A melegjogok körül tört ki az új polgárháború

Fotó: AFP / TIMOTHY A. CLARY

-

Hogyan születhetnek a demokrácia hazájában az azonos neműek jogait korlátozó törvények azután is, hogy tavaly egész Amerikában legalizálták a melegházasságot? A most nyitott frontvonalak mögött egy régi konfliktus, a déli államok identitásharca zajlik.


2015-ben, június végén éppen New Yorkban voltam, amikor az amerikai legfelsőbb bíróság döntése értelmében az egész országban lehetővé vált az azonos neműek házassága. New York közismerten liberális város – New York állam más részeiről ez nem feltétlenül mondható el –, de így is meglepett, hogyan ünnepelték városszerte a törvény elfogadását: a ruhaboltok szivárványszínű kirakatokat rendeztek be, és majdnem minden üzlet, az utcai hotdog-árusok is kitettek egy pici LMBT-zászlót. Nyilván a meleg párok is a szokásosnál többen vonultak utcára, de pont New Yorkban addig is teljesen természetesnek számított például az, hogy azonos neműek kézen fogva sétálnak az utcán.


Ünneplés New Yorkban, 2015. június


A gond nem is itt van, hanem az Egyesült Államok néhány másik államában, elsősorban a Bible Beltnek (magyarul sokkal kevésbé szemléletesen Bibliaövezetnek) nevezett déli területeken. Ezekben az erősen vallásos államokban az azonos neműeknek hagyományosan kevesebb jogot garantáltak. Az viszont különösen meglepő, hogy 2016-ban, egy évvel a melegházasságot szövetségi szinten, tehát ezekben az államokban is lehetővé törvény elfogadása után is születnek a melegek, meleg párok jogait csorbító rendelkezések. Phil Bryant, Mississippi kormányzója április elején írta alá azt a törvényt, amely lehetővé teszi vallási csoportoknak és magánvállalkozásoknak, hogy vallási meggyőződésükre hivatkozva megtagadják szolgáltatásaikat meleg, biszexuális és transznemű emberektől.

A törvény értelmében magánszemélyek és intézmények, illetve kereskedelmi egységek megtagadhatják az LMBT-közösség tagjaitól a kiszolgálást, sőt, lehetővé vált ezeknek az embereknek az elbocsátása is munkajogi következmények nélkül. Szintén a jogszabály része, hogy a cégek olyan öltözködési előírást vezethetnek be, amely a nemi sztereotípiákon alapul, illetve Mississippiben az állami alkalmazottakat nem kötelezhetik azonos neműek házassági okiratainak kiállítására – ez utóbbi kitétel kifejezetten szembeszáll az LMBT-jogokért folytatott harc kulcsmomentumaként értékelhető tavaly júniusi törvénnyel.


Az első leszbikus házaspár Mississippiben


Hasonló a helyzet Texasban, ahol vallási alapon szintén lehetővé tették a helyi hivatalokban dolgozók számára, hogy megtagadják a házasságlevél kiállítását azonos nemű pároknak. „Az azonos neműek házasságát engedélyező, szövetségi szinten hozott törvény békésen meg kell hogy férjen olyan, régóta érvényben lévő alkotmányos jogokkal, mint a vallás- és szólásszabadság” – fogalmazott Ken Paxton texasi államügyész.

A Rolling Stone 2014-es cikke szerint egyébként Texas állam a legbarátságtalanabb a melegekkel szemben. A Human Rights Campaign nevű emberi jogi szervezet százas skálán pontozza az amerikai városokat aszerint, mennyire érvényesül az egyenlő jogok elve a helyi törvényekben, oktatásban vagy a munkalehetőségek terén, Texasban pedig négy olyan város is található, amely 0 pontot ért el ezen a skálán. A déli állam sok szempontból az LMBT-harc szimbolikus helyszíne: a texasi szenátor, Rick Perry országosan is a legismertebb, melegjogok ellen kiálló politikus, és egy texasi ügyben bírálta felül először az amerikai Legfelsőbb Bíróság a helyi hatóságokat, mikor azok megtiltották egy meleg párnak, hogy összeházasodhassanak – ez a törvény teremtett precedenst más államok hasonló ügyeiben is, míg végül szövetségi szinten is legalizálták az azonos neműek házasságát.


Költészetnapi rendezvény a texasi Lubbockban, az egyik 0 pontos városban


De nem csak Mississippiben vagy Texasban folyik ma is harc az egyenlő jogok ellen. Észak-Karolinában – amelyet hagyományosan a liberálisabb déli államok közé sorolnak – hasonló, a szabad vallásgyakorlásra hivatkozó törvény tette lehetővé a házasságok érvényesítését, mire számos nagy cég jelezte, hogy megfontolja észak-karolinai telephelyének felszámolását. A PayPal új, 400 munkahelyet teremtő helyi központjának építését függesztette fel, de itt és a szomszédos államokban a Delta Airlines és a Coca-Cola is bojkottal fenyegettek. Eközben a szórakoztatóipar szereplői is nyilvánosan felszólaltak a melegek jogait korlátozó törvények ellen, mások mellett Bruce Springsteen és a Pearl Jam is lemondta észak-karolinai koncertjét.


Rick Perry


Abból, hogy a konzervatívabb Mississippi, Texas vagy Alabama mellett Észak-Karolina is ilyen törvényt hozott, látszik, hogy nem pusztán a vallási meggyőződés számlájára írhatók a helyi politikusok akciói. „A régi déli stratégia tanúi vagyunk, most éppen a »meleg«, »transzi« és »homoszexualitás« hívószavai mentén” – foglalta össze a helyzetet egy észak-karolinai baptista lelkész. Az elvesztett polgárháború óta lappangó, és időnként fel-fellobbanó déli frusztráció egy helyi republikánus politikus szavaiból is kivehető: „Arra kényszerítenek minket, hogy térdet hajtsunk, és csókot nyomjunk a politikai korrektség vallásának gyűrűjére.”

Vagyis arról van szó, hogy a déli államoknak nemcsak, vagy nem elsősorban a melegekkel van bajuk, hanem azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság (ebben a narratívában az „északiak”) a fejük fölött döntöttek, beleavatkozva az önrendelkezési jogaikba. A befolyásos vállalatok és szórakoztatóipari szereplők reakciói miatt is úgy érzik a déli államok konzervatívabb politikusai, hogy afféle belső szabadságharcot vagy árnyék-polgárháborút vívnak, és dacból is tiltakozniuk kell a szövetségi szinten hozott törvények ellen.


Ku Klux Klan-gyűlés Kentuckyban


Ennek a gondolkodásnak a társadalmi beágyazottságát segíti elő a gyűlöletcsoportok terjedése is: a kétezres években 2014-ig folyamatosan nőtt a déli államokban alakult gyűlöletcsoportok száma, egy megingás után pedig tavaly ismét növekedésnek indult ez az arány. A Southern Poverty Law Center remek térképén mindez jól nyomon követhető, ahogy az is, hogy ezeket a csoportokat – Ku Klux Klan-sejtektől motoros klubokig – elsősorban nem a melegellenesség, hanem a spanyol ajkú bevándorlók iránti gyűlölet vezeti. Ugyanakkor az azonos neműek jogai elleni kiállás is illik a programjukba, így a maguk eszközeivel ők is tovább terjesztik a „déli gondolatot”.

Ez a melegellenes harc viszont nemcsak a mégiscsak érvényben lévő szövetségi törvények miatt van kudarcra ítélve, hanem az érintett államokban élő átlagemberek reakciói miatt. Mivel az azonos neműek elleni törvények hatására a lakosság többségének helyzete nem javul, csak a melegeké, meleg pároké romlik, ezért számos helyi véleményformáló szerint ez a „szabadságharc” nem több, mint néhány politikus és vaskalapos támogatóik magánügye. Ahogy a déli baptisták államokon átívelő gyülekezetének egy önkritikus vezetője fogalmazott: „Az itt élő emberek nem is csak azzal nem értenek egyet feltétlenül, hogy a házasság csak férfi és nő frigye lehet. Előfordulhat, hogy nem is értik, mi a probléma.”