A hűtőjében tartja a lábujját, lezuhant, becsődölt - és mégis legenda

Fotó: AFP / PIERRE-PHILIPPE MARCOU

-

Több mint különös figura a sporttörténet egyik legnagyobb meglepetését okozó birkózó, Rulon Gardner: egy lábujját a frizsiderjében őrzi, az olimpiai relikviáit elárverezte, mert csődbe ment, mégis motivációs beszédeket tart. Időnként túlél egy-egy ijesztő balesetet, 44 évesen pedig a riói olimpiával kacérkodik.


Alekszandr Karelin, az egyik valaha volt legnagyobb sportoló zsinórban három olimpián győzött, és a negyediken is döntős volt, 2000-ben, Sydney-ben. Akkor már 13 éve veretlen volt, hat éve pontot sem csináltak rajta. Erre az olimpiai döntőben Rulon Gardner egy ponttal megverte. Ez a győzelem – az első amerikai olimpiai arany birkózásban – az egész sporttörténet egyik legnagyobb meglepetése.

Lehet, hogy csak azért, mert a legendás Karelin ellenfele volt, mindenesetre Gardner jellegtelen figurának tűnt, a 130 kilójával úgy nézett ki, mint egy farönk. Aztán egy évvel az olimpia után vb-győzelemmel nyomatékosította, hogy helye van a nagyok közt.


Gardner vs Karelin


Kilencedik gyerek

Gardner egy mormonok alapította kisvárosban, a Wyoming állambeli Aftonban nőtt fel a szülei legkisebb, kilencedik gyerekeként. A családi farmon a kis Rulon hamar megtudta, mi az a kemény munka, amikor néha elbújtak a búzatáblában a testvéreivel, az apjuk gyorsan megtalálta, és leteremtette őket. Sokféle csínyt kiagyaltak, hogy megússzák a munkát, mígnem a szokásukká vált birkózással eldönteni, melyikük végezze a könnyebb, és melyikük a nehezebb feladatokat.

Nyáron, a vásári időszak után mindig elvitték a gyerekeket Salt Lake Citybe. Amikor Rulon hat éves volt, az egyik ilyen kiránduláson a testvéreire bízták, ő azonban nem akarta megvárni, míg a szülők visszaérnek, és elindult egyedül a 25 mérfölddel arrébb lévő Salt Lake-be. A rendőrökkel kellett megkerestetni, akiknek azt mondta, nem félt, csak vissza akart menni aludni a hotelbe. Nem mellesleg ettől az évtől kezdve minden nyáron eljárt egy birkózótáborba, ahol hetekig edzettek, majd zárásképp egy tornát is rendeztek.


Aftonba ment megünnepelni az olimpiai győzelmét


Még kisiskolás korában kezdődtek a balesetei, amelyekből aztán később bőven kijutott neki. Harmadikos korában az osztálytársainak megmutatta a szomszédtól kapott nyilakat, majd amikor az egyik leesett, és lehajolt érte, olyan szerencsétlenül tartotta a többit, hogy az egyikkel hason szúrta magát. Nem sérült meg semmilyen létfontosságú szerve, a sebet összevarrták, és folytathatta az iskolát. A tanulás azonban nem ment jól, sokszor az anyja olvasta fel neki a könyveket késő estéig, így tudta befejezni a gimnáziumot.

A frusztrációit sportolással vezette le, az amerikai foci, az atlétika és a birkózás is nagyon is jól ment neki. Mindhárom területen komoly sikereket ért el, így került a Ricks Főiskolára birkózó ösztöndíjjal, ahol másodévesként megnyerte a nemzeti bajnokságot, majd a Nebraskai Egyetem hallgatója lett, mert ott a birkózás mellett amerikai focis ösztöndíjat is kapott. Az egyetem elvégzése után hivatalosan testnevelőtanár lett, ám a gyakorlatban az olimpiai birkózócsapat tagjaként kereste a kenyerét.


Arany és amputálás

Így jutott el Sydneybe, ahol végül legyőzte a szibériai medvének becézett Karelint. „2008-ban találkoztunk utoljára, mindketten a tévének dolgoztunk a pekingi olimpia alatt – írta mailben a kérdésünkre. – Közvetlenül előttem ült az egész olimpia alatt, úgyhogy elég sokat láttam. Kicsit félelmetes vele lenni, mert rendkívül okos, és mindenben kitűnő, amibe belefog. Hat nyelven beszél, és jókat viccelődött, amikor együtt interjúztunk.”

Egy évvel a 2000-es olimpia után, a világbajnokság döntőjében Deák-Bárdos Mihályt győzte le, ezzel a mai napig is az egyetlen amerikai olimpiai- és világbajnok birkózó.



Szerencsés alkata van, hatalmas, hordószerű a mellkasa, így nem könnyű fogást találni rajta.

- fejtette meg Deák-Bárdos Mihály Gardner titkát


A kirándulásokkal viszont nincs szerencséje. A vb után elment a wyomingi hegyekbe motoros szánozni a barátaival, ám leszakadt a csoporttól. Mikor próbálta utolérni a többieket, a fagyos Salt folyóba csúszott a járművel. Nem tudott tovább menni, ezért úgy döntött, menedéket épít, ahol bevárja a menőcsapatot. Tizennyolc órát töltött ott, egy ponton túl már nem fázott, akkor azt hitte, meg fog halni. Amikor rátaláltak, a szervezete majdnem teljesen kihűlt, és erős fagyási sérülései voltak, a csizmáit fűrésszel kellett levágni a lábáról, a jobb lába középső ujját amputálni kellett. A testrészt formaldehidbe tette, és egy üvegben őrzi a frizsiderjében, hogy emlékeztesse a halandóságára.

Az eset már 13 éve történt, de mint írta „még most is ugyanott tartom. Az emberek gusztustalannak tartják, azt kérdezik, miért csinálod? Mert ez kiválóan emlékeztet arra, hogy egy felelőtlen ostoba hülye voltam, és hibáztam. Nem vittem magammal megfelelő felszerelést, nem készültem fel, hogy a hegyekben leszek. Elég ránéznem a lábujjamra, és eszembe jut, milyen felelőtlenül és hülyén viselkedni.”


Visszavonulás, baleset, csőd

Ennek ellenére nem sokkal később egy kisebb motorbalesetet is szenvedett, amelyben kificamodott a csuklója. Ezek után is megnyerte az amerikai válogatót, és nekivághatott a 2004-es olimpiának, ahol bronzérmet szerzett. A meccs után szimbolikusan a matracra tette a cipőit, ezzel jelezve, hogy visszavonul.


OLY2004-WRESTLING-MEN-IRI-USA

Így ért véget a pályafutása Athénben


Athén után sem sokat változott az élete, 2007 februárjában egy kisrepülővel zuhant le Utahban. Egy órát kellett úsznia a hét fokos Powell tóban, mire partot ért, az éjszakát pedig menedék nélkül töltötte. De úgy látszik, tényleg tanult a hegyi kirándulásból, mert ezúttal nem szenvedett életveszélyes sérüléseket, ahogy a gépet vezető pilóta, és a pilóta szintén velük utazó öccse sem.

A hányattatásai mégsem értek véget. Tavaly októberben csődbe ment, közel négymillió dolláros adósságot halmozott fel, ezért elárverezte lényegében az összes olimpiai emléktárgyát, a ruháját, a köntösét, a Karl Malone-dedikálta trikóját, még a két érmét is, továbbá szintén elárverezte az olimpiai logós, Harley Davidson unokájának aláírásával ékesített Harley-ját.

„Ezek csak tárgyak, a múlt, az pedig nem fontos – magyarázza. – Ami igazán számít, úgyis az, ami a fejemben van, az emlékeim és az érzéseim.


Végeredményben egy nagyszerű feleségem van, akivel tovább tudok lépni.

No és merre lép tovább? Orvosi eszközöket árul Wyomingban, és motivációs beszédeket tart, utóbbit olyan cégek dolgozóinak, mint az AT&T, a Hilton Hotels vagy a Wal-Mart.

„Arról beszélek, ahogy én legyőztem az akadályokat. Tanulási nehézségeim voltak, nem tanácsoltak egyetemre, még az olimpiára sem. Az élet akadályokból és lehetőségekből áll. Életem nagy lehetőségének fogtam fel, hogy Karelin ellen kell döntőznöm, ez volt az esély, hogy a csúcsra érjek. Más talán éppen akadályt látott volna benne. Én viszont átfordítottam pozitívba a helyzetet, a lehetőséget láttam, és olimpiai aranyat nyertem.”


OLY2000-WRE-130KG-USA-GOLD-02

Karelin szomorú, Gardner ünnepel


Csak egy valami hiányzik

Azért minden neki sem sikerül. Az athéni olimpia után csúnyán elhízott, több mint kétszáz kilót nyomott. 2011 januárjában benevezett a Biggest loser (A legnagyobb vesztes) című valóságshow-ba, ahol 16 hét alatt 78 kilót adott le, ám április végén kiszállt a műsorból. A londoni olimpiára sem tudott visszatérni, de még mindig, 44 évesen is kacérkodik a gondolattal, hogy Rióban versenyezzen.

„Nem tudom, mennyire reális ez, de ha az olimpiai aranyért nem lehetek a szőnyegen, akkor azért leszek, hogy egészséges legyek. Szeretnék nyolcvanéves koromig élni, ahhoz pedig fogynom kell, és sportolnom.”

Az elárverezett olimpiai tárgyait nem sajnálja, egyet kivéve. A sydney-i aranyérme egy ismerőséhez került, akitől vissza is vásárolhatja akár, ehhez azonban még húszezer dollárt össze kell gyűjtenie.

„Enélkül nem vagyok teljes. Az olimpiai cuccaim nincsenek már meg, eladtam őket, nem is foglalkozom velük. Az aranyérem viszont valami különlegeset jelent nekem, amiatt, akit legyőztem érte.”