosszútávon megbukhat. A lengyel és a magyar kormány között egyáltalán nincs annyi hasonlóság, mint azt állítják, a francia szélsőjobb pedig a zsidók védelmével szerez szavazatokat. A Republikon Intézet menekültkonferenciáján jártunk.


Szlovákiában a legnagyobb a menekültellenesség, miközben ott még menekült sem járt, és ahogy az antiszemitizmushoz sem kellenek zsidók, úgy a menekültellenességhez sem kellenek menekültek – adta meg az alaphangot a bevezető beszédében Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke a Republikon Intézet szerdai konferenciáján.

Horn azt is mondta, hogy „a kitekintés a cél, és annak vizsgálata, hogy a menekültkérdés és a terrorizmus hogyan hat a politikára, hol erősödik egy politikai közösség és hol bukik meg a menekültkérdés különböző kezelése folytán”.


Az EU csak egy nézőpontnak adott kizárólagosságot

Az első előadást Orbán Balázs, a kormányközeli Századvég kutatója és a Migrációkutató Intézet vezetője tartotta. Véleménye szerint az Európai Unió elkövetett egy hibát, amit nem szabad még egyszer elkövetni. „Az Unió egy nézőpontnak adott kizárólagosságot, ez pedig a humanitárius nézőpont volt, kiegészülve a gazdaságival” – mondta, de szerinte a történteket csak geopolitikai nézőpontból tudjuk megérteni. Hiszen, mint kifejtette, a szakirodalom szerint is a nagy tömegű, instabil migráció destabilitást okozhat, erre pedig a Kubából az Egyesült Államokba irányított migrációt hozta fel példaként.

Ebben a helyzetben Orbán Balázs úgy véli, az a nagy kérdés, hogy a kiáramlási versenyben ki, hogyan tud ellenállni. Stabil régióknak Kínát, Oroszországot, az Egyesült Államokat és Ausztráliát tartja, mert ők ezt a versenyhelyzetet felismerték, Európa pedig nem, és a következményeire sem készült fel. Orbán szerint pedig ebből következhet majd az Unió vívmányainak összeomlása, „aminek még az elején vagyunk.”

Orbán tapasztalata az, hogy az EU – mint korábban szerinte minden vitában – a „dobozból kivett” föderatív, nagy közös európai megoldással próbálná kezelni a migrációs kérdést, ám ebben az esetben ez nem fog menni, mert ezt csak helyi, nemzetállami szinten lehet megoldani. Szerinte a dublini rendszer miatt vagyunk ebben a helyzetben, mert az olaszok, görögök nem érdekeltek ennek fenntartásában. És azért sem lehet ugyanazzal a megoldással operálni mindenhol, mert


Németországban 500 ezer munkás hiányzik. Magyarországon 500 ezer munkahely

– mondta.

„Az átlag európai polgár konzervatív” – jelentette ki az Eurobarometer egy felmérésére hivatkozva, és azt állította, hogy a válság, a megélhetés és a munkahely megőrzésre mellé a biztonság érzete is feljött a fontossági sorrendben.

„Ebben a helyzetben az vezet megoldásra, ha az emberek igényei és a mainstream politikai elit között nincs különbség” – mondta, mert szerinte ha az emberek azt tapasztalják, hogy a mainstream politika nem akar, vagy nem tud választ adni az igényeikre, akkor az radikalizálódáshoz és az Unió erodálódásához vezet.

Orbán Balázsnak el kellett mennie, így nem tudott arra a felvetésre válaszolni, hogy miképpen lehet példa Oroszország a stabil államra úgy, hogy miközben a világ egyik legerősebb titkosszolgálatával rendelkezik, aközben saját maga a határain belül sem tudja megállítani a terrorizmust.


Orbán Balázs


Kevés a közös pont a lengyel és a magyar kormány között

A következő előadást Mitrovits Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia lengyel ügyekben szakértő kutatója tartotta elsősorban arról, hogy a menekültkérdést miképpen kezeli Lengyelország és milyen erővonalak rajzolódnak ki a Visegrádi négyek között.

„Kevés közös pontot tudnék mondani a lengyel és a magyar kormány között, pedig szívesen hivatkoznak egymásra” – kezdte ezzel a felütéssel, és szerinte valójában csak egy közös pont van, a Brüsszellel kapcsolatos álláspont. „Mindketten meg akarják változtatni a brüsszeli mechanizmusokat, és a lengyeleknél ez régóta agenda” – mondta.

Lengyelország 1989 óta kitartóan Amerika-barát és oroszellenes politikát folytat Mitrovits szerint, és az a hivatalos politikai doktrína sem változott, hogy a tőle keletre lévő független államokat segítenie kell Oroszországgal szemben.


A lengyelek ma hidegháborús retorikával állnak Oroszországhoz.

Hozzátette: a lengyelek azt mondják, hogy legyünk ugyan kritikusak Brüsszellel, de az oroszoknak semmiféle kedvezményt nem szabad adni. A magyarok meg az oroszokkal eközben valamiféle pragmatikus viszonyt akarnak fenntartani.

Mitrovits úgy látja, hogy a lengyel társadalom túlnyomó része ellenzi a migrációt, miközben Szlovákiához hasonlóan Lengyelországot sem érinti a menekültkérdés. „Inkább hintapolitikát folytatnak a lengyelek. Visegrádiként ugyan ellenzik, de az Uniónál már azt mondják, hogy 4500 szír keresztényt befogadnak” – mutatott rá a lengyel külpolitika kettősségére.


Mitrovits Miklós


Ugyanakkor szerinte mivel a lengyelek legnagyobb brandje a szolidaritás eszméje, ezért minden elnyomott nemzettel szolidárisak. És miközben igaz ugyan, hogy rengeteg ukrán menekült érkezett az orosz agresszió miatt Lengyelországba, a „legviccesebb” mégis az, hogy az első számú menekültnemzet az orosz lett.


Amerikában sem szeretik a muszlimokat

Tóth Csaba, a Republicon Intézet kutatója azzal vette át a szót, hogy az, ami Európában zajlik, az Egyesült Államokban már lezajlott szeptember 11. után, és hiába tartjuk most a migrációt az Évszázad Nagy Kérdésének, „Kína felemelkedése, vagy az internet térnyerése is volt már az évszázad nagy kérdése” – emlékeztetett, így szerinte egyáltalán nem biztos, hogy tíz év múlva is így fogjuk gondolni.

Természetesen az Egyesült Államokat számos vonás különbözteti meg Európától, de a legfontosabb Tóth szerint az olvasztótégely-koncepció és az asszimilációs politika. „Az Egyesült Államokban vannak afroamerikaiak, vannak iszlám-amerikaiak, de Európában nincs olyan, hogy török-német” – hozott fel egy példát Tóth a különbségre.


Terrorizmus, Menekültellenesség, Republikon, Kerekasztal beszélgetés, Tóth Csaba,

Tóth Csaba


Az Egyesült Államokban 3,3 millió muszlim él, ez a lakosság 1 százaléka. Közöttük a felsőfokú képzettséggel rendelkezők aránya 24 százalék, ez pedig nem különbözik más közösségek mintáitól. 16 százalékuk pedig a legfelsőbb jövedelemkategóriába tartozik, ami 100 ezer dollár/évnél kezdődik.

Ugyanakkor Tóth szerint érdemes a muszlimok között is különbséget tenni, mert az európai arab muszlimok és az amerikai dél-ázsiai muszlimok között óriási kulturális különbségek lehetnek.

Az amerikai asszimilációs politika másik oldala, hogy a vallási vagy etnikai kisebbségek közül a muszlimokat kedvelik az USA-ban a legkevésbé, náluk csak az ateistákkal szemben van nagyobb elutasítás. Viszont a demokrata és a republikánus szavazók között is jelentős különbség mutatkozik: nyilván a republikánus szavazók körében fogadják el kevésbé a muszlimokat.

Tóth ismertetése szerint 2001. szeptember 11. után az amerikai politikai elit és média óvott az iszlámellenességtől, de ezzel párhuzamosan az iszlamofóbia megjelent az alternatív médiában. Erre jött Bush neokonzervatív politikája és a Patriot Act, amit a demokraták is támogattak. A republikánusok pedig a terrorveszélyt bunkósbotként használták a „gyenge baloldal” ellen.

„Két-három évig tartott ez a politika, de elkezdett kudarcossá válni a külpolitikai színtéren” – emlékeztetett Tóth. Ezután jött Obama integratív politikája, amely szembement a mainstream demokrata és republikánus politikával. Ennek tanulsága Tóth szerint az lehet, hogy


a keménykezű válasz rövidtávon hatásos lehet, de hosszútávon megbukhat.

A francia szélsőjobb védelmet igér a zsidóknak

Legvégül Soós Eszter politológus, Franciaország-szakértő ismertette a menekültkérdésre adott francia választ.

Elmondta, hogy ugyan a Charlie Hebdo elleni merényletek után ismét központi téma lett a terrorizmus Franciaországban, de 1995-ben volt egy nagyobb terrorhullám, csak már nem emlékszünk rá. Ahogy arra sem, hogy 2001. szeptember 11. után Franciaország is megváltozott. Soós szerint miközben 2001. után a franciák voltak az amerikai titkosszolgálati módszerek és az NSA egyik legnagyobb ellenzői, addig a később francia titkosszolgálati törvény bevezetése nem kapott nagy sajtóvisszhangot odahaza sem.

Soós szerint Franciaország soha nem volt annyira befogadó a menekültekkel kapcsolatban, mint azt sokan hiszik, és nem is álltak bele Merkel Wilkommenskulturjába sem, hanem csendben maradtak.


Nagyon rossz állapotban van a francia kormány

– mondta a jelenlegi francia belpolitikai helyzetről a politológus. Hollande népszerűsége alacsony, de megpróbált a kaotikus helyzetben felkapaszkodni. Alkotmányba akarta foglalni a rendkívüli állapot intézményét, a terroristák állampolgárságát pedig el akarta venni, de ezt sem a saját pártján belül, sem a jobboldalon nem fogadták el. „Hollande politikája nem racionális, a feldobott labdákat sem csapja le, a kemény ügyeket pedig Manuel Valls miniszterelnök viszi” – sorolta.


Terrorizmus, Menekültellenesség, Republikon, Kerekasztal beszélgetés, Soós Eszter Petronella

Soós Eszter Petronella


Mindeközben a francia zsidók biztonságérzete soha nem volt ennyire alacsony, az alijázók (Izraelbe vándorlók) száma pedig soha nem volt ennyire magas, és számuk a következő években várhatóan tovább fog nőni. Az antiszemita cselekmények száma, és ezzel párhuzamosan az iszlámellenes atrocitások száma is emelkedik.

Ebben a belpolitikai helyzetben Soós szerint a baloldalnak csak a gyenge Hollande az egyetlen esélye, Marine Le Pen pedig központi figura. „A Nemzeti Front, amelyben kezdetben neonácik is voltak, most azt ígéri a zsidóknak, hogy ő majd megvédi őket. És látható a szavazatvándorlás” – mondta. Viszont Le Pen népszerűségét befolyásolhatja, hogy a Panama-aktákban nyakig benne van a Nemzeti Front és maga Le Pen is.