A mágusok a tévében nyomulnak tovább, itt a Hollókirály-sorozat

Fotó: Matt Squire

-

Neil Gaiman az elmúlt hetven év legjobb fantasztikus regényének nevezte a Hollókirályt. A BBC sorozatot készített belőle, megnéztük az első három részt. Felveszi-e a versenyt Harry Potterrel és a Trónok harcával?


Amikor 2004-ben megjelent, őrületes felhajtás övezte a Hollókirályt, az angol Susanna Clarke első regényét. Ez volt a “Harry Potter felnőtteknek”, egy Hugo- és Man Booker-díjas könyv, amelyet Neil Gaiman az elmúlt hetven év legjobb angol fantasztikus regényének nevezett, és amelynek jogait már az angol kiadás megjelenése előtt tucatnyi más országba eladták. A könyv 2006-ban megjelent magyarul is (Hollókirályként az Agavénál, az eredeti címe Jonathan Strange & Mr. Norrell volt), Hollywood pedig szinte egyből megvette a megfilmesítés jogait.


A Hollókirály egy budai erkélyen


A filmváltozatról azóta se nagyon hallgatni, néhány hete viszont a BBC-n elindult a könyvből készült sorozat.

A varázslós könyvláz csúcsán a legegyértelműbb húzás volt a “felnőtt Harry Potterként” pozicionálni a Hollókirályt, végeredményben tényleg felnőtt emberek használják benne a mágiát, de a könyv elsősorban mégsem varázslós mese, hanem izgalmas alternatív történelem.

Az 1800-as évek elején kezdődik a történet, a napóleoni háborúk idején. Minden úgy történik, ahogy megírták a könyvek, olyan csaták elevenednek meg, mint például a waterlooi, csakhogy az angol seregek oldalán megjelenik két mágus is. A Hollókirály csavar még egyet a dolgon azzal, hogy a varázslás benne egy meglehetősen hétköznapi dolog. Még akkor is, ha a sztori szerint az Angliában korábban folyamatosan jelen lévő mágia 300 éve eltűnt, és a mostani varázslók csupán régi könyvek után vadásznak az antikváriumokban és a mágia történelmét tanulmányozzák. Ezért kelt nagy feltűnést előbb Mr. Norrell, majd Jonathan Strange, akik bizony gyakorló mágusok, és miután meggyőzik a közvéleményt tudásukról, hamar a hadsereg szolgálatában találják magukat.


Balra Bertie Carvel, mint Jonathan Strange, jobbra Eddie Marsan, mint Mr. Norrell


Clarke könyvében tehát így válik a mágia a történelem részévé, a valós helyszínek és személyek szerepeltetése mellett ugyanakkor tele van – szintén a korhangulatot erősítő – stilisztikai játékokkal is. Ez elég szórakoztató, főleg, amikor olyan a szöveg, mintha egy hatványozott Jane Austen írta volna, ami csak újabb vicces réteget von a könyv fanyar humorára. A Hollókirály továbbá megidézi vagy éppen kiparodizálja Dickenst vagy az angol tündérmeséket is, a rengeteg lábjegyzet miatt pedig olyan szerzőket is emlegetnek a könyvet ért hatások között, mint David Foster Wallace vagy Thomas Pynchon.

A 800 oldalas Hollókirályt lehetetlen pár mondatban összefoglalni, annyira szerteágazó a története és annyi dimenziója van. A BBC viszont mégis jól döntött, hogy nem egy soha véget nem érő formátummal, hanem hét egyórás részben meséli el a történetet. Ezzel persze a könyv csomó részlete elvész, de talán pont azok, amelyek sokaknak már túl soknak bizonyultak. Ugyanis vannak, akik szerint a könyv túl hosszú és unalmas, és már-már dühítő benne a lábjegyzetek mennyisége.


Nézzétek, papírlapok vannak a kabátom bélésében!


Sorozatnyelvre lefordítva: az olyan jelenetekből kapunk kevesebbet, amiket például a társadalmilag érzékeny angol krimi esetében az erények között szokás emlegetni. Például amikor izgalmas nézni kicsit azt a féllábú nénit a kisváros végéből, vagy követni egy ideig a rehabról kiszabadult tinit, akikről tudjuk, hogy a szigorúan vett cselekmény szempontjából nem feltétlenül fontosak.

Sok mellékszál kimarad tehát a Hollókirályból, a főszereplők karakterépítését viszont tökéletesen megoldották. A kedvencem a visszafogott és mégis beképzelt Mr. Norrell szerepében Eddie Marsan. A rendező Toby Hayes többek között a Sherlockon és a Doctor Who-n edződött, és ezekben a sorozatokban történetesen feltűnt már Marsan partnere is, a Jonathan Strange-et alakító Bertie Carvel. De nagyon bírom a Mr. Norrell szolgáját, Childermasst alakító Enzo Cilentit és a “bogáncspihe hajú úr” szerepében Marc Warrent.


Eddie Marsan és Marc Warren


Az első három rész alapján a színészet és a történet terén a Hollókirály egyértelműen felveszi a versenyt az olyan vetélytársakkal, mint a Harry Potter-széria vagy a Trónok harca, és ha szigorúan a könyveket nézzük, nálam tuti, hogy Clarke-é az első hely. Viszont a képi megvalósítás már más tészta, a Hollókirály-sorozat kisebb költségvetésből készült. Azzal mondjuk nincs gond, amikor megszólal egy-két ezeréves kőszobor, de amikor Norrell az esővel vagy Strange a homokkal trükközik, az kicsit bénácska.