A magyar bírók kioktatóak, ingerültek a párkapcsolati erőszak ügyeiben

-

A PATENT Jogvédő Egyesület felmérése szerint nem megfelelő Magyarországon a párkapcsolati erőszakkal összefüggő esetek kezelése és megítélése a bíróságokon.


A szervezet 2013 októbere és 2014 októbere között a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével programot indított, amelynek keretében laikus önkéntesek figyelték meg a párkapcsolati erőszakkal érintett bírósági ügyek tárgyalásait, megvizsgálva a bíróságok működésének átláthatóságát és az erőszak bírósági kezelését. Ezt folytatta az egyesület 2015 tavaszától 2016 tavaszáig egy bővített, 14 hónapon át futó projekttel.

Sándor Beáta, a PATENT Jogvédő Egyesület kutatója, projektfelelős a felmérés eredményeit bemutató pénteki budapesti sajtótájékoztatón elmondta, a 14 hónap alatt 85 tárgyalásról készítettek részletes felmérést, ezek közül 52 tárgyaláson jelent meg a párkapcsolati erőszak. Ennek oka, hogy a tárgyalási jegyzék előre nem megismerhető, illetve pontatlan, így az önkéntesek nem lehettek biztosak abban, hogy a monitorozott tárgyaláson valóban szó lesz párkapcsolati erőszakról. Nehezítette a megfigyelést, hogy a bírók gyakran indoklás nélkül zárt tárgyalást rendeltek el, illetve zárt tárgyalás kérésére kényszerítették a feleket.

Az önkéntesek megfigyelték, hogy a bíró sokszor rövidítve, időnként az elhangzottakat megváltoztatva, bizonyos részeket kihagyva mondta jegyzőkönyvbe a felek megszólalásait.

A bírók gondolkodását gyakran sztereotípiák határozzák meg. Úgy vélik, a bántalmazott fél is felelős a történtekért, vagy a bántalmazott hazudik, bosszút akar állni, ezáltal a nőkre hárítják a felelősséget. A bírók a bántalmazottal gyakran kioktatóan, ingerülten viselkedtek, vagy figyelmen kívül hagyták a bántalmazás tényét.

Sokszor a gyorsabb befejezésre hivatkozva az ügyvédek sem említették a bántalmazás tényét, mert véleményük szerint ez csak bonyolítaná az eljárást.

Példát találtak „eljárási zaklatásra” is, ilyenkor a bántalmazók indítanak eljárásokat, például rágalmazási pereket az áldozatok ellen.

Csak néhány kivételes esetben fordult elő, hogy a bíró türelmes, segítőkész volt, nemcsak a fizikai, hanem a lelki, szellemi bántalmazással is foglalkozott.

Megfigyelték azt is, hogy a bírók a kihallgatások és a tárgyalások alatt gyakran nincsenek figyelemmel a 18 évesnél fiatalabbak érdekeire, nem biztosítják nekik az előírt különleges bánásmódot.

Az egyesület ajánlásokat fogalmazott meg, amelyek szerint képezni kellene a bírákat a párkapcsolati erőszak témakörében, nyilvánossá kellene tenni a tárgyalási jegyzékeket, és speciális szabályokat kellene megalkotni a hozzátartozók közötti erőszak bármely formájával összefüggő családjogi ügyekre.

Sándor Beáta kiemelte, a bántalmazott nőknek csak a töredéke jut el bármilyen hatóságig, és még kevesebben a bírósági tárgyalásig. A projekttel erősíteni szerették volna az áldozatok jogérvényesítésének lehetőségét, valamint változtatni akartak a bíráknak és a társadalomnak a párkapcsolati erőszakhoz való hozzáállásán.

A kutatást összefoglaló kiadvány szerint a felmérések azt mutatják, hogy párkapcsolati erőszak minden ötödik nőt érint.