A magyar kutató, akit még Hollywoodban is ismernek

Fotó: MTI / Bruzák Noémi

-

Hallotta már azt az elméletet, hogy minden ember hat kézfogásra van Kevin Bacontől, a dalai lámától vagy éppen II. Erzsébet brit királynőtől? Vagy azt, hogy mindenki 93 százalékban kiszámítható? Ha igen, akkor már találkozott Barabási Albert László hálózatkutató munkásságával. A tudós február 18-án tart előadást a PAGEO budapesti konferenciáján.


És azt hallotta már, hogy az internetet úgy építették ki az atomháborús fenyegetés árnyékában, hogy egy-két bombával ne lehessen elpusztítani? Csak azért, mert ez az állítás - bár tartalmazza az igazság elemeit - nem igaz. Az egyik ok, ami miatt nem az, épp Barabási Albert László kutatásában rejlik.


Behálózva című könyvében az úgynevezett skálafüggetlen hálózatokról ír, amelyek rendkívül érdekes tulajdonságokkal bírnak: a növekedésük során az új elemek kapcsolódnak a régiekhez. A kapcsolatok kiépülése viszont nem véletlenszerűen történik, hanem preferenciálisan kapcsolódnak: igyekeznek az erősebb, csomópontnak számító pontokhoz kötődni.

Ha nem elvontan beszélünk róla, akkor az elmélet sokkal egyszerűbben érthető: egészen biztos, hogy a munkahelyén (osztályában, egyetemi csoportjában, mindegy melyik, mert mindegyik hálózat) vannak profibban és kevéssé profin pletykáló emberek. Aki sok mindent tud, az a csomópont, tőle lehet információt megtudni, míg aki keveset, nos, vele kevesebben akarnak pletykálni.


Ha van egy órája a hálózatkutatásra, ez kezdédnek jó


A preferenciális kapcsolódásból következik, hogy az internet nem védett az atombomba ellen. Barabási 2001-ben bizonyította kutatótársaival, hogy míg a meghibásodásokkal szemben védettek a hálózatok - ha a VS.hu szervere lerobban, olvashat másik újságot a neten - a csomópontokat célzó támadásokra érzékenyek. Ha kiesés van a Facebookon, ha nem érhető el a Google, az olyan, mintha a világ vége kezdődne meg. Ha a Budapest Internet Exchange forgalomcserélő központban egyik telephelyén történik valami, az egész ország megérzi.


Barabási Bacon-száma alacsonyabb, mint az Erdős-száma


Hogy jön ide Kevin Bacon?

Barabási a fenti kutatással és annak a nagyon jól mémmé váló részeivel lett világhírű. A mémvilág a Bacon-számot köszönheti neki, ami a kisvilág-elmélet mentén azt mondja, hogy minden színész hat kézfogásra van Kevin Bacon amerikai színésztől. (A tény Bacont is megijesztette elsőre.)


A hálózatkutatás azonban jóval több egy Hollywoodban előadható partitrükknél. Hálózatot alkot egy cég - és nem csak akkor, ha pletykáról van szó -, hálózatnak számít egy város tömegközlekedése, egy ország vasút- vagy úthálózata, a repülőjáratok, vagy épp az emberi test is. Ezeket lehet kutatni és optimalizálni, hogy például kevesebb átszállással jussunk el a munkahelyünkre. A kutatásait az ELTE-n, Vicsek Tamás professzor - vele készített korábbi interjúnkat itt olvashatja - alatt a kilencvenes években elkezdő Barabási az IBM-nél folytatta munkáját, majd a Notre Dame Egyetemre hívták, ma pedig a Northeastern Egyetem hálózatkutatási központját vezeti.


Harminckét évesen már a Notre Dame professzora volt


Ha nagyon akarnánk, most is tudnánk hol és mit csinál

Barabási második könyvében még meglepőbb következtetésre jutott: az emberek iszonyatosan kiszámíthatók. Hiába gondoljuk azt, hogy vadul érdekes életet élünk, hiába emlékszünk élesen azokra az esetekre, amikor kirúgtunk a hámból, amikor őrületesen spontánok voltunk, ezek a momentumok adják életünk kisebb százalékát. Minden más viszont rutin.


Ha ez nem volna elég, az egész átverésben tevékenyen részt veszünk. Az emlékezet ellenünk vagy legalábbis a reális énképünk ellen dolgozik. Ezért rémlenek a kiugró pontok és ezért kapnak kisebb hangsúlyt a megszokások. Pedig ha az ember megnyitja - vagy ha papíron él, előveszi - a naptárát, végiggondolja a napját, kiderül az igazság. Az ébresztő rendszerint ugyanakkor csipog, az ember munkahelye jellemzően nem változik, és a munkaidő is hajlamos állandó lenni. Céges menzából többnyire nincs sok, és a sétatávolságban elérhető kedvenc éttermek száma is véges. A munkaidő leteltével is a rutin rabjai maradunk, akár sportolunk - nézzék meg a FlowingData lenti vizualizációját London futós helyeiről -, akár koncertre vagy színházba járunk. Egyszerűbb beletörődni, ha valaki nagyon keres minket, meg fog találni.


A futók különösen kiszámítható emberek a térkép szerint


Barabási és kutatócsoportja arra jutott, hogy a viselkedésünk kilencvenhárom százalékban kiszámítható. A maradék hét százalék felel azokért a villanásokért, amiben valami meglepőt teszünk.


A modell nem csak az emberek mozgására igaz. A Villanások alapján készített négy részes, a Spektrum által készített sorozatban egy dollár bankjegyeket követő oldal statisztikái ugyanazt a mintát mutatják. A pénzek helyben mocorognak sokat, majd néha ugranak egy nagyot, amikor valakinek a tárcájában átkerülnek egy másik városba.


where is george

Így néz ki egy nem tipikus, sokat utazó bankjegy


Az elmélet szerethetősége ott vész el, hogy nem csak Barabási és a kutatócsoportja jött rá, hogy érdekes következtetéseket lehet levonni a nagy adatbázisok feldolgozásából. Az Edward Snowden által kiszivárogtatott NSA dokumentumok szerint az Egyesült Államok hírszerzése, a brit GCHQ titkosszolgálat és még számos ország kémjei pont ugyanezen dolgoznak. Csak épp engedély nélkül, esetenként a saját szabályaikat is áthágva, és ipari mennyiségben.


A kutató 2015-ben egy interjúban azt mondta az Indexnek, hogy az emberi mozgás vizsgálatával fel is hagytak a szivárogtatás után. Bár úgy látja, hogy az NSA primitíven használta fel az összegyűjtött információkat, így is jel volt, hogy más kutatási területet kell keresniük.

Most a gyógyszerkutatásban alkalmazható hálózatkutatási kérdésekkel, a hálózatok irányításával és új, Kánon című könyvével foglalkozik, február 18-án pedig a PAGEO klub vendége lesz az Iparművészeti Múzeumban. Előadását élőben közvetítjük majd.