A főnököt felizgatja, ha játszadozhat a cég cicáival

Fotó: Getty Images / Andrew Burton

-

A 2000-es években a coolság csúcsa volt az American Apparel pólójában feszíteni, a szexbotrányok és a veszteségek azonban annyira megtépázták a 100 százalékban amerikai céget, hogy a héten kénytelen volt csődvédelembe menekülni. A soviniszta, szexuális ragadozóként elkönyvelt alapító örökségétől viszont nehéz lesz szabadulni.


Dov Charney, az American Apparel tavaly decemberben kirúgott alapítója sajátos kapcsolatot ápolt az alkalmazottjaival, illetve az alkalmazottjai különböző testrészeivel. Ezt a kitüntetett figyelmet megalapozta, hogy ő maga választotta ki a cégénél dolgozó lányokat a jelentkezéshez elengedhetetlen egész alakos fotók alapján, és a dögösségnek egy bizonyos szintjét el kellett érni ahhoz, hogy eljussanak az állásinterjúig. A főnöki törődés aztán olyan sms-ekben nyilvánult meg, mint például ez:


Apuci olyan izgatott, hogy játszadozhat az iskola legkisebb szőke cicájával.

Vagy ez:


Könnyítsek most a farkamon??? Mint egy mocskos disznó?

Vagy ez:


A segged azon a fotón tökéletes spermacélpont.

Dov Charney


Dov Charney azonban nemcsak a munkahelyi kommunikációt forradalmasította jogilag kifogásolható módon. A 25 évre visszatekintő pólóbirodalma hatalmas sikereket ért el – ennek az okait hamarosan részletezzük –, a főnök kielégíthetetlen étvágya és az ebből adódó bírósági ügyek, valamint a túl gyors növekedéssel járó eladósodottság miatt azonban az American Apparel oda jutott, hogy a héten csődöt jelentett. A csőd még nem azt jelenti, hogy a cég lehúzná a rolót, sőt Charney utódja, Paula Schneider vezérigazgató szerint „az átstrukturálást követően az American Apparel egy erősebb, élettel telibb vállalat lesz”.

Az American Apparel azonban mindenekelőtt annak köszönheti a hírnevét, hogy milyen volt. Azt pedig, hogy milyen volt, mindenekelőtt Dov Charney-nak köszönheti.


Az American Apparel polgárpukkasztó hirdetései azoknak is ismerősek lehetnek, akik soha nem tették be a lábukat az amerikai textilipar legendás boltjaiba. Ha ugyanis egy hirdetést betiltatnak, azzal egyből megnő az érdeklődés iránta, és az amerikai cég több reklámja is fennakadt a hatóságok erkölcsi szűrőjén.

Charney tulajdonképpen arra a feltevésre alapozott, hogy szexszel mindent el lehet adni. Amit egy másik ruházati boltban esetleg félig nyitott ajkakkal vagy kivillanó combokkal árulnak (nőkével persze), azt az American Apparelnél szoftpornós beállításokban, pucér fenekekkel, széttárt lábakkal teszik. Ha egy lábmelegítőt kell eladni, miért is legyen más ruhadarab a modellen, mint egy lábmelegítő? Az American Apparel imádta sokkolni a vásárlókat, és a vásárlóknak ez jó ideig be is jött. (A cég 19 országban van jelen 260 üzlettel.)



Néha össze is zavarta őket, mint például a hírhedt menstruációs pólóval, amelyről sokan nehezen tudták eldönteni, hogy őszinte, bátor vagy csak vulgáris, esetleg mindegyik egyszerre. A póló tervezője, Petra Collins halmozni akarta a tabukat, és ez sikerült is neki: egy illusztrációba hozta össze a maszturbálást és a menstruálást, az emberek arcába tolva egy vérző női vaginát.


A vállalat imázsa annyira magán hordozta alapítójának, a soviniszta szexuális ragadozóként elkönyvelt Dov Charney-nak a személyiségét, hogy néha maga Charney volt az üzenet. Az Egy ágyban a főnökkel című hirdetésük középpontjában például ő volt, és két alkalmazottja, ahogy a cím is sugallja, egy ágyban – viszont ruhában, ami a többi modellről nem mondható el.

Az American Apparel sikerének titka az volt, hogy felkarolta a tabukat, ráérzett a nosztalgiafaktorra (azok a 80-as, 90-es évek!), az anyagokat csillogóvá és feszülőssé tette, sokszor már a perverzitás határát súrolva. A hipszter stílust beemelte a fősodorba, és ügyesen vegyítette a pucérkodással. Így lett az American Apparel az alternatív Gap, a boltokban pedig 70-es évekbeli Penthouse-ok képezték a dekorációt. Elhitette az amerikai fiatalokkal, menő, ha úgy néznek ki, mint aki most lépett ki egy nyolcvanas évekbeli aerobicvideóból – az egybe dresszek és a lábmelegítők ma is alapdarabnak számítanak a boltokban. Tudta, hogyan kell megszólítani a tinédzserek hormonjait – állították róla. A szoftpornós hipszter esztétika évekig kifizetődőnek tűnt, a vállalat növekedett – talán túl gyorsan is.


American Apparel, Dov Charney,


Egy kis hazai

Charney nemcsak a túlfűtött hirdetésekkel hozott valami szokatlant a ruházati piacra, hanem az üzleti modellel is. Az American Apparel indulásakor, a kilencvenes évek elején az alapító semmiképp sem akart éhbérért külföldön dolgoztatni, amivel feltűnően szembement a mainstreammel, ez ugyanis már az az időszak volt, amikor minden ruházati cég Ázsiában gyártatta a kollekcióit a költségfaragás érdekében. Ehhez képest Charney ragaszkodott a kaliforniai termeléshez, a dolgozóinak pedig, akik közül sokan bevándorlók voltak, óránként 12-13 dollárt fizetett, és még orvosi ellátást, nyelvórákat is biztosított nekik. A Made in America címke pedig büszkeséggel töltötte el a vásárlókat, és persze menőnek is érezték magukat, hiszen ha American Apparel cuccot viseltek, elmondhatták magukról: ők törődnek az etikus öltözködéssel. Dov Charney-t gyakran állították példaként a többi gyártó elé, és rengeteg díjat kapott azért, mert véghez vitte a lehetetlent, és a vállalat teljes működését az Egyesült Államok határain belül tartotta. Az American Apparel 2010 óta táncolt a csőd szélén, a cég azonban még így sem volt hajlandó kiszervezni és ezzel olcsóbbá tenni a termelést.


You may have heard about our financial restructuring—this is a positive development for us. We chose to file Chapter 11...

Posted by American Apparel on Monday, October 5, 2015

Az American Apparel büszke volt nemcsak a hazai termelésre, hanem arra is, hogy igazi nőkkel, és nem profi modellekkel hirdette a ruháit – már azt az egy-két darabot, ami fedte a nők meztelen testét, és nemhogy Photoshopot, még sminket sem használtak, ami már-már hallatlan volt a divatreklámok világában. Később, a cég növekedésével párhuzamosan Charney már profi modelleket is alkalmazott, sőt pornósztárokat is. Az American Apparel hirdetéseit többször betiltották, vagy a sok meztelenség miatt, vagy mert szexualizált kontextusban ábrázoltak kiskorú modelleket. Részben ezért is váltak olyan ismertté.


Van egy kis gond a főnökkel

Mindeközben az American Apparelnél dolgozók kénytelenek voltak megismerni a főnök sötétebbik oldalát is.

A szex ugyanis nemcsak az eladásoknál jut szerephez, hanem nagyon is hozzátartozik az alkalmazotti mindennapokhoz. A túlfűtött cégvezetés eredményeként a reklámok betiltása mellett zaklatási perekkel is számolnia kellett az American Apparelnek. A Charney ellen indított eljárásokból az derül ki, hogy a nők nem igazán érezték magukat biztonságban a cégnél. A főnök néha csak illetlen volt egy-egy beszólással, máskor egészen bizarrul viselkedett, mint egy-egy állásinterjún, ahol alsóneműben jelent meg. De előfordult olyan is, hogy vibrátort adott az egyik alkalmazottjának. A női dolgozókról rendszeresen készített sikamlós képeket, amelyek aztán a boltok falát díszítették. Ez viszont már csak azért sem ártott a cégnek, mert a vásárlói közül sokan mindent megtettek volna, hogy ők legyenek azokon a képeken.

Dov Charneyt többen is vádolták szexuális zaklatással: egy alkalmazottat orális szexre kényszerített, egy másikat pedig szexrabszolgaként tartott a vádak szerint. Több per is indult ellene, de Charney ezeket alaptalanoknak tartotta, és akkor úgy értelmezte, hogy a vádak csak a sikerét bizonyítják. Az alkalmazottjait akár éjszaka is felverte az otthonukban, és a női dolgozókat rendszeresen leribancozta, de bíróság előtt azt állította, hogy csak kedveskedett nekik. Az ügyvédjei azzal védték, hogy az alkalmazottak a szexuális nyíltságát használják fegyverként ellene.

Ebben a közegben magától értetődő volt, hogy a főnök egy szál zokniban jelent meg egy értekezleten, bár nem rendeltetésszerűen viselte, hanem a nemi szervén, mintegy fügefalevélként, tehát bizonyos szempontból a jelen lévők még jól is jártak. „Kicsit mocskos srác vagyok, de az emberek ezt most szeretik” – mondta egy interjúban még 2004-ben. Ez a beszélgetés már csak azért is legendás, mert Dov Charney kétszer is maszturbált egy jót az őt kérdező újságíró előtt.


American Apparel, Dov Charney,

Charney (b2) a New York-i tőzsdén


A tisztességes bérek nagy szószólójának a zaklatásokon kívül is voltak gyanús ügyei. 2010-ben azért perelték be a vállalatot, mert kirúgott egy rákbeteg alkalmazottat, de végül 60 ezer dolláros kártérítéssel lezárták az ügyet. 300 ezer dollárjába került viszont a cégnek, hogy az egyik alkalmazottat a főnöke többször leniggerezte. 2008-ban pedig ötmillió dollárt kellett kifizetniük Woody Allennek, mert engedély nélkül használták a rendező képét egy óriásposzterhez. 2011-ben egy tragédia is beárnyékolta a cég működését: az egyik dolgozót megölte a szövőgép.

A rasszizmus vádja többször utolérte az American Apparelt. A cég egy volt alkalmazottja, aki amúgy mindössze 21 napig bírta, a Gawkernek tálalt ki a tapasztalatairól. Neki már az első nap szóltak, hogy figyelje a fekete vásárlókat, mert ők szoktak lopni. Feketéket egyébként sem nagyon alkalmaznak, legfeljebb raktáros munkákra. A cégnek hátat fordító fiatal nő is megerősítette, hogy az American Apparel alkalmazottjai magától értetődőnek vették a szexuális zaklatást.


American Apparel, Paula Schneider


Az American Apparel igazgatótanácsa tavaly decemberben szabadult meg Dov Charney-tól, aki mindössze 20 éves volt, amikor megalapította a céget, amely azonban 2009 óta nem termelt profitot. A vállalatot nem tudta megmenteni a csődtől az új vezérigazgató, Paula Schneider sem. Az American Apparel eladásai folyamatosan csökkennek, 2015 második negyedévében 19,4 millió dolláros (közel 5,4 milliárd forintos) veszteséget könyvelt el a cég.

Az még nem világos, hogy a csődvédelem miképpen alakítja át a brandet, de az már egy ideje érezhető, hogy visszavettek a szexuális túlfűtöttségből. Kérdés, hogy provokáció nélkül mennyire lesz elég az etikus gyártás és kereskedelem, meg a feszülős póló.