A magyar lesz a legértelmetlenebb adórendszer

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

-

A társasági adó csökkentésével a cégek három százaléka járhat jobban, de ezzel még értelmezhetetlenebb lett az egész rendszer.


Talányos adócsökkentés

Jó lenne megtudni, mi történt a szerdai kormányülés előtt vagy alatt, aminek hatására Orbán Viktor miniszterelnök úgy döntött, kilenc százalékra kell csökkenteni a társasági adó kulcsát. Racionális érvek ugyanis nem nagyon szólnak a döntés mellett. A vállalati nyereségadó-terhelés már eddig is az európai átlag alatti volt, hiszen a kedvezményekkel együtt nem érte el a 11 százalékot a NAV adatai szerint. Vagyis valójában nincs komoly versenyképesség-javító hatása az ötletnek.


A valódi változás már évekkel ezelőtt végbement, amikor a kedvezményes, tízszázalékos kulcsot kiterjesztette a Fidesz 2010-ben: korábban tíz százalékkal az 50 millió forintot meg nem haladó adózás előtti eredmény adózott, ezt tolták ki 500 millió forintra. Nagyon leegyszerűsítve az adókedvezmények a továbbra is 19 százalékos adót fizető vállalatok terheit csökkentették érdemben, így jött ki összességében az adóparadicsominak is beillő 11 százalék alatti effektív adókulcs.

Kedvezményt persze a kis cégek is igénybe vehettek, de az igazán nagy pénzeket a nagyvállalatok tudták megspórolni a fejlesztési adókedvezménnyel, a kutatás-fejlesztés után járó kedvezménnyel és újabban a látványcsapatsport-támogatásáért járó kedvezménnyel. Minden más lényegében aprópénz a kedvezmények között. A rendszernek ezt a részét nem érte különösebb kritika, az adószakértők szerint sem volt kigazdálkodhatatlan a magasabb kulcs, a vállalkozások terheit más területeken lehetett volna csökkenteni.

Az októberben benyújtott adócsomagot is úgy állította össze Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter csapata, hogy a társasági adó kétkulcsos. Még egy új kedvezményt is kitalált a kormány, a korai fázisú (vagyis leginkább startup) cégekbe befektető vállalatok kaphatnak motivációt. Aztán történt valami, aminek hatására le kellett vágni a kulcsot.


A nagy adókedvezményt kapó cégeknek nem segít az alacsony kulcs


Nincs észszerű magyarázat

Varga Mihály azzal magyarázta a döntést, hogy a jelentős minimálbér-emelést kompenzálhatja majd a csökkenő szociális hozzájárulási adó mellett a társasági adó kulcsának visszanyesése. Ez azonban nem elégséges magyarázat. Egyrészt az Opten céginformációs szolgáltató adatai szerint az adóbevallást benyújtó 400 ezer cég közül 1300-nak magasabb az adózás előtti eredménye 500 millió forintnál.

Vagyis a cégek elenyésző aránya, három százaléka adózik a felső kulccsal – sőt, az adót valamilyen kedvezménnyel lenullázók miatt még kevesebb cégnek van tényleges oka az örvendezésre. Tehát ez az intézkedés a társaságok tömegén semmit sem segít, hiszen az ő terheik nem csökkennek fikarcnyit sem – ellenben a brutálisan emelkedő bérterheket nekik is ki kell gazdálkodniuk. A kkv-k foglalkoztatják a munkavállalók 70 százalékát, s ők semmit sem fognak érezni az enyhítésből.

Másrészt a béremelés mínusza és a társaságiadó-csökkentésből következő plusz nincs feltétlen korrelációban. Hiszen a béremelés a vállalkozás számára egy viszonylag állandó összegű pluszköltséget jelent, a társasági adó pedig az eredményt adóztatja. Vagyis az a cég, amelyik nagy bérköltséggel, ám viszonylag szerény adózás előtti eredménnyel működik, nem nyer sokat az adócsökkentéssel, ellenben a magas nyereségrátájú (vagy kevés munkavállalót foglalkoztató) cégek akár hatalmasat is szakíthatnak, ráadásul ha a bérek eleve az átlag felettiek voltak, a kötelező emelés nem is vonatkozik rájuk – tipikusan ilyen egy fejlesztő, IT-cég.

A társasági adó kulcsának visszavágása javarészt feleslegessé teszi az adókedvezményeket is. Továbbra is megéri persze a 80 százalék adót megspóroló fejlesztési adókedvezmény vagy a focicsapatok támogatása, ám az előny jóval szerényebb lesz, nem lesz akkora hozama ezeknek a befektetéseknek, mint korábban. Ennek fényében pedig meggondolandó, megéri-e a sok adminisztrációt és nyűglődést ez a kicsiny előny. Összességében tehát inkább érthetetlen a jelentős, 147 milliárd forint költségvetési kiadást hozó adócsökkentés. Persze alapvetően lehet ujjongani, hogy valamilyen adó csökken.


A többségnek sokba kerül majd a béremelés kompenzáció nélkül


Hatalmas nagy katyvasz

A társaságiadó-csökkentés után egészen furcsa helyzet állt elő a magyar adórendszerben. Egyszerre lesz ugyanis a legkedvezőbb és legdurvább. A 9 százalékos társasági adó mellett a 15 százalékos szja-kulcs is egészen alacsonynak számít az unióban – azzal, hogy az szja-kulcsoknál a legnagyobb terheléssel számolunk, a legalacsonyabb jövedelmekre több államban is alkalmazott nulla kulcsot nem véve ide. Szintén az szja körébe tartozik, hogy a harmadik országban működő cégnek fizetett osztalék adómentes. Ez a hármas egyedülállóan kedvező környezetet jelent.

Ám ezek mellett itt van a legmagasabb áfakulcs is. Ez persze még beleilleszkedne abba a modellbe, amelyet a kormány kitalált, mondván, a közvetlen adók alacsonyak, a közvetettek pedig magasak, így nem a jövedelmet adóztatja a rendszer, hanem a fogyasztást. Ez rendkívül jól hangzik, ám mondjuk a feketegazdaságot egészen magas intenzitásra kapcsolja. Így nagyon nehéz felvenni a harcot az adócsalással – nem is sikerül.

Ennél is nagyobb gondot jelentenek a különadók. Jelenleg az alábbi különadók vannak: bankadó, energiaellátók jövedelemadója, tranzakciós illeték, reklámadó, baleseti adó, biztosítási adó, csipszadó, dohánytermékek ehója, távközlési adó, közművezeték-adó és gyógyszergyártók különadója. Ezek mindösszesen nagyjából 700 milliárd forintot tettek ki 2015-ben. Vagyis egy rendkívül alacsony társasági adó mellett – a várható bevétel az új verzióban 400-500 milliárd forint lesz – néhány tízezer vállalkozás különadók címén ennek majd másfélszeresét is leperkálja.

Ez egészen hihetetlen aránytalanságot hoz a magyar adózási rendszerbe, hiszen néhány, különösebb szakmai indok nélkül kiválasztott szektor finanszírozza azt, hogy a kormány a másik oldalon két kézzel osztogatja a kedvezményeket. Erről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy Magyarországon egyenlő versenyfeltételek lennének a vállalkozások között.