A felcsúti kisvasút semmi az EU-t kopasztó régi trükkökhöz képest

Fotó: MTI/MTVA / Máthé Zoltán

-

Nem csak felcsúti vasúttal próbáltunk már bűvészkedni a számokkal az EU felé, folyamatosan próbálunk trükközni a támogatások elnyeréséért. Az ok gyakran a pénzhiány – van olyan fideszes vezető, aki ezt nem is tagadta korábban. Visszafizetni eddig kevés pénzt kellett, extrém példák pedig máshol is vannak a régióban.


Sajtóhírek szerint az Európai Bizottság megvizsgálja a Felcsúton építeni tervezett vasutat, annyira túlzó utasszám szerepel a pályázatban. A bicskei vasútállomástól a felcsúti stadiont érintve az alcsútdobozi arborétumig futó vasútvonal a pályázat készítői szerint akár napi 7500 utast is szállítana, ami a Figyelő hetilap szerint az EU Bizottságának szúrt szemet. A cikk megjelenése után a Miniszterelnökség közleményt adott ki, amelyben tagadja a vizsgálatot, és azt írja, a felcsúti vasút egy átfogó turisztikai fejlesztés része, amelynek keretében más kisvasutakhoz is támogatást próbálnak szerezni.

Hogy ez rendben van-e, vagy nincs, majd kiderül. Mindenesetre nem ez az első eset, hogy egy ország ügyeskedve szerezne uniós pénzeket. A 2006-os zavargások után például – amikor kiderült, hogy a magyar rendőrségnek két alig használható vízágyúja van – a schengeni zónához csatlakozásunkat segíteni hivatott pénzügyi alap terhére vásároltunk két korszerű vízágyút. Akkor a kormány azzal indokolta a beszerzést, hogy a közeljövőben nagy menekülthullámra számít, és könnyen előfordulhat, hogy a rengeteg migráns zavargásokban tör ki a táborokban, ezért oszlatni kell majd őket, arra pedig a vízágyú a legjobb.


„Menekülteket” oszlattak az Andrássy úton

A két speciális Mercedes a következő évben meg is érkezett, oszlattak is velük – szélsőjobbos, kormányellenes tüntetőket. 2008-ban aztán az EU-nak is leesett, hogy enyhén szólva nem határrendészeti célra használjuk a beszerzett eszközöket, így az EU visszakérte a 3,5 milliárd forintnyi támogatást.


Az elavult vízágyúkat is uniós pénzből cseréltük le


Ellenzői szerint ennél nagyságrendekkel több pénzt veszíthetünk a 4-es metrón. A VEKE egyik tanulmánya például azt írja, a beruházás uniós pályázatának készítői több helyen igen átlátszó módon trükköztek a számokkal, hogy sikerüljön az EU felé megtérülővé fazonírozni a vonal működését. Míg a metró tervezett átlagsebességét papíron megnövelték, a vele részben párhuzamosan futó 7-es buszcsalád járművei hirtelen sokkal lassabbá váltak, 20 perccel nőtt a menetidejük. Ilyen körülmények között az utazóközönség tódult volna a föld alá, a tanulmány szerint a metró a 4-6-os villamosvonal érintett szakasza utasforgalmának 60 százalékát elszívta volna. Ráadásul nagyvonalúan a metróvonal nyereségéhez csapták a Budára átvezetett 1-es villamosét, miközben a költségekből ez a beruházás kifelejtődött.

A metrót átadták, a korábban vállalt napi utasszámnak egyelőre a töredéke jön össze, igaz, a tendencia emelkedő. Ezzel együtt is azt kockáztatja Magyarország, hogy a nagyságrendileg 450 milliárd forintba kerülő metró uniós támogatásának (180 milliárd forint) 10-50 százalékát is vissza kell majd fizetnie. (Korábban 19 szabálytalan közbeszerzés miatt már fizettünk összesen 65 millió forintos bírságot.)


Az 1-es villamos nyereségét hozzácsapták a metróéhoz


Sokkal szélesebb körben elterjedt trükközések folynak a nehezebben számszerűsíthető hozamú programokkal. A VS.hu által megkérdezett pályázatírók szerint ezek legideálisabb terepe az úgynevezett Társadalmi Megújulás Operatív Programhoz köthető. Itt ugyanis gyakran nem lehet adekvát megtérülési értékeket meghatározni. Az érintettek persze maguk is gyakran kényszerből cselekednek.

Mivel az elmúlt években folyamatosan vonták ki a pénzt a köz- és felsőoktatásból, több példát találhatunk arra, hogy uniós pályázatokból valójában pedagógusok, kutatók bérének kiegészítését próbálják elérni. Mint egy több egyetemen is oktató forrásunk felhívta rá a figyelmet, tankönyvfejlesztés és jegyzetírás címén – ezekre lehet uniós pénzt szerezni – egyre több intézmény kényszerül arra, hogy a megszerezhető forrás ellenértékeként az új jegyzet elkészítése mellé oktatói alapfeladatokat is előírjon a nyerteseknek, így kurzusok megtartását, szakdolgozati bírálatot, intézményi tudományos diákköri tevékenység irányítását.


Közmunkások iskolapadban

A magyar állam akkor sem volt éppen szemérmes, amikor 2013–14-ben a téli hónapokra „továbbképzésre” iskolapadba ültette a közmunkásokat, szakértők szerint botrányos minőségű tankönyvekkel ellátva őket. Először a VS.hu írta meg, hogy az ABC-t tanították a közmunkásoknak. A programot szintén egy TÁMOP-programból finanszírozták, addig sem a magyar költségvetésből kellett fizetni az érintetteknek járó pénzt.

Ezekben az esetekben „a megvalósult társadalmi haszon” nyilván nehezen mérhető az EU illetékeseinek is. A közlekedési, infrastrukturális beruházásoknál más a helyzet, de 50 millió eurós nagyságrendig azoknál is önbevallás útján történik a megvalósíthatósági paraméterek megadása, az EU alapvetően a megítélt pénz felhasználásának szabályosságát ellenőrzi, előre csak kivételesen vizsgálódik. A felcsúti kisvasút esetében ez csak azért derült ki, mert a Figyelő rákérdezett.

Az 50 millió eurót meghaladó nagyságrend esetében a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott országok számára viszont külön program, az úgynevezett Jaspers ellenőrzi az uniós források felhasználását, itt a szakértők már a tervezési szakaszban figyelemmel kísérik, nem irreális célokra menne-e a pénz.


Kósa Lajos Debrecenben: kimondta, hogy trükköznek


Az egész mechanizmussal szemben persze állandó és részben jogos kritika, hogy gyakran túl bonyolultak, életszerűtlenek a Bizottság által meghatározott szabályok. Kósa Lajos – még debreceni polgármesterként – például nem is nagyon tagadta, hogy egy-egy városvezető rendszeresen trükközik a pénzek felhasználásával.

A hvg.hu-nak arról beszélt, „van egy csomó életszerűtlen szabály ugyanis: vidéki nagyváros esetében például csak akkor lehet útfelújítást eszközölni, ha a pályázatban tömegközlekedési fejlesztés is szerepel, még akkor is, ha ennek adott esetben semmi értelme nincsen”. Ilyenkor mit csinál egy polgármester? – tette fel a kérdést Kósa, majd meg is válaszolta:


Felújítja az utat uniós pénzből, és a szélső sávot, amit parkolónak tervezett, elnevezi a pályázatban bicikli- vagy buszsávnak, még ha nem is jár ott soha busz, vagy kevés a bicikli.

Pusztán azért, mert különben nem kapna támogatást” – mondta. A politikus szerint „amúgy az egész értelmetlen, de csinálni kell, mert különben nem lesz támogatás”, ő is az értelmetlen szabályokra hivatkozott, amelyek „kompromisszumokra kényszerítik az embert”.

Kósa Lajos volt egyébként az is, aki egy korábbi, a Magyar Narancsnak adott interjújában arról beszélt, az önkormányzatok az uniós fejlesztési pénzek egy részét valójában saját működési költségeik fedezésére költik, mert amúgy nem jönnének ki a büdzséjükből. Az elmúlt években a kormányzati elvonások hatására ez valószínűleg csak még elterjedtebbé vált (ennek a folyamatnak a része lehet az is, hogy egyre több helyen rúgják ki és foglalkoztatják vissza közfoglalkoztatottként munkatársaikat), pedig ez elvileg szigorúan tilos.

Természetesen nem csak Magyarországon vannak ilyenek. Lengyelországban például két, teljesen irreális beruházás miatt is áll a bál. Gdańsk és Gdynia városának vetélkedése régre nyúlik vissza, így amikor a Szolidaritás szakszervezet bölcsőjéül szolgáló hajógyáráról híres Gdańsk Lech Wałęsa nevére keresztelt repülőterét uniós pénzből kibővítették, a gdyniai városatyákat ette a sárga irigység. Gdynia mellett egy régi katonai reptér van, amelyet a hadsereg ma már alig használ (viszont itt rendezik meg minden évben Lengyelország legnagyobb rockfesztiválját), így a helyi vezetés a szomszédos Kosakowo faluval úgy döntött, saját polgári repteret csinálnak a létesítményből.


közmunka

Megéri képezni a közmunkásokat – több szempontból is


Minderre nem is sajnáltak 21,8 millió euró támogatást, a baj csak annyi volt, hogy a két város mindössze 25 kilométerre fekszik egymástól. Az ügy végül az EU Bizottságnak is szemet szúrt: tiltott állami támogatásnak minősítették a 21,8 millió eurót, és a visszafizetésére kötelezték a kivitelezőt – amely persze csődbe ment, és egy fillért nem fizetett vissza. A sors iróniája, hogy a botrány szemernyit sem ártott Wojciech Szczurek polgármester népszerűségének, tavaly 79 százalékkal erősítették meg hivatalában a választók. Ő még azt is megígérte, hogy ha a fene fenét eszik is, de Gdynia megépíti magának a repteret.

A másik eset az orosz határhoz közeli Lidzbarkban történt: a 17 ezer lakosú kisváros vezetői termálfürdő építésétől várták az idegenforgalom fellendítését. A beruházás évek óta folyik (a kivitelező egyszer már itt is csődbe ment), de év végére valószínűleg készen lesz. Kérdés, ebből a lidzbarkiaknak és az ide látogatóknak mennyi örömük származik majd, ugyanis a helyi „termálvíz” mindössze 21 fokos.

A városvezetés szerint azonban nem lesz semmi gond – ha felmelegítik, mielőtt a medencékbe kerül. Az EU már vizsgálja a beruházást, és lengyel lapinformációk szerint (a Polityka az elherdált uniós források egyik iskolapéldájaként emlegette a fürdőt) könnyen lehet, hogy végül vissza kell fizetni a megítélt 96 millió eurós támogatást. Igazi kelet-európai ízt persze az ad a történetnek, hogy Warminski járásban, ahol Lidzbark is található, van valódi termálvíz, így lehetett volna a közelben igazi fürdőt építeni. Csakhogy a helyi közgyűlés alelnöke (volt elnöke) Lidzbarkból származik – feltételezések szerint ennek is lehetett szerepe a beruházás helyének kiválasztásában.