A gránitkemény Atlético a Realt is bedarálhatja

Forrás: AFP

-

Az Atlético Madridot a két évvel ezelőtti Bajnokok Ligája-döntőben kapott pofon is fűtheti a Real Madrid ellen. Harcra készüljünk, ne művészi focira.


Bajnokok Ligája-döntő:

Real Madrid–Atlético Madrid 20.45
Milánó, San Siro, vezeti: Mark Clattenburg (angol), Simon Beck, Jake Collin

A spanyol futball jelenleg uralja Európát: az Európa Ligában a Sevilla zsinórban három győzelemnél jár, a legutóbbi után másfél héttel biztosan spanyol kezekbe kerül a Bajnokok Ligája-trófea is – amelyet legutóbb a Barcelona gyűjtött be. Ugyanakkor két csapat közt szinte nem is lehetne nagyobb különbség, mint amekkora Madrid két delegáltja közt van.


Erő vs. technika

Bár a modern fociban durva leegyszerűsítés volna az erő és a technika csatájáról beszélni, azért ezúttal van ebben valami. A Realban van erő, bővel elég a kíméletlen belső védőkre, Sergio Ramosra és Pepére gondolni, vagy akár Cristiano Ronaldo fizikumára. Ezzel együtt Diego Simeone Atléticójához képest már-már naiv támadófocit játszik.


Kiindulópontnak vehetjük a két évvel ezelőtti Real–Atlético döntőt, amikor a Real 4-1-re nyert, de ez a végeredmény maximálisan megtévesztő: Sergio Ramos a 93. percben egyenlített, majd a hosszabbításban a holtfáradt Atléticót kivégezte a fellelkesült Real.



A Real két éve is vért izzadt a Simeone-bandával, azóta pedig a két csapat egymás elleni mérlege öt Atlético-győzelem, egyetlen Real-siker és négy döntetlen, a gólkülönbség 14-6 az Atletinek. A piros-fehérek lassanként a Real mumusává váltak, amely az egyetlen győzelmét tavaly áprilisban, a BL negyeddöntőjében aratta hazai pályán, a hajrában emberelőnyben focizva, egy 88. percben lőtt góllal.


Rengeteg minden változott a két évvel ezelőtti döntőhöz képest. Az akkor a kezdőcsapatban lévő 22 játékosból már csak 13 maradt a klubjában. A Realban heten is megmaradtak, az akkori gólszerzői (Ramos, Ronaldo, Marcelo, Bale) mind játszhatnak szombat este is, a középpályán viszont Sami Khedira és Ángel Di María helyére Toni Kroos és Casemiro érkezett, míg a kapuban Keylor Navas váltotta Iker Casillast.



Nagyobb változások történtek az Atléticónál, ám ennél sokkal fontosabb, hogy a csapatban most mindenki harcra kész. A két évvel ezelőtti döntőben ugyanis Arda Turan nem játszhatott, Diego Costa sérülten kezdett, de tíz perc után le kellett cserélni, Filipe Luís a rendes játékidő végééig bírta. Akkor az Atlético az utolsó fordulóban harcolta ki a bajnoki címet, egy héttel a BL-döntő előtt. Most viszont két hét pihenőt kaptak a csapatok a bajnokság vége óta. A Real ezzel együtt sem teljes: az egyik belső védője, Raphael Varane nem játszhat majd.


Variálás vs. stabilitás

Két éve Lisszabonban még Carlo Ancelottival brusztolta ki a győzelmet a Real. Később az olasz mestert a történelmi tizedik BL-cím megszerzése ellenére lapátra tették, és valami különös okból Pérez elnök Rafael Beníteztől várta a nagy győzelmeket. Hét hónapos munkaviszony lett belőle, aztán érkezett a (klub)legenda Zinedine Zidane, akivel a kezdeti vegyes eredmények után határozottan fejlődni kezdett a csapat.


Zidane-ék szerencséje április elején, az ősi rivális Barcelona otthonában fordult meg, miután általános meglepetésre legyőzték a Camp Nouban a 39 meccse veretlen katalánokat. Míg Benítezzel a fontos meccseken reménytelenül vergődött a Real (ne menjünk messzebb a Barca madridi 4-0-s gálaestjénél), Zidane-nál a sztárok sokkal jobban kiveszik a részüket a védekezésből, nincsenek ijesztő hézagok a középpálya és a támadósor közt, és Ronaldo is megtalálta a formáját.



Az Atléticónál ugyanakkor 2011 óta Simeone irányít, és eléggé nyeregben van most is. A tanítványait a verhetetlenség aurája veszi most körül, amit csak erősít a BL-döntőig vezető út: a legjobb nyolc között a Barcelonát, az elődöntőben a Bayern Münchent verték ki. Nehéz elképzelni mentálisan erősebb csapatot egy jól felkészített Simeone-társaságnál. És létezhet-e erősebb motiváció, mint egy BL-döntő, a Real Madrid ellen, két évvel azután, hogy centikre voltak a serlegtől a fiúk?


Lendület vs. bunkerfoci

A Real Madrid még mindig őriz valami a két évvel ezelőtti győztes stílusából, Zidane stabil védekezésre épít, amelyből gyors ritmusváltásokkal képes meglepni ellenfelét, kihasználva a Ronaldo, Bale, Benzema trió mozgékonyságát. A szálakat Luka Modric mozgatja, de Toni Kroos stabilitást adott a középpályának, az ő érkezésével labdabirtoklásban is fejlődött a csapat, miközben – Modriccsal egyetemben – szűrni is képesek.

Simeone Atléticója a betonvédelem szinonimája, elnyűhetetlen, megtörhetetlen, kőkemény társaság, amely ugyanakkor képes nyomást is gyakorolni az ellenfélre. Elég a Barcelona elleni negyeddöntőre gondolni: egy órát emberhátrányban is focizva is csak szűken kapott ki idegenben, majd a visszavágón nem okozott gondot a tudat, hogy muszáj gólt lőnie. Ráadásul Antoine Griezmann személyében most van egy klasszis csatára.


Real Madrid CF v Club Atletico de Madrid - La Liga

Real-verést ünnepel az Atleti a bajnokságban


A múlt

A múlt egyértelműen a Real mellett szól. Eddig három Real–Atlético párbajt rendeztek az európai kupákban, rendre a Real jött ki jobban ezekből. Az 1958/59-as BEK elődöntőjében az első két meccs után 2-2-re álltak a csapatok, és mivel az idegenben lőtt gól még nem számított, újrajátszás döntött. Semleges pályán, Zaragozában 2-1-re nyert a Real (Di Stefano és Puskás lőtte a góljait).


Következett az említett 4-1-es BL-döntő 2014-ből, majd az előző idény negyeddöntős párharca, amelyben a gól nélküli első meccs után a Real hazai pályán 1-0-ra legyűrte a városi riválist. Az atléticós Arda Turant a 76. percben kiállították, Javier Hernández pedig a 88. percben beverte az egyetlen gólt.

A Bajnokok Ligájában eddig mind a négy döntőjét megnyerte a Real, de ha valamikor, most a bivalyerős és elszánt Atlético ellen belehibázhat a sorozatba.