A (kicsit) magyar ember, aki csöndben forradalmasította a tévézést

Forrás: FX

-

Louis C. K. régebben csak egy volt a tengernyi standupos közül, de ma már konkrétan azt csinál a tévében és a neten, amit csak akar. Ezt bizonyítja idén indított két, teljesen különböző, de egyaránt formabontó és végtelenül szórakoztató sorozata is.


Louis C. K. élete sokáig úgy alakult, mint rengeteg közepesen ismert amerikai komikusé. A nyolcvanas évek közepén lépett a pályára, a bostoni és New York-i színtereken járta végig a standup-szamárlétrát, aztán jeleneteket írt olyan tévés személyiségek késő esti show-iba, mint David Letterman vagy Chris Rock, és ezekben időnként szerepelt is. Társírója volt Rock A nőmre hajtok (I Think I Love My Wife) című filmjének, de saját maga is rendezett független játékfilmet (Tomorrow Night, Pootie Tang) és rövidfilmeket. Az HBO-n volt egy egyévados sorozata (Lucky Louie), néhányszor feltűnt a Városfejlesztési osztályban (Parks and Recreation) és egy-egy mozifilmben (Lódító hódító) is.



Ez persze nem lebecsülendő teljesítmény, sőt, de mégis összehasonlíthatatlan azzal, ami az elmúlt néhány évben történt. A világ ugyanis azzal szembesült, már az a része, amelyiket érdekli az ilyesmi, hogy itt van ez az amerikai-mexikói-magyar-zsidó-katolikus fickó (vezetékneve eredetileg: Székely), aki megváltoztatta a standup iparágát, a tévében pedig olyan szabadsággal és olyan megoldásokkal dolgozik, mint rajta kívül senki.


Louis C. K. öt Emmy-díja közül kettővel


Az korábban is előfordult, hogy élőben felvett és évről évre a tévében bemutatott standup-műsorait saját maga gyártotta, de a 2011-es Live at the Beacon Theatre című műsornál már mindent a saját kezében tartott. A show-t az interneten, a saját oldalán értékesítette, ahogy korábban a különböző előadásai hangfelvételeit is, és az elsőre rizikósnak látszó megoldás váratlan sikert aratott. C. K. azóta már több műsorát is így árulja, az ezekre szóló jegyeket pedig már korábban is közvetlenül tőle vehettük, és ennek köszönhetően az egyik legtehetősebb komikus lett, a példáját pedig több pályatárs is lelkesen másolja (pl. Aziz Ansari).

Ami a tévét illeti, különféle próbálkozások után Louis C. K. végül az FX-nél talált otthonra, egy olyan csatornánál, ahol aztán tényleg vakon megbíznak benne: még a forgatókönyvet vagy a vendégszereplők listáját sem kell előre egyeztetnie. Itt mutatták be 2010-ben a Louie című sorozatot, ami félig-meddig önmagáról szól, azaz egy standup-komikusról, aki jobban befutott, mint a legtöbben, de egyáltalán nem él luxus körülmények között; és volt feleségével közösen neveli két lányát.


Louis C. K. standupozik a Louie című sorozatban


A sorozat nagyjából úgy néz ki, hogy látunk részleteket Louie standup-műsoraiból, látjuk, hogy milyen munkát végez, amikor nem a színpadon van, hanem hajtja a fellépéseket, a legnagyobb hangsúly viszont azon van, hogy hogyan boldogul a középkorúak mindennapi életében. Hogyan neveli a gyerekeit, hogyan vigyáz mások gyerekeire, milyen a viszonya a családjával vagy a terapeutájával, mit gondol a halálról vagy a rasszizmusról, hogyan randizik, hol vásárol, mit eszik, és így tovább. Egy csomó társadalmi kérdés foglalkoztatja, amelyekre mindig provokatív, de sosem egyértelmű válaszokat kapunk.



A Louie van, amikor úgy működik, mint egy progresszív helyzetkomédia de van, amikor például a kakás poénok uralják (mint a fenti videóban). Van, amikor egy Woody Allen-filmben érezzük magunkat, és van, amikor egy hatvanas évekbeli francia művészmoziban. Olyan furcsaságok is előfordulnak benne, hogy Louie anyját két részben két különböző színész játssza, de ezek közül az egyik egy harmadik epizódban Louie randipartnerét alakítja; na meg eleve ott van az, hogy Louie két gyereke fehér, de az anyjuk fekete, akit egy visszaemlékezésben viszont egy fehér színész is eljátszik.

A Louie elgondolkodtató és nagyon zsigeri sorozat, ami egyértelmű inspirációkból merít, de mégis eredeti. Ehhez olyan megoldások is hozzájárulnak, hogy néha Louis gyakorlatilag külön filmeket forgat a sorozaton belül – ilyen volt például a hat részt felölelő Elevator című történet, amelyben Bálint Eszter is szerepelt (a vele készült interjúnk itt olvasható).


Bálint Eszter és Louis C. K. a Louie-ban


A Louie a tavalyi ötödik évad után parkolópályára állt, Louis C. K. viszont nem. Az FX-szel megkötött szerződése szerint más, de ugyanúgy saját ötleten alapuló sorozatok fejlesztésébe kezdett. Ezek közül idén januárban mutatták be az elsőt, amely a Baskets címet kapta, és közösen csinálta Jonathan Krisellel (a hipsterséget kifigurázó Portlandia című sorozat író-rendezőjével) és a nagyvilág számára főleg a Másnaposok-trilógiából ismert Zach Galifianakisszal.

Louis C. K. ebben a sorozatban nem szerepel, Galifianakis játssza a főszerepet, egy Chip nevű bohócot, aki sikertelenül próbált elvégezni egy párizsi bohócképzőt, és végül egy eldugott kaliforniai kisváros rodeójában kötött ki, miközben reménytelenül szerelmes a vele csak a zöld kártya miatt Amerikába költöző francia nőbe (őt a Brazilian Girls nevű együttes énekese, Sabina Sciubba alakítja).


Baskets

Zach Galifianakis a Baskets című sorozatban


Chip családja nem egyszerű: van egy gonosz ikertestvére, Dale, és egy szörnyen kövér anyja, akit egy férfi játszik (Louie Anderson), aki rajtuk kívül még egy ikerpár anyja, két fekete dj-fiúé.

Ezekből a premisszákból akár valami rém kellemetlen sorozat is kialakulhatna, de szerencsére a Baskets nem ilyen, még akkor sem, ha néha tényleg feszengünk a nézése közben. A legotrombább viccnek, a legelcseszettebb karakternek, vagy a megalázó, kegyetlen egysorosoknak is van értelmük, mert közben mély morális válságokat érezhetünk át, és még a legkínosabb karaktereknek is lehet szorítani.

Ahogy a sorozatban szinte senki, úgy a főhős, Chip Baskets sem fogadja el a valóságot, ami szerint sosem lesz belőle igazi bohóc és sosem lesz igazából francia felesége; és amikor megkapja az esélyt arra, hogy valamiképp kitörjön ebből az állapotból, akkor rendre megfutamodik. De persze mindennek oka van, a karakterek provokáló viselkedése komoly traumákra vezethető vissza.


Baskets

Louie Anderson mint Mama Baskets


Chip anyukája a legfurcsább karakter mostanában a tévében, nemcsak azért, mert egy férfi játssza, hanem azért is, mert ez egy cseppet sem zavaró, és Mama Baskets is olyan, hogy néha a világ legrosszabb anyukájánál is rosszabb, de máskor lehetetlen nem együtt érezni vele.

Ehhez jön még több remek színészi teljesítmény, a rodeós kulissza és egy olyan kaliforniai háttér, ami eltér a nyugati part megszokott ábrázolásától. Azaz a Basketstől is ugyanúgy komplex és egyedi hangulatú élményt kapunk, mint a Louie-tól, és itt is nagyon vékony a határ a vígjáték (és annak ezer árnyalata), a dráma és a művészfilm között. A két sorozatot persze sok szempontból nem lehet összehasonlítani, ráadásul a Baskets minden erénye ellenére sem olyan innovatív, mint a Louie.


Baskets

Zach Galifianakis


Igen ám, de pár hónapja (január 30-án, kb. egy héttel a Baskets premierje után) egyszer csak Louis C. K. minden előzetes sajtómegjelenést mellőzve egy másik sorozatot is útjára indított, de ezt már nem az FX-en futtatja, hanem egyszerűen a saját oldalán. Itt lehet megvenni az első részt 5 dollárért, a folytatásokat pedig már kevesebbért. Azt nem lehet tudni, hogy pontosan hány rész lesz, jelenleg a kilencediknél tart a széria, az epizódok hossza pedig 30-70 perc között mozog.

Ez a Horace and Pete, amire mondhatjuk egyszerűen, hogy egy websorozat, de az elég kevés lenne: egy eltűnőben lévő színteret ábrázol, és keverednek benne a filmes és színházi megoldások, a hetvenes évek amerikai sitcomjainak hangulata, na meg Louis C. K. gondolatai a nagyvilágról.


Horace and Pete

Horace and Pete


A Horace and Pete egy százéves brooklyni bár neve, amit generációról generációra két család Horace és Pete nevű leszármazottja vezet. Illetve egy idő után már nem is olyan egyszerű megmondani, hogy ki kinek a kije a családokban. A sorozatban Horace-t Louis C. K., Pete-et pedig Steve Buscemi alakítja, a többé-kevésbé állandó törzsgárda tagjait pedig olyan színészek, mint Edie Falco, Alan Alda és Jessica Lange, illetve C. K. olyan komikus kollégái, mint Steven Wright (ő kapja a legjobb egysorosokat) vagy Kurt Metzger (ő pedig a nyolcadik rész környékén már inkább LSD-zik, mint iszik, és úgy várja, hogy beköszöntsön a robotok által uralt emberiség kora).

A legnagyobbat a nyolcvanéves Alan Alda alakítása szól, aki a világ legbunkóbb-legérzéketlenebb öregemberét formálja meg, valamint Jessica Lange szerepe, aki traumái feldolgozása helyett inkább azt választotta, hogy évtizedek óta részeg.


Horace and Pete

Louis C. K. és Alan Alda


A történet fő iránya az, hogy Horace, Horace testvére Sylvia (Edie Falco) és Pete egymásnak feszül a bár jövőjéről, érdemes-e megtartani vagy esetleg el kell adni. Mindenkit más motiváció mozgat, epizódról epizódra többet tudunk meg ezek hátteréről, és megismerjük a karakterek magánéletét is. Utóbbi színtere egy klasszikus sitcom-nappali, ami a kocsma felett helyezkedik el. És ezzel a kettővel lényegében ki is fújtak a sorozat helyszínei.

A teljesen kiszámíthatatlan irányokba forduló sorozatban a főszereplők magánéletén túl csomó olyan dologgal találkozunk, amik ismerősek lehetnek C. K. korábbi munkáiból, akár a Louie-ból, akár a standupokból, csak most a sziporkákat sok más színész szájába adja. Szóba kerül a gyereknevelés, a generációs különbségek, a republikánus-demokratikus viszony, a rasszizmus és a „genderőrület", és így tovább, a legfeltűnőbb viszont az, hogy mennyire előtérbe és a megszokottól eltérő megvilágításba kerül az alkoholizmus, a testi-lelki fogyatékosságok, betegségek.


Horace and Pete

Steve Buscemi és Louis C. K.


A sorozatban elférnek a nagyon hosszú jelenetek, az elnyújtott történetszálak, de a néhány perc alatt lezárt sztorik is. Vannak hangosan nevetős egysorosok, egymást agyonalázó szövegek, és alkalmanként húszperces monológok is – a 3. rész felét például egy korábban sosem látott karakter sokkoló monológja tölti ki, amelyben beszámol egy 80 pluszos férfival folytatott viszonyáról. Amikor pedig már annyira mélyen járunk a lélektani drámában, hogy csak na, akkor megjelenik egy Tourette-szindrómás, és elkezd durván káromkodni.

Egyelőre nem tudni, hova is lyukadunk majd ki a Horace and Pete végén, de benne van, hogy nagyon szomorú lesz a lezárás. A parádés alakításokat és a fordulatokat viszont ettől függetlenül is lehet élvezni, még akkor is, ha előfurdalhat, hogy többször kell nekifutnunk egy-két epizódnak.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!