A Juno űrszonda pályára állt a Jupiter körül

Fotó: ANADOLU AGENCY / Mintaha Neslihan Eroglu

-

Újabb műhold segítségével tudják a tudósok vizsgálni a Jupiter tulajdonságait.


„Üdvözöljük a Jupiteren!” – villant fel a Juno űrszonda jelzése a képernyőn a NASA irányítóközpontjában, Kaliforniában, miután pályára állt 860 millió kilométerre a Földtől, a Jupiter körül.

„Meghódítottuk a Jupitert” – mondta Geoff Yoder, a NASA Science Mission vezetője az öt éve útnak indult űrszonda sikeres megérkezéséről.

Keddtől újabb műhold segítségével tudják vizsgálni a Jupitert. Korábban, 1995-től a Galileo űrszonda keringett az óriásbolygó körül, de az 2003-ban belefutott a légkörbe, és elpusztult. A Galileo a Jupiter holdjait vizsgálta, a Juno magát a Jupitert: leginkább gravitációs erőterét, felhőzetét, mágneses terét, légkörét és a sarki fény jelenséget vizsgálja – mondta Almár Iván, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont nyugdíjas tudományos tanácsadója.


A Jupitert és környezetét fogják vizsgálni a Juno segítségével


A Jupiter megszabta a Naprendszer többi bolygójának helyzetét is. „Kilökte, és szabályos pályára kényszerítette a többi bolygót.” Már a hetvenes években is vizsgálták óriásbolygóinkat űrszondák, de azok csak elhaladtak a Jupiter, Szaturnusz, Neptunusz és az Uránusz mellett.

„A Juno pályára állásával a Naprendszer kialakulásának folyamatát vizsgálhatjuk” – mondta lapunknak Barcza Szabolcs, az MTA CSFK nyugdíjas tudományos főmunkatársa. A bolygórendszerek születésében kulcsszerepet játszanak a Jupiterhez hasonló óriásbolygók.

Sok esetben megfigyelték, hogy a bolygórendszerekben a csillaghoz közeli pályán egy óriásbolygó helyezkedik el. Ezek feltehetőleg messzebb jöttek létre, és egyre inkább belső pályára migrálnak. Így elképzelhető, hogy a Jupiter is a Merkúr pályáján kezdte, csak később került az ötödik helyre.

Almár Iván szerint viszont a Jupiter élete nem így kezdődött a Naprendszerben.


Feltehetően van magja a Jupiternek, amelyet gázfelhő vesz körül


Ahhoz, hogy az egész bolygórendszer alakulását megértsük, a Jupiter mágneses terét és légkörének az anyagát kell pontosan ismernünk, tette hozzá Kereszturi Ákos, az MTA CSFK tudományos főmunkatársa. A Föld típusú bolygókat szilárd kőzet alkotja, míg a Jupitert és sok más óriásbolygót extrém, folyékony halmazállapotú hidrogéngáz.

Mindhárman valószínűsítik, hogy a Jupiternek szilárd magja van, amelyet körülvesz egy felhő. „Ha ősi, szilárd bolygócsírák összeütközésével és összetapadásával jött létre, akkor nagyobb a magja, ha viszont a csillagok születéséhez hasonlóan a gáz felhalmozódásával keletkezett, akkor a mag jelentősége csekély – mindennek eldöntésében segíthetnek a Juno űrszonda mérései.” – mondta Kereszturi Ákos.

A távlati tervek között szerepel további űrszondák küldése Jupiter körüli pályájára, az óriásbolygó körüli holdak vizsgálatára.