A kárpátaljai magyarok számára az anyaország presztízse nem csökken

Forrás: MTI/Marjai János

-

Az erdélyi magyarok Nyugat-Európa felé tartanak, a kárpátaljaiak Magyarországra telepednek nagy számmal.


Az utóbbi két évtizedben a Magyarország határain kívüli magyar közösségek tömegesen vándorolnak. A Magyarországra érkező határon túli magyarok migrációs hulláma a rendszerváltással nagy lendületet vett, illetve többen nyugat felé veszik az irányt.



Az erdélyi magyarok számottevő népvándorlása a nyolcvanas évek közepén kezdődött, amikor a Ceauşescu-rezsim krízis-hangulata uralkodott el a társadalmon. Románia a nyolcvanas években hírhedt volt életszínvonal csökkenését tekintve, valamint az 1966-ban bevezetett abortusztilalmat követő évek baby-boom generációja a nyolcvanas években lett nagykorúvá. Az elvándorlási folyamat kezdetén Ausztriában, Németországban és Svédországban kértek a romániai magyarok politikai menedékjogot. Majd miután több befogadó ország, elsősorban Ausztria korlátozta a belépést, Magyarország lett a menekülök fő célpontja. A tömeges áttelepedések egészen 1992-ig folytatódtak.

Néhány év alatt (1987-1991) mintegy 85 ezer magyar hagyta el Erdélyt. Egyrészt tanulni jöttek Magyarországra az erdélyi magyarok, akik sok esetben maradtak is, másrészt egy munkavállalási migráció indult meg, melynek kezdeti hullámai hazatéréssel végződtek. Majd a kilencvenes években a magyarországi munkamigráció már kevésbé tűnt vonzónak, a romániai emigráció elsősorban Spanyolországot, Olaszországot, Németországot és Franciaországot tekintette célországnak. Ez érintette a romániai magyarok külföldi munkavállalási stratégiáját is.

Az ezredfordulót követően, amikor az EU legtöbb tagállamában vízummentessé vált a román állampolgárok belépése, az erdélyi magyarok egy részének a migrációja Magyarországról Nyugat-Európa irányába tolódott. A vándorlási tervek között egyaránt jelen volt Magyarország és Nyugat-Európa. Az alapvető különbség az volt, hogy Nyugat-Európát elsősorban a jobban szituált, jobban képzett, városi rétegek, Magyarországot pedig a tőkeszegény csoportok, a kistelepüléseken élők, és igen nagy arányban a magyar nyelvű romák preferálták. Az utóbbi negyven évben az erdélyi magyarok migrációs vesztesége 1964 és 1992 között 133 ezer fő, 1992 és 2002 között 106 ezer fő volt.



A szlovákiai magyarság vándormozgalma az erdélyihez képest kevésbé dokumentált. Vándorlási célpontjuk a nyolcvanas években – az akkor Szlovákiával egy államközösségbe tartozó – Csehország volt. Majd az 1980-1990 közötti periódusban a szlovákiai magyarok migrációja elenyésző volt. Mindent összevetve 2 ezer főre becsülhető a szlovákiai magyarok két utolsó időszak közötti vándorlása.


A volt jugoszláviai magyarok vándorlására több folyamat volt hatással. A volt jugoszláviai munkaerőpiac a hatvanas évektől kezdődően jelentős mértékben összekapcsolódott mindenekelőtt a német munkaerőpiaccal. Valamelyest államilag ellenőrzött munkamigráció zajlott. Habár a hazatérést a jugoszláv hatóságok támogatták és szorgalmazták, a kitelepedést nem tudták megakadályozni. Ebben a folyamatban a magyarok is, nagyobb arányban vettek részt.

A föderáció szétesését követő háború, az azt követő gazdasági krízis, és a növekvő létbiztonság következtében egyrészt a nyugati célpontok irányában vándorolt a magyar kisebbség, ugyanakkor megjelent Magyarország is mint célország. A volt Jugoszlávia szétesése után a függetlenedés számos etnikai konfliktussal járt, így több vajdasági magyar tért vissza az anyaországba. Gábrityné Molnár Irén szerint a vajdasági magyarságnak a kilencvenes évek során bekövetkezett migrációs vesztessége legalább 50 ezer főre tehető. A magyar népesség számának csökkenésével párhuzamosan a nem magyarok száma közel 52 ezer fővel nőtt 2001-ig.



A kárpátaljai magyarok migrációja a kilencvenes évek elején kezdődött. A Szovjetunió felbomlása után, Ukrajna komoly gazdasági válságával összefüggően, a határ menti magyar területeken történő időszakos munkavállalás meghatározóvá vált. A véglegesen Magyarországra telepedők száma a vajdaságiak és erdélyiek mellett nem látványos. Viszont a kilencvenes évek második felétől Kárpátalja jelenik meg leghangsúlyosabban a magyarországi bevándorlási statisztikákban. Ebben a régióban Magyarország stabilan kiemelt migrációs célország maradt. Ez azért lehet, mert Ukrajnán belül a magyarlakta területek elhelyezkedése a határ mentén, húsz kilométeres sávban, illetve mivel a Magyarország és Ukrajna közötti gazdasági különbségek a többi környező országgal szemben nem csökkentek, az anyaország presztízse és vonzereje itt maradt meg a leginkább.