A felső szomszéd állandóan jajgat, az alsótól meg embertelen bűz jön

Fotó: MTI / Mohai Balázs

-

Már az agresszió és a politika is beszivárog a társasházak mindennapi életébe. Nem könnyű az együttélés, hiába van Szervezeti és Működési Szabályzat, házirend és közös képviselő, valódi eszköz nincs azok ellen, akik fittyet hánynak a szabályokra, esetleg úgy vannak vele, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene. Mégis kitől remélhet segítséget az, akinek életét megkeseríti a szomszédja? Hol húzódik a szomszédi tolerancia határa?


Felpörgött az ingatlanpiac az idei első negyedévben, miután a kormány meghirdette a családok otthonteremtési kedvezményét, ismertebb nevén a csokot, és csökkentette az új lakások áfáját. Az ingatlan.com elemzése szerint harmadával többen vennének most lakást, mint tavaly ilyenkor. Balogh László ingatlanszakértő azt közölte, hogy harmadával több ember 40 százalékkal több ingatlanhirdetést nézett meg idén eddig, mint 2015 elején. „Tehát a növekvő érdeklődés mellett az intenzitás is fokozódott” – mondta a szakértő.

Sokak öröme azonban csak ideig-óráig, a beköltözésig, szerencsésebb esetben kicsit tovább tart, majd kezdetét veszi a rémálom: feltűnik a problémás szomszéd, aki folyton avart éget, barkácsol vagy zajong. Rossz szomszédság török átok – régi mondás, de igaz.



Gáborék másfél éve találták meg álmaik lakását. Továbbra is szeretnek ott lakni, de éjszakánként gyakran a hideg futkos a hátukon. „Tíz óra után egy felettünk lakó nő hisztérikusan, szinte lélegzetvétel nélkül üvöltözni kezd valakivel, akinek viszont soha nem halljuk a hangját. Az őrjöngés közben olykor borzasztó csattanásokat is hallani, mintha egy óriási vasgolyót dobnának a padlóra. Ez rosszabb esetben egy órán keresztül is eltart. Máskor pedig csak egy férfit hallunk, aki úgy jajgat, mintha lassú tűzön sütnék, miközben mi dermedten fekszünk az ágyunkban, remélve, hogy nem ébred fel a gyerek.

Már többször gondoltam rá, hogy felmegyek, de a hangok alapján olyan mértékű lehet a háborodottság, hogy mindeddig nem szántam rá magam, és őszintén szólva nem is tűnik célravezetőnek.” Gáborék beszéltek a közös képviselővel, hiába, még csak azonosítani sem tudta, hogy kiknek köszönhetik éjjelente ezt a rémálmot.


Két szomszéd összeverekedett, minden volt már

– mondta a VS.hu-nak Kaplonyi György, aki 1995-ben lett közös képviselő. Ma már saját cége van, 270 társasházat kezel Szegeden és Budapesten. Ezekben az ingatlanokban összesen évente 4-5 nagyobb probléma adódik. „Nagyobb ügynek számít például, ha valaki szétszedi a liftet, szétrúgja a bejárati ajtót, nálam mindkettőre volt már példa” – idézte fel, hozzátéve, hogy leggyakrabban valaki az életmódjával tud a körülötte élők idegeire menni. Hangos zene, alkoholista életmód, extra erős dohányzás – ezek a tipikus esetek, amelyek kiborítják a lakókat.


Bűzös Bauhaus

Budán, egy Bauhaus-házban évekig olyan bűz terjengett, amelyhez foghatót a lakók soha nem éreztek. Egyikük azt mesélte, a bűz a legalsó, félszuterén szintről jött, ahol egy nő élt, „aki egyrészt nem nagyon fizetett számlákat, másrészt soha nem hagyta el a lakást. Emiatt kikapcsolták a vizét, így nem fürdött, és vödörbe végezte a dolgát, amit utána a lakásban hagyott. Mindezt éveken át.” A lakók és a nő rokonai próbálkoztak mindennel, mentőt, ápolót, rendőrt, gyámügyest, szociális munkást hívtak, de az asszony arra a félórára, amíg nála voltak, mindig összeszedte magát, így semmilyen kényszerintézkedést nem lehetett tenni, „mondjuk legalább soha nem akart senkinek ártani” – mondta a lakó.

Ez is valami. Kaplonyi Györgynek ugyanis volt olyan ügye, amikor az egyik lakó üldözési mániától szenvedett, és az alsóbb szinteken élők rettegtek, hogy rájuk robbantja a házat. A lakót végül gondozásba vették, „igaz, ehhez majdnem 5 évig jártunk a bíróságra” – emlékezett vissza a közös képviselő, akire hamarosan egy újabb tárgyalás várhat egy folyton részeg lakó miatt.

„Nem lehet vele mit kezdeni, agresszív, kiabál, a 15 lakásos társasházban végigrugdossa az összes ajtót. A szüleivel már beszéltem, hogy valahogy hassanak már rá.”

Ha nem sikerül, marad a bíróság. Előbb azonban – Kaplonyi György szerint – meg kell próbálni közvetíteni, keresni a megoldást. Ha nem megy, lehet hivatkozni a házirendre, vagy kérni a jegyző segítségét, esetleg rendőrt hívni.


Pofon is csattan

János egy kilencedik kerületi lakótelepen, látszólag csendes, földszintes, sorházas, kertes környéken lakik. A hely azonban valójában maga a pokol.

„Azt, hogy a közvetlen szomszédban van a ferencvárosi rendező pályaudvar és az Illatos út, már megszoktuk, de két éve ideköltöztették a legnagyobb hajléktalanszállót is, így eléggé lementek az ingatlanárak, elkezdtek beköltözni azok az családok, akikre nem annyira vágyik szomszédként senki.

Az én közvetlen falszomszédom egy 35 év körüli nő volt, aki külföldi munkavállalás miatt a bátyjára bízta a lakást. Folyamatos üvöltözés, hajnalig tartó bulizások és időnként durva veszekedések színesítették a napjaimat, a vékony falak miatt mindent végigkövethettem. Tavaly egy eldurvult veszekedés után arra ébredtem, hogy valaki segítségért kiabál a szomszédban, ezért hívtam a rendőrséget.

Többszöri kopogás után hangos szóváltás zajlott a szomszéd és a rendőrök között, akik később berúgták az ajtót, és a késsel rájuk támadó szomszédomat leteperték, és önvédelemből kiosztottak néhány csárdás pofont. A srácot és barátnőjét is elvitték a mentők, mert kiderült, hogy a lányt csúnyán megverte a pasija. Aztán később az is kiderült, hogy a szomszéd amellett, hogy alkoholproblémái voltak, még kábítószeres is volt.”

A közös képviselő ilyenkor semmit sem tehet, igaz, nem is szívesen avatkozik közbe. Marad a rendőr, esetleg a jegyző, akitől birtokvédelmet lehet kérni. Előbbi 80-90 százalékban arra a pillanatra megoldja a problémát, utóbbi 6-8 hónapra lenyugtatja a hangoskodókat, utána azonban minden folytatódik tovább – legalábbis Kaplonyi György tapasztalatai szerint. A közös képviselő azt mondta, valódi eszköz nincs sem az ő, sem a kollégái kezében, de


Isten ments, hogy csokit vagy korbácsot adjon a jogalkotó a kezembe

– mondta.


Van helyette Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ), illetve házirend, ami Kaplonyi szerint nem több, mint egy erkölcsi útmutató, arról szól, hogy „így kellene viselkedni, így kellene együtt élni”. Csakhogy ez sokszor nem sikerül. Kaplonyi szerint azért, mert az agresszió a társasházakba is beszivárog. A közös képviselők pedig „sokszor csak ütközők”, nincs könnyű dolguk, nem elég ismerni a jogot és érteni az adózáshoz, pszichológusnak is kell lenni.

Újabban a politika is beszivárgott a társasházak életébe, Kaplonyi György olyanról is hallott már, hogy „valakik azon vesznek össze a szomszédjukkal, kiadhatja-e a lakását menekülteknek, vagy sem”.

Katalin születése óta él ugyanabban a budapesti belvárosi lakásban. Nemrégiben egy népes szír család költözött a szomszédjába. Hiába kérték már őket többen is a házból, hogy vigyék a gyerekeket a játszótérre motorozni, játszani, ki sem teszik a lábukat a lakásból, és előfordul, hogy reggel 8-tól éjjel fél 1-ig hangoskodnak.


3 nap csendet! Csendet! Adj Istenkém! Otthon! Please!

– írta ki Katalin nemrégiben a Facebookra. Az ágyát a hálószobából egy másik szobába vitette, hiába. „Pihenés nulla, teljesen ki vagyunk szolgáltatva, rémes” – írta. Már az is megfordult a fejében, hogy eladja a lakását és elköltözik, vagy ügyvédhez fordul.


társasház; lakás; együttélés


„Az első, amit tehetünk, hogy megkérjük a lakót, hagyja abba a hangoskodást” – mondta a VS.hu-nak Nagy Anita ügyvéd. „Ha a válasz erre az, hogy azt csinál a saját lakásában, amit akar, akkor fel kell hívni a figyelmét, hogy nincs igaza. A polgári törvénykönyv ugyanis kimondja, hogy a tulajdonosok kötelesek tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédaikat szükségtelenül zavarnák, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetnék.”

Az ügyvéd szerint azonban a gyakorlatban nehéz megállapítani, hogy mit jelent a szükségtelen zavarás kifejezés, „általában akkor jön szóba, ha valakinél túl hangosan szól a zene, későn vagy túl korán kapcsolja be a fűnyírót vagy a fúrót”. Sok önkormányzat éppen emiatt helyi rendeletben szabályozta, hogy mikor tilos például füvet nyírni vagy avart égetni.

Egy másik ügyvéd, Horváth Gyula ugyanakkor úgy látja, hogy az idegesítő szomszéd esetét a jog eszközeivel nem lehet hatásosan kezelni, a törvény erre nem alkalmas. Szerinte lehet ugyan birtokháborítás miatt eljárásokat indítani a szomszéd ellen, de ez valószínűleg nem oldja meg a problémát.

Ő ezért azt tanácsolja, hogy aki csak teheti, egyezzen meg a szomszédjával, ha nem sikerül, akkor lehet eljárást indítani. „A jegyző eltilthatja a szomszédot a zavaró tevékenységtől, de a hangos tévénézéstől például valószínűleg nem. Ilyenkor nem a jog, hanem a társadalmi együttélés szabályai, az erkölcsi normák, a szokások adhatnak megoldást” – hangsúlyozta az ügyvéd.


Balhét nem akarunk, költözni nem tudunk

Lucáék nem láttak más megoldást, polgári peres eljárást indítottak a szomszédjuk ellen, igaz, a szomszéd is beperelte őket.

„Egy négylakásos társasház egyik földszinti lakásában lakunk. Jelenleg a másik három lakás tulajdonosa ugyanaz az ember, akinek két sharpei kutyájából az egyik iszonyú agresszív, már kutyariasztót is beszereztünk, mert folyton nekünk jött. Volt, hogy az osztatlan közös tulajdonú kertbe se tudtunk kimenni, mert kérésünk ellenére a szomszéd nem szedte össze a kutyakakit, aminek a májusi melegben elég durva bukéja volt.”

A helyzet télen durvult el igazán: „Mi becsuktuk a folyosóról nyíló kerti ajtót, ők kinyitották, mi becsuktuk, ők kinyitották. Végül a pasas fogta magát, és leszerelte a kilincset. Amikor ezt szóvá tettük, beperelt minket egy 5 évvel korábbi házszigetelési munka ürügyén, amit a megkérdezésünk nélkül csináltatott meg több millióért, és amibe akkor nem akartunk, nem tudtunk pénzzel beszállni. Ezt a pénzt követelte. Egyébként olyan szakszerűtlen lett, hogy azóta is penészesedünk. Ruháink, cipőink, könyveink mentek már emiatt tönkre.”

A férfi a bíróságon 1 millió forintot akart Lucáéktól. Végül közös megegyezéssel lezárták az ügyet. Lucáék élete azóta sem lett könnyebb. „Ma már inkább nem használjuk a kertet, hogy ne legyen balhé. Elköltözni semmi esélyünk.”


társasház; lakás; együttélés


A probléma súlyosságát mutatja, hogy van, aki már blogot is indított a témában. A szomszedhaboru.blog.hu-n bárki megírhatja saját történetét, azt, hogyan keseríti meg a szomszédja az életét. Kitalálója szerint „a blog elsődleges célja szórakoztató vagy éppen kevésbé mulatságos, valós történetek publikálása anonim módon, és a nemlétező együttélési kultúra javítása”.

Kitalálójának is meggyűlt a baja a szomszédaival, ez lett az apropója annak, hogy végül blogger lett. „Kíváncsi voltam, hogy mással is ilyen sűrűn történik ilyesmi, vagy mi élünk úgy, hogy ezt váltjuk ki a szomszédokból” – írta megkeresésünkre.

Kezdetben hetente 2-3 bejegyzés volt az oldalon, ma már csak egy. Jóval több olvasói levél érkezik, de sok közte a közlésre alkalmatlan. A blogger szerint mind közül a legdurvább az az eset, amikor egy anyuka a saját kisgyerekére állandóan rászólt és fegyelmezte, mert az alsó szomszédot zavarta a gyerekzsivaj, és ha a gyerek hangosabb volt, verte a radiátorcsövet.

„A kisgyereknek mindenféle problémája lett emiatt, például csak lábujjhegyen tud járni, szaladni pedig egyáltalán nem” – tudtuk meg a bloggertől. Megoldás azóta sincs, egyik család sem tud elköltözni.


nyaralás, vakáció vége, felfújható medence egy VII. kerületi társasház udvarán


Az ingatlanos sajnálkozik, és széttárja kezeit

Tavaly augusztusban írtunk arról a budapesti társasházról, ahol a gyerekek nem játszhatnak a társasház közös udvarán, mert a gyerekzsivaj zavarja az idősebb lakókat. A kisgyermekes családok akkor arról panaszkodtak, hogy az udvari homokozót valakik egyetlen éjszaka elbontották, és a helyére virágot ültettek. A lakógyűlésen pedig a többség megszavazta, hogy az udvaron nem lehet se focizni, se biciklizni, se rollerozni, se műanyag motorra ülni. A szülők azóta a hónuk alatt a járművekkel csak az utcán engedik a gyerekeket azokra felszállni, nehogy újabb veszekedés törjön ki. Az egyik lakó a VS.hu-nak azt mondta, aki csak tehette, azóta már elköltözött a házból.

György is költözne, ha lenne hova, és kártérítést is követelne, ha lenne kitől. Egy 3 szobás, dél-pesti, kertvárosi lakásba költözött 10 évvel ezelőtt a családjával. „Egyszer megnéztük, és beleszerettünk. Az ingatlanközvetítőtől többször is rákérdeztünk, hogy nyugodtak-e a szomszédok. És a válasz mindig az volt, hogy nagyon. Ehhez képest a felső szomszéd 0–24 órában dübörög, az alsó pedig bűzlik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az erkélyre, ahonnan a bűz jön, csak egyszer mentünk ki, 10 másodpercre, amikor megnéztük a lakást, akkor épp nem éreztük.” György úgy érzi, a korábbi tulajdonos szándékosan eltitkolta előlük a problémákat. Az ingatlanközvetítőről nem is beszélve.

A VS.hu-nak név nélkül nyilatkozó ingatlanszakértők azt mondták, az ilyen eseteket csak úgy lehetne kivédeni, ha többször is kimennének helyszíni szemlére, beszélgetnének a szomszédokkal, erre azonban se idejük, se lehetőségük nincs.


Társasház, kertes ház – egykutya

Hajnalkáék is jóhiszeműen költöztek Soroksárra. Csakhogy a szomszédtól nem lehet létezni, „reggeltől estig fát vág az udvaron, közel a mi falainkhoz. Napközben kibírnánk, bár dolgozni, enni vagy egyáltalán, beszélgetni sem kellemes, miközben ütemesen zeng a bámm-bámm-bámm, de a legnagyobb szemétség tőle, hogy fél nyolckor kezdi, amikor még aludnánk, hétvégén is. Párszor átmentünk, szépen, nem arrogánsan megkérni, hogy legalább a gyerek délutáni alvásidejében tartson szünetet, de üvöltözve kikergetett a kertjéből, hogy ő akkor vág fát, amikor akar. A párom azt is mondta neki, hogy megvesszük neki az egész télre való tüzelőt, csak legyen már egy kis nyugalmunk, de abba sem ment bele. Biztos fel lehetne jelenteni, de az meg nem a mi stílusunk.”

A Magyar Társasházkezelők Országos Szakmai Szövetsége szerint egy társasházban mióta világ a világ, mindig akadt valaki, akinek nem tetszett valami, és ez a jövőben is így lesz. A szövetséghez sok panasz érkezik, mert zaj van, „ugat a szomszéd kutyája”, égő csikkeket vagy lerágott csirkecsontokat dobálnak ki a panel ablakán – mondta Kaplonyi György, aki azon túl, hogy közös képviselő, a szövetség elnöke is. Hozzátette: téved, aki azt hiszi, hogy mindez csak társasházakban fordulhat elő, kertes házakban sem jobb lakni.

Csak néhány példa: Magyarszerdahelyen áramot vezetett egy férfi a kerítésébe, hogy így tanítsa móresre a szomszédját – ügyében épp a napokban javasoltak vádemelést. Levélen egy 63 éves férfi sörétes puskával lőtt a szomszédjára, amiért az rászólt, hogy miért nézeget át a kertjébe. A lövöldözésért 6 év 6 hónapot kapott. Kiskundorozsmán pedig a kommandósoknak kellett leteperni azt a testvérpárt, akik valósággal rettegésben tartották a szomszédaikat. Ráadásként rengeteg szemetet is felhalmoztak, ezt időnként az utcára öntötték, emiatt a patkányok is elszaporodtak a környéken.