A Jobbik az európai szélsőjobboldalon is szalonképtelen

Fotó: AFP / FERENC ISZA

-

Régóta tervezik, de csak most jött össze: hét tagállamból akadt annyi képviselő, hogy megalakulhat az Európai Parlament EU-ellenes, szélsőjobboldali frakciója. A Jobbikkal azonban nem közösködik, és tagjainak inkább Orbán Viktor a példaképe.


Sok európai országban növekszik a szélsőjobboldal népszerűsége: Ausztriában és Franciaországban pártjaik időnként a legnépszerűbbek, Magyarországon már talán a legnagyobb ellenzéki párt a Jobbik, az olaszoknál pedig a jobboldalt vezetik. A „nacionalisták internacionáléját” – azaz a szélsőjobboldali pártok együttműködését – megteremteni elég nehéz, mert e pártok sokszor éppen egymást utálják. Kelet-Európában például elképzelhetetlen lenne, hogy mondjuk a Jobbik és a román szélsőjobboldal együtt dolgozzon. De a nyugati pártok között is számos ellentét feszül.

A különbségek főleg abból adódnak, hogy a hagyományos szélsőjobboldali témák – antiszemitizmus, értékkonzervativizmus, Izrael-ellenesség – a szélsőjobb új nemzedéke számára elavultak. A régi pártoknak – például a francia Nemzeti Frontnak (FN) vagy az osztrák Szabadságpártnak (FPÖ) – először önmagukat kellett áramvonalasítani, hogy az olyan új generációs pártokkal együtt dolgozhassanak, mint a keményen Izrael-párti, számos társadalmi kérdésben liberális holland Szabadság Pártja (PVV) vagy az olasz Északi Liga (LN).


FPÖ


2007-ben, azaz két ciklussal korábban már volt kísérlet egy szélsőjobboldali frakcióra az Európai Parlamentben: akkor nyugati szélsőjobbosok álltak le román és bolgár neofasisztákkal. Hosszú ideig nem tartott a szerelem: miután Alessandra Mussolini olasz frakciótag – Benito Mussolini unokája – vaskos rasszista megjegyzést tett a románokra, gyakorlatilag lecigányozta őket, az akkor „Identitás, Szuverenitás, Hagyomány” néven futó frakció szétesett, mert a Nagy-Románia Párt képviselői kiléptek.



Az Európai Parlamentben frakcióalapításhoz ma hét tagállamból huszonöt képviselőre van szükség. A 2014-es EP-választások után ez nem jött össze a jobbszélnek, igaz, két keményen jobboldali, EU-ellenes frakció így is működik már. Az egyik a brit konzervatívok vezette Európai Konzervatívok és Reformisták frakciója: itt ül a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt is, de ennek az EU-ellenes frakciónak volt az előző ciklusban tagja a magyar közéletben EU-pártiként tündöklő Bokros Lajos neokonzervatív politikus is. A másik EU-ellenes frakciót pedig a brit Függetlenség Párt (UKIP) és az olasz populista Öt Csillag Mozgalom hozta össze.

A Nemzeti Front vagy az osztrák Szabadságpárt viszont hiába vezeti hazájában a népszerűségi listát, az EP-ben csak kevesen akartak együttműködni velük. A skandináv radikálisok kosarat adtak nekik, a holland szélsőjobb pedig elég finnyás a kelet-európaiakkal, mert a homofóbia vagy az antiszemitizmus tabu a holland Szabadság Párja (PVV) számára.

Ami kezdettől biztos volt: a Nemzeti Front, az FPÖ, a PVV, a belgiumi Flamand Érdek és az Északi Liga együtt akar dolgozni. Ez azonban még csak öt ország, azaz kellett még valahonnan két másik. Végül a UKIP egyik brit képviselője, illetve egy aprócska lengyel jobboldali párt ugrott be. Utóbbival még lehet gond, mert a lengyel szélsőjobb elég antiszemita és homofób.

Elvileg a Jobbik is – mint Európa egyik legerősebb szélsőjobboldali pártja – szóba jöhetett volna. De nem jött.


Ludovic De Danne, a Nemzeti Front külpolitikai szóvivője a VS-nek nyilatkozva két szóban is össze tudta foglalni, miért tartja elképzelhetetlennek a Jobbikkal való együttműködést: Izrael és Törökország.

„Pártjaink szerint Izrael a Közel-Kelet egyetlen demokráciája, amelyet ugyanaz az iszlamizmus fenyeget, mint Európát is. A Jobbik esetében azonban Izrael-ellenességet tapasztalunk“ – tette hozzá. A másik ok meg Törökország: „Pártjaink elutasítják még a gondolatát is annak, hogy Törökország az EU tagja lehessen, a Jobbiknak viszont túl jók a török kapcsolatai.“

Ludovic De Danne megérti a Jobbikot, de kizártnak tartja az együttműködést: „Magyarországon az iszlamizmus még nem akkora gond, mint nálunk, ezért a Jobbik ezt még nem érzékeli“, illetve „megértem, hogy a magyarságnak mint turáni népnek fontos a török kapcsolat, de mi nem tudunk e téren együttműködni“.


A Jobbik erősen Izrael-ellenes, ez az egyik oka, hogy senki sem akar együttműködni vele


A Jobbik tehát még az Európai Parlament legjobboldalibb frakciójának is büdös. Nem úgy Orbán Viktor, akiről a nyugati szélsőjobb mindig elismerően szól. Ludovic De Danne is „példaértékűnek“ nevezte a magyar kormányfő bevándorlóellenes kampányát, a Nemzeti Front alelnöke, Louis Alliot – aki amúgy Marine Le Pen élettársa – már többször is védelmébe vette Orbánt, a 2012-es alkotmányozáskor például hosszan védte a francia hírrádióban az orbáni Alaptörvényt. De az osztrák Szabadságpárt is – amely otthon amúgy egyebek között a kelet-európai munkavállalók ellen heccel hasonló jelszavakkal, mint Orbán most a bevándorlók ellen – Orbánt példaképnek tartja: a párt lapja, a Zur Zeit már többször is címlapot is szentelt a magyar kormányfőnek, a párt egykori főideológusa, akit négerezés miatt végül kivágtak az FPÖ-ből, Andreas Mölzer pedig még azt is felvetette a VS-nek adott tavalyi interjúban, hogy a Fidesznek is csatlakoznia kellene egy szélsőjobboldali EP-frakcióhoz.


A Jobbik még az EP legjobboldalibb frakciójának sem kell, Orbán Viktorról viszont mindig elismerően szól a nyugati szélsőjobb