A külföldi betegek miatt üzlet a magyar egészség

Fotó: MTI Zrt. Fotószerkesztőség / Balázs Attila

-

Amióta állami kórházban nem szabad fizetős szolgáltatást nyújtani, a fizetőképes magyar betegek kiszorultak a VIP-szobákból. Az intézmények kizárólag külföldiekkel köthetnek szerződést: az arab országoktól Skandináviáig szinte nincs a világnak olyan pontja, ahonnan ne jönnének betegek Magyarországra gyógyulni. A tisztán magánkórházak viszont kevés magyarnak nyújtanak alternatívát: az átlagpénztárcának megfizethetetlenül drágák, szolgáltatásuk pedig nem teljes körű.


Még azon a nyáron megműtöttek – mondta a VS.hu-nak egy beteg, aki évekig várt csípőprotézis-műtétre, és tavaly, nem sokkal azután kapott új forgót, hogy bejutott az Uzsoki Utcai Kórház VIP-részlegére. Azt mondta, akkor már olyan nagy fájdalmai voltak, hogy járni, ülni alig tudott. Öt napot feküdt a kórházban, ezen a részlegen egyébként is egy hét a maximum. Ficzere Andrea főigazgató egy korábbi interjújában azt mondta, mindenki csak annyi időt tölt a VIP-részlegen, amennyit muszáj. Szerinte az a legfontosabb, hogy senki ne érezze úgy, több pénzt kérnek tőle, mint amennyi indokolt.


A VIP-osztályon a gyógyítás néhány tízezer forinttól 1,5 millió forintig terjed. Egy laparoszkópos epehólyag-eltávolítás például 610 ezer forintba, míg egy szülés 550 ezerbe kerül. Amikor létrehozták az osztályt, azt hitték, főleg külföldiek jönnek majd, de hamar kiderült, hogy a magyar betegek közül is egyre többen meg tudják fizetni az ellátást.


A betegeknek van erre igényük, ha tetszik, ha nem

– mondta Ficzere Andrea a napokban egy konferencián. 2013-ban azért hozták létre a VIP-részleget, hogy az orvosok és az ápolók pluszpénzhez jussanak, továbbá hasznosítsák a kórház méretét, felszereltségét. A kórházak ugyanis sokkal több beteget is el tudnának látni, ám mivel az állam csak egy bizonyos határig finanszírozza a gyógyítást, Magyarországon szinte mindegyik kórháznak, így az Uzsokinak sem használták ki a kapacitásait.



Elvileg mindenki jól járna

Erre volt jó a VIP-részleg, amiért a beteg a OEP-finanszírozásról lemondva saját maga fizette ki a számlát, bár kétségtelenül használta az állami tulajdonban lévő kórház infrastruktúráját. Amióta azonban – tavaly októberben – a kormány úgy döntött, hogy teljesen el kell különíteni az állami és magánszolgáltatói tevékenységet az egészségügyben, magyar páciensek csak elvétve jutnak be az osztályra. Ahhoz ugyanis külön kiegészítő biztosítást kell kötniük egy a kórházzal szerződésben álló céggel; a kórházzal közvetlenül nem szerződhetnek.


Pedig a kórházak jelentős pluszpénzhez juthatnak azzal, ha magánszolgáltatást nyújtanak a pácienseknek. Az Uzsoki VIP-részlegén befolyó pénzből például jut az orvosnak, az ápolónak, mindenkinek, aki részt vett a betegellátásban. A fizetős betegek után megmaradó nagyjából 20 százalékot pedig az OEP-betegekre költik, ebből vesznek új műszereket és javítják az infrastruktúrát. Az új szabályozással azonban magyar betegek egyénileg nem juthatnak extra szolgáltatáshoz, hiába lenne rá igényük és pénzük – hacsak nem voltak előrelátók, és szerződtek már korábban egy magánbiztosítóval.


A külföldiekre (illetve azokra, azoknak nincs OEP-biztosításuk) azonban ez nem vonatkozik, így most a legtöbb beteg az arab országokból és Romániából érkezik, de jönnek páciensek Nyugat-Európából, Skandináviából is – mondta az Uzsoki főigazgatója.

Csakhogy a változtatások óta nagyon sok magyar beteg jelezte, hogy továbbra is igényt tartana a térítéses ellátásra. Ficzere Andrea szerint a hazai páciensek elismerik az Uzsokiban folyó magas szakmai színvonalú munkát, de pillanatnyilag nem tudják őket fogadni, úgyhogy egyelőre nem tudnak mást tenni, mint keresik a jogi megoldást.


Hasonló cipőben jár a Semmelweis Egyetem saját közhasznú társasága is: szolgáltatásain keresztül szintén megkerülhető volt az intézményi várólista, rövidebb lehetett a diagnózisig eltelt idő. A Semmelweis Egészségügyi Kft. önálló gazdasági társaság, így nem kap semmilyen közfinanszírozást. A céget azzal a céllal alapították, hogy többletbevételhez juthassanak, munkatársaik pedig legális extra jövedelemhez. Czétényi Rita sajtóreferens szerint ez a szervezeti forma alkalmas arra, hogy a közfinanszírozott ellátásoktól teljesen függetlenül, azok bárminemű veszélyeztetése nélkül értékesíthesse az egyetem a rendelkezésére álló szabad kapacitásait.

Kérdés, hogy kinek. Kocsis Mariann, a kft. ügyvezetője szerint egyetemükön ugyan nincs olyan gyönyörű infrastruktúra, mint például az Uzsoki Kórházban, de a Semmelweis név még mindig vonzó. Sok beteg jön hozzájuk is, márpedig ez az egyetemnek is megéri, mert a cég fizet a műtő és az eszközök használatáért, és az intézmény ezenfelül osztalékot is kap a kft.-től. Magyar betegeket azonban most ők sem fogadhatnak.


Az igényt nem lehet kiirtani

Az Országos Gerincgyógyászati Központot is magába foglaló Budai Egészségközpontban is „érzik a nyomást azok részéről, akik kiszorulnak az állami ellátásból”. A központ elvben magánkórház, az állam 60-70 ágy erejéig vásárol ellátást a közfinanszírozott betegeknek, és mint Papik Kornél igazgató mondja, a privát fekvőbeteg pácienseik szinte kizárólag külföldiek, akiknél döntően nagy, speciális gerincműtéteket végeznek. Ez utóbbiak ugyanis nagyon drágák, azt magyar biztosítottak alig vették, illetve veszik igénybe.

Papik szerint megfelelő szabályozással és ellenőrzéssel, a két finanszírozási forma, az állami és a magán szigorú elkülönítésével a magyar páciensek is kaphatnának privát ellátást, akár a gerincgyógyászati központban is. Azzal viszont, hogy megtiltották a közfinanszírozott intézetekben a magánszolgáltatást, csak bizonytalanabbá tették a jogi helyzetet.


Tudomásul kell venni, hogy a piaci igény létezik, és egyre erősebb, a többre-jobbra vágyó páciensek mindig meg fogják találni az utat az igényeik kielégítésére

– hangsúlyozza Papik. Szerinte megfelelő szabályozás mellett ennek teret kell adni az intézményrendszerben, ezzel ugyanis vissza lehetne szorítani az „informális” megoldásokat, magyarul a trükközéseket. Az intézményeket pedig többletforráshoz lehetne juttatni.


A Magyar Kórházszövetség is így gondolja. Egy tíz pontból álló üzenetet fogalmaztak meg áprilisban, ebben azt írják: meggyőződésük, hogy a kórházak többletbevételhez juthatnak piaci alapon is. Ezért fontosnak tartják a térítés ellenében végzett egészségügyi szolgáltatások bevezetésének lehetőségét az állami fenntartású intézményekben, amennyiben a fizetős betegek ellátását elkülönítik a hazai biztosított betegekétől.

A szabályozás azonban most nem ebbe az irányba halad. Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár egyebek között azzal indokolta a fizetős szolgáltatások száműzését a közkórházakból, hogy a magánkórházakban hiába történnek csodaszép körülmények között a beavatkozások, amikor baj van, állami mentővel állami kórházba kell vinni a beteget. Márpedig szerinte ez kusza helyzet, aminek véget kell vetni.


A teljes körű ellátás megfizethetetlen

Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánklinika operatív igazgatója szerint ennek prózai magyarázata van. A szolgáltatóknak nem éri meg a teljes ellátást magánszolgáltatásként nyújtani, hiába erőlteti ezt az állam, hiszen a magánegészségügy jelentős része túl drága a magyaroknak. Éppen ezért a legtöbb magánintézmény csak szűkített ellátási kört biztosít, a magánkórházakban például nem véletlenül nincs intenzív osztály.

A magánszolgáltatásokat ráadásul úgy veszik igénybe az emberek, hogy közben járulékot is fizetnek. Ami Lantos szerint azt jelenti, hogy ezek a páciensek kétszer fizetnek, vagy másképp fogalmazva:


Ez már nem szolidáris társadalom, hanem a balekok társadalma.

A Róbert Károly Magánklinikán mindenesetre 20 százalékkal több beteget kezelnek, amióta szigorúbbak lettek a szabályok, olyanokat is, akiknek átlagjövedelmük van. Csakhogy náluk problémát jelent, ha egy műtét után szövődmény alakul ki, és többet kell fizetni. „Nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetik a szerződést, ha a szövődmények kezeléséért is fizetni kell” – mondja az igazgató.


Egészségügy, kórházfinanszírozás

-


Kerestük az egészségügyért felelős államtitkárságot is, hogy megtudjuk, az államtitkár tavaly őszi bejelentése óta leültek-e már tárgyalni az érintettekkel, sikerült-e külön, egyedi eljárással rendezni a magánszolgáltatók helyzetét, ahogyan ezt korábban ígérték. Azt a választ kaptuk, hogy az ellátórendszert az egészségügy szereplőinek részvételével úgy szervezik majd meg, „hogy minden szakmában a területi kiegyenlítéssel esélyegyenlőséget biztosítsanak”, azaz csökkenjenek a társadalmi esélykülönbségek. És ami a lényeg:


Az ellátás középpontjában a szolidaritás elvén működő állami egészségbiztosítás marad a jövőben is, azt kell a lehető legmagasabb szintre emelni.

Kinek jó az állami egészségügy?

A Szinapszis Kft. felmérést készített a magánegészségügyről. Kiderült, hogy baj esetén a betegek 30 százaléka kizárólag állami egészségügyi ellátóhoz fordulna, mert a magán drága, és „jó neki az állami is” – ismertette az eredményeket Kertész Balázs, a Szinapszis ügyvezető igazgatója. A kutatásból az is kitűnt, hogy

  • a betegek fele vett igénybe magán-egészségügyi szolgáltatást 1 éven belül,
  • egy átlagos háztartás 50 ezer forintot költ évente magánorvosra,
  • az emberek leginkább a magánszakrendelésekben és a magánkórházakban bíznak, és legkevésbé az állami kórházakban és járóbeteg-ellátásban,
  • azért igényelnek magánellátást, mert nincs várakozási idő, jobb minőségű a szolgáltatás, és többet foglalkoznak a pácienssel.
A magánkórházakról a Szinapszis felmérése azt mutatta, hogy
  • számuk és forgalmuk lassan, de folyamatosan növekszik,
  • főként Budapesten és néhány vidéki városban vannak jelen,
  • országos lefedettsége egyiknek sincs.