A Filmalap kicenzúrázta Orbán Viktor lelövését a magyar filmből

Forrás: Magyar Nemzeti Filmalap

-

Nemes Gyula Zero című filmjének első vetítése okozott némi meglepetést a Karlovy Vary-i filmfesztiválon, és nem csak azért, mert a film teljesen kattant.


A Zero március 24-étől látható a magyar mozikban.


Azt talán még Andy Vajna sem tagadhatja, hogy Nemes Gyulának remek érzéke van a PR-hoz: a Karlovy Vary-i filmfesztiválon kedden délután bemutatott, Zero című filmjének vetítése előtt a rendező kiállt a közönség elé, és közölte, hogy nagyon ideges, de most akkor elmond valamit, amit nem lenne szabad: a Filmalap befenyítette, hogy ha nem vágja ki a filmjéből azt a részt, amiben lelőnek egy bizonyos politikust, akkor vissza kell fizetnie a támogatást, amit kapott tőlük (az intézmény 180 millió forintot adott a film gyártására). Aztán elővett egy golyóstollat, és megmutatta, hogy azzal satírozta ki a filmből a politikus arcát, akit, reméli, ennek ellenére mindenki felismer majd. Nemes nem mondta ki Orbán Viktor nevét, és amikor az ominózus jelenetre került sor, amelyben politikusok görögdinnyékre erősített arcképeire lődözik a főszereplő, látni többek közt Putyint, de az egyik fej valóban teljesen ki van satírozva.


Dinnyékre lőnek


Akár azt is lehetett hinni, hogy a filmalapos balhé csak vicc volt, de egy filmszakmában dolgozó forrásunk, aki hónapokkal ezelőtt, még nem végleges állapotában látta a filmet, megerősítette, hogy a sztori abszolút igaz, és abban a verzióban, amit ő látott, még a magyar miniszterelnök feje virított a képen. A Leviatán jutott eszembe, ahol egy nagyon hasonló jelenetben Putyin az, akire hangsúlyosan nem lőnek – úgy tűnik, egy filmesnek sem engedik meg, hogy kinyírja a saját országa aktuális vezetőjét. Megkérdeztük a Filmalapot is, ám nem kívánták kommentálni az ügyet.

A szokatlan bevezető remekül megalapozta a hangulatot a meglehetősen kattant filmhez, amely azt meséli el, hogy mi történik hamarosan a Földdel, amikor az emberi gondatlanság miatt kihalnak a méhek. Tömören össze is foglalják: egy év múlva kihalnak a növények, két év múlva az állatok, három év múlva az emberiség. Így tessék mobiltelefonálni. (A film szerint a méhek nem bírják a mobil adótornyokból jövő rezgéseket és elpusztulnak.) A film főhőse (a remek Kovács Krisztián; ő volt Nemes előző nagyjátékfilmjének, az Egyetleneimnek is a főszereplője) egy mézgyárban dolgozik, észreveszi, hogy valami nem stimmel, felcsap méhésznek, majd beleszeret egy lányba (a cseh Martina Kratka), akivel egyre inkább radikalizálódnak, és terrorakciókba kezdenek a méhek megmentéséért. Például elrabolják a lány apját (Udo Kier), aki egy mobilcég igazgatója, és arra kényszerítik, hogy mondja ki a tévében: a mobiltelefon hülyeség, helyette át kell térni a postagalambbal történő kommunikációra.


Udo Kier a Zero című filmben


Nemes mindezt különféle filmes stílusok és hagyományok megidézésével tálalja: a Zero hol színes, hol fekete-fehér, hol néma, hol hangos, hol burleszkszerű, hol egy méh szemszögéből felvett, hol visszafelé lejátszott, hol animációs, hol talált felvételeket beépítő, hol meseszerű, hol Budapesten, hol Burkina Fasóban játszódó, leginkább pedig teljesen dilis film. A rendező jól ismert filmes megoldásokat hajigál egymásra, tehát újszerűnek semmiképp sem nevezhető, amit művel, viszont energikusan tolja a folyamatos őrültködést. A Zero biztosan megosztja majd a közönségét: lesznek, akik szórakoztatónak találják ezt a kavalkádot, és lesznek, akik halálosan idegesítőnek.


Kovács Krisztián tehénnel


Van olyan szakasza a filmnek, amikor majdnem minden fekete-fehér, csak néhány színes elem ugrik ki, például az üveg méz, amit a főhős megment a gyárból, és a felesége (Tóth Orsi) piros melegítője. A terrorista méhész körül minden aranyló mézszínű, Kier gonosz figurája viszont mindent jégkékké változtat, amerre jár, és a két színvilág akkor csap össze, amikor az apa eljön a lányáért, aki boldogan hancúrozik mézben tocsogva a méhésszel, akivel az erotika csúcsát az jelenti, hogy egymás meztelen, mézes testére méheket pakolnak. Ja, és Udo Kier magyarul beszél. Elég nehezen mondja ki, hogy „mobilkommunikáció”.

A film vége felé van egy közönséget is bevonó, majdhogynem performance-jellegű poén, amit nem lövök le, de gyanítom, hogy egy budapesti művészmoziban kevésbé fog működni, mint a fesztiválközönség számára, akik tíz perccel később már ismét élőben láthatták a szereplőket és a rendezőt. Nemes akkor már azzal jött, hogy Magyarországon betiltották a filmet, és amikor a humoráról kérdezték, kijelentette, hogy azt káros dolognak tartja.


Nemes Gyula


Kovács Krisztián elárulta, hogy még nem látta a filmet, sajnálkozott, hogy nem tud angolul (Nemes tolmácsolt a közönségnek), és bevallotta, hogy rövid ujjú pólóban alulöltözöttnek is érzi magát. Kiderült, hogy jól kijött a méhekkel a forgatáson, csak hét csípést szenvedett el, de abból is négyet darázstól.

Udo Kier szintén nem látta még a filmet, és ő pedig azon sajnálkozott, hogy mindig gonoszokat kell játszania, és még a nők is azt mondják rá, hogy gonosz. Igaz, ez legtöbbször az orgazmusuk után hangzik el, úgyhogy talán mégsem olyan rossz dolog. Aztán közölte, hogy itt az ideje, hogy igyon egy sört, és távozott. Ezzel véget is vetett az eseménynek.