A közmunka nem számít; törvénymódosítást kezdeményez az ombudsman

Fotó: MTI/Balázs Attila / MTI/Balázs Attila

-

A közfoglalkoztatott most azért sem kaphat rendes állást, mert olyan igazolást kérnek tőle, amelyet nem állíthatnak ki, pedig járna neki. Ugyanígy bizonyos adókedvezmények sem kaphat meg. Székely László átfogó vizsgálata nyomán felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy – a belügyminiszterrel, valamint a nemzetgazdasági miniszterrel együttműködésben – kezdeményezze a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény olyan tartalmú módosítását, amely értelmében a közfoglalkoztatásban töltött idő az állami foglalkoztatási szervvel való együttműködési időszaknak számít.


Az állampolgári jogok biztosa a következő panasz nyomán kezdett vizsgálódni: egy közfoglalkoztatott az elsődleges munkaerő-piacon jelentkezett egy állásra, amely álláshirdetésben feltételként szerepelt, hogy a pályázó rendelkezzen a munkaügyi központ által kiállított, a tartós álláskeresői státuszát igazoló okmánnyal. Mivel a közfoglalkoztatottak a foglalkoztatás időtartama alatt nem minősülnek álláskeresőnek – álláskeresőként való nyilvántartása ugyanis szünetel – a munkaügyi kirendeltségen nem adhattak ki számára közvetítő lapot.


Ráadásul mivel a közfoglalkoztatásban töltött idő nem számít be a tartós álláskeresői státusz igazolásához szükséges, meghatározott álláskeresői időbe, a munkaügyi kirendeltség – a közfoglalkoztatási jogviszony felmondással történő megszüntetésével – sem tudott volna igazolást kiállítani, így a panaszost nem vették fel az állásra.


Székely László sok mindenre kiterjedt vizsgálatában megállapította, hogy


a jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményét sérti, valamint a leginkább veszélyeztetett, egzisztenciálisan kiszolgáltatott csoportok közé tartozó közfoglalkoztatott személyek szociális biztonsághoz való jogával összefüggő visszásságot okoz, valamint hatását tekintve a jogsérelem közvetlen és súlyos veszélyét hordozza magában

az a hiányosság, hogy a közfoglalkoztatásban töltött idő nem minősül az állami foglalkoztatási szervvel való együttműködésnek.


Más problémák is vannak

Az ombudsman vizsgálatában ezen kívül arra jutott, hogy a közfoglalkoztatásban töltött idő nem számít bele bizonyos adókedvezmények megszerzéséhez szükséges jogosító időbe, sőt, a szociális ellátásokra való jogosultsághoz szükséges egy éves – bizonyos esetekben három hónapos – együttműködési időszakba sem.


Székely László korábbi jelentéseire emlékeztetve kifejti, hogy önmagában nem tekinthető alkotmányosan aggályosnak, hogy ha a szociális támogatást az állam feltételekhez köti, együttműködési kötelezettséget határoz meg, az együttműködési feltételek azonban nem lehetnek önkényesek (azaz kapcsolódniuk kell a jogintézmény céljához) és nem lehetnek a jogosultak számára teljesíthetetlenek sem.


Mindezek alapján Székely László nem csak a fent említett törvénymódosítást kezdeményezi, hanem jelezte a területtel érintett három szaktárca vezetőinek, hogy indokolt volna mielőbb közösen – utólagos hatásvizsgálat keretében – áttekinteniük a két kiemelt foglalkoztatáspolitikai eszköz, a közfoglalkoztatási programok, valamint a Munkahelyvédelmi Akcióterv összhangjával kapcsolatos kérdéseket.


Az ombudsman ezután is kiemelten figyel

Ami pedig az ügy érdemét illeti, az ombudsman mostani és korábbi jelentései alapján is úgy látja, hogy a magyar közfoglalkoztatási modell egy olyan specifikus, hatósági elemekkel is bővített, ezáltal kevéssé mellérendeltségen alapuló jogviszony, amelyben a közfoglalkoztatott a szokottnál kiszolgáltatottabb helyzetben van, tekintve, hogy a szociális ellátás továbbfolyósítása, valamint az álláskeresőként való nyilvántartás érdekében köteles elvállalnia a felkínált közfoglalkoztatási munkát. Emellett eltérő szabályok vonatkoznak rá egyebek között a szabadság, bér és betegszabadság idejére járó ellátás összege tekintetében is.


Mindezek alapján az ombudsman azt ígéri, hogy továbbra is a kiemelt feladatai között lesz a közfoglalkoztatás rendszerének, ezen belül különösen a közfoglalkoztatottak helyzetének folyamatos – alapjogi aspektusból történő – monitorozása.