A legszegényebbek jártak rosszul a segélyezési rendszer átalakításával

Fotó: AFP / PETER KOHALMI

-

A segélyezési rendszer márciusban alakult át, onnantól több támogatást csak az önkormányzat ad. Ha akar, illetve ha van rá pénze. Több település egyáltalán nem fizet lakhatási támogatást. Pont azok, ahol minden 10. ember kapott ilyet korábban – derült ki a Habitat for Humanity tanulmányából. 31 települést vizsgáltak, lehangoló a kép.


A Habitat for Humanity vizsgálata szerint az átalakult lakhatási támogatási rendszer pont azokat érinti a legrosszabbul, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. A szervezet megjegyzi, hogy már korábban sem kaptak sok pénzt az érintettek – átlagosan 3780 forintról volt szó –, ám egy hattagú, 80 ezer forint összjövedelmű család esetében még a havi 10 ezer forint is sokat számított. Az átalakult segélyezési rendszer miatt márciustól több támogatásról már az önkormányzatok döntenek – arról is, fizetik-e egyáltalán.

A Habitat for Humanity 31 önkormányzatnál nézte meg, milyen lakhatási támogatást adnak, milyen feltételekkel.

A vizsgált önkormányzatok közül 26 fizet továbbra is valamilyen lakhatási célra is felhasználható támogatást, vagyis 15 százalékuk egyáltalán nem költ az emberek lakhatására, pedig az önkormányzatok 90 százaléka kap továbbra is állami támogatást a segélyezéshez. Pont azok a települések nem adnak lakhatási támogatást, ahol idáig az emberek 10 százaléka kapott állami lakhatási segélyt.

A 26-ból csak Békéscsaba döntött úgy, hogy az eddigi állami szabályokkal megegyezően osztja ki a támogatást. A többi település különböző szabályozást vezetett be, de egyik sem célzottabb szociálisan, mint a korábbi, ezért főleg a legszegényebbeket érinti negatívan.


A szegényebbek és a nagyobb háztartások rosszabbul járnak

A civil szervezet tanulmánya szerint ráadásul a az eddigi gyakorlathoz képest azok a családok, amelyek korábban is igénybe vették az állami támogatást, és fejenként havi 30 ezer forint alatti a jövedelmük – vagyis a legszegényebbek –, lényegesen kevesebbet kapnak, mint március előtt.

A 40–60 ezer forint jövedelmű háztartásokat a változások kevésbé érintik negatívan, sőt, egyes településeken még többet is kapnak, mint előzőleg, ugyanis több önkormányzat ugyanannyit ad az összes támogatottnak, függetlenül attól, hogy mennyi az egy főre jutó havi jövedelmük.

Azt, hogy hányan élnek egy háztartásban, már több önkormányzat is figyelembe veszi, igaz, az állami támogatással szemben nem a többtagú háztartásokat részesítik előnyben, hanem az egyszemélyeseket, így változó mértékben, de kevesebbet kapnak a korábbi támogatáshoz képest a nagycsaládosok is.


Szubjektív elbírálás

Míg az államilag kiosztott támogatásból mindenki kaphatott, aki megfelelt a feltételeknek, márciustól a döntés a jegyző, a polgármester vagy a polgármesteri hivatal alkalmazottainak kezében van.

Ez a szervezet szerint alapvetően nem lenne probléma, mert – ahogy a kormány a szociális támogatások önkormányzati hatáskörbe utalását indokolta – helyi szinten jobban el lehet dönteni, hogy ki rászoruló valójában.

A települések azonban olyan feltételeket vezettek be, amelyek alapján meglehetősen szubjektíven lehet dönteni: van, ahol figyelembe veszik a lakás és a porta „rendezettségét”. Pedig ezt a gyakorlatot korábban az ombudsman is elítélte, szerinte ezzel az érintettek magánszférához való joga sérül.

A szervezet szerint az ilyen szabályok kiszolgáltatják a legszegényebbeket a helyi döntéshozók vagy hatalommal rendelkezők akaratának.



Rossz előjelek

A Habitat for Humanity több veszélyre is felhívja a figyelmet:

  • Mivel a legszegényebbek nem, vagy kevesebb támogatást kapnak márciustól, ezért növekedhet ezen háztartások adóssága is, többek között az állami közműcégek felé.
  • A különböző szabályozások miatt az önkormányzatok tarthatnak attól, hogy településükre csak a támogatás mértéke miatt költöznek egyesek. Ezért a támogatást tovább csökkenthetik, illetve a segélyek tudatos megvonásával megpróbálhatják a legszegényebbeket elköltözésre kényszeríteni.


A civil szervezet javaslatai

Szerintük a legjobb megoldás az lenne, ha az önkormányzati segélyezés helyett egy állami, központi költségvetésből biztosított támogatást állítanának vissza, melyben figyelembe veszik az egy főre jutó havi jövedelmet, a lakásnagyságot és a lakás költségeit.


Mivel több támogatás is járási hatáskörbe került már korábban, ezért a lakhatási is ide kerülhetne, ezzel:
  1. megszűnnének a párhuzamosságok a járás és az önkormányzat feladatai között,
  2. egységes feltételek alapján nyújtott, célzottabb és igazságosabb elosztású lakhatási támogatás lenne kialakítható,
  3. a támogatások megítélése kevésbé lenne szubjektív.
A szervezet szerint ezzel egy időben egy átfogó adósságrendezési programra van szükség, és el kell engedni a jelentős lakáshitel- és közműadósságot felhalmozó háztartások adósságát.

A teljes tanulmányt itt találja, a Habitat for Humanity korábbi megszólalását a lakhatási támogatás átalakításáról – ahol egy család példáját is felhozták – itt olvashatja. A szociális támogatások rendszerének változásával ebben a cikkben foglalkoztunk.