A dzsihádista terrorizmus a szomszédban született

Fotó: AFP / ELVIS BARUKCIC

-

Az Európát is elárasztó menekülteket nem kis részben a dzsihádista terrorszervezetek űzték el otthonaikból. Úgy tűnik azonban, hogy a modern dzsihád gyökerei sem időben, sem pedig térben nem vezetnek olyan messzire, mint gondolnánk. Milyen globális következményei vannak egy népirtásnak a szomszédban, és miért lehet a Balkán még mindig termékeny talaja az iszlamista radikalizációnak?


Az általános vélekedés szerint a világot sakkban tartó modern kori dzsihádot az orosz-afgán háború poklában megszülető al-Kaida hozta létre: az iszlám szent háborúját a globális terrorizmussal, merényletekkel és emberrablásokkal a részben a CIA által kiképzett és támogatott mudzsáhid milícia kezdte el ötvözni és elterjeszteni.


Csakhogy napjaink dzsihádjának egyik meghatározó eleme, a nyugatellenesség még nem volt része az ideológiának – hogy is lett volna, hiszen ekkor még az al-Kaida harcosai az USA-tól kapott Stinger rakétákkal szedegették le az égről az orosz helikoptereket. A nyolcvanas években a mudzsáhidek, azaz a dzsihád harcosainak célkeresztjében tehát nem a nyugati hatalmak, de még csak nem is a keresztények voltak, hanem az ateista kommunisták, ami éppen kapóra jött az Egyesült Államok hidegháborús külpolitikájának.



Egy népirtás nem vezet semmi jóra

A fordulópont a kilencvenes évek elején, Magyarországtól alig néhány kilométerre a dél-szláv háborúval jött el. Amikor a szerb paramilitáris egységek kíméletlen etnikai tisztogatásba kezdtek a muzulmán bosnyákok között, az iszlám világ – félig-meddig érthetően – úgy gondolta, hogy a Nyugat nem védi meg a bosnyák hittársaikat. A muzulmánokat érő fenyegetésre reagálva több száz harcos özönlött a Közel-Keletről és az öbölországokból a mai Boszniába, hogy felvegye a harcot a szerbek és a horvátok ellen.

Hosszú idő óta ez volt az első olyan konfliktus, amelyben iszlamista arab harcosok nyugati erőkkel csaptak össze (az iszlamisták nem csak a szerbekre, hanem a békefenntartókra is egyből tüzet nyitottak), és azok a mudzsáhidek, akik túlélték az évekig tartó háborút, egyre inkább kezdték azt érezni, hogy a törésvonal nem etnikai, hanem vallási különbségek mentén húzódik, illetve, hogy a nyugati világ összejátszik az iszlám ellen.

„A Nyugat és az iszlám hadban állnak. Ennek az olvasatnak Bosznia a bölcsője”– mondta a BBC-nek Aimen Dean, az al-Kaida egyik alapítója, aki kamaszként utazott Szaúd-Arábiából a Balkánra harcolni, majd később a brit titkosszolgálat egyik leghatékonyabb ügynökévé vált.


Az iszlám prédikátorokat megtévesztette, hogy a szerb nacionalisták előszeretettel nyúltak keresztény szimbólumokhoz. A szemükben összemosódott a szerb nacionalizmus és a kereszténység úgy általában. Ennek a hibának tudható be, hogy a bosnyák háború megágyazott egy szüntelen harcnak az iszlám fundamentalisták és a Nyugat között

– emlékezett vissza Dean, aki szerint sokan az al-Kaida későbbi vezetői közül Boszniában radikalizálódtak és szereztek harctéri tapasztalatot. Aimen Dean azt is elmesélte, ahogy Khalid Sheikh Mohamed, 9/11 egyik kitervelője a dél-szláv háború vége felé kifejtette neki: ahelyett, hogy hagynák, hogy a küzdelmeik nyomán újabb szekuláris államok jöjjenek létre – mint ahogy Bosznia esetében is történt –, az iszlám világban kell feléleszteni a dzsihádot és elterjeszteni a saria jogot.


Dean szerint ez volt az első olyan beszéd, amely arra utalt, hogy a modern dzsihád a muzulmánok védelme helyett áthelyezi a súlypontot a különböző rezsimek megdöntésére, a terror általi háborúra és az amerikai érdekszféra elleni küzdelemre. Hogy a dzsihádisták katonákból terroristákká válnak.



Az elkövetkező évtizedekben egyértelműen ez a mentalitás határozta meg az al-Kaida működését és fejlődését: sorra jelentek meg az arab térség országaiban a lokális alszervezetek, és alig telt el olyan év, hogy ne követtek volna el komolyabb terrorcselekményt nyugati célpontok ellen. Az al-Kaidához köthetők az ezredforduló utáni leghírhedtebb terroristatámadások, mint a 2001-es World Trade Center elleni vagy a 2005-ös londoni merényletek is.


Noha hasonló kaliberű húzásuk nem volt az utóbbi években, még ma is igen aktívak: a Charlie Hebdo elleni januári támadást például a jemeni fiókszervezet, az AQAP vállalta magára.


A dzsihád jobb és bal keze

2013-ban aztán jött az újabb fordulat, amikor az addig Iraki al-Kaida (AQI) néven futó alszervezet a polgárháború káoszában elkezdett Szíriában is terjeszkedni és felvette a gyorsan elhíresülő Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL, ISIS) nevet. Az ISIS és vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi vérszemet kapott, és nemcsak a neki kijelölt területen lépett túl, de megkísérelte az uralma alá vonni az al-Kaida szíriai franchise-át is, az al-Nuszra frontot. Ayman al-Zawahiri az al-Kaida legfőbb vezetője megpróbálta rendre utasítani renegát kápóját, azonban al-Bagdadi csak annyit válaszolt, hogy „választanom kellett Isten uralma és Zawahiri uralma között. Istent választottam”.


Abu Bakr al-Bagdadi


Végül a két szervezet közötti feszültségek fegyveres összetűzésekig vezettek, az al-Kaida pedig 2014-ben kizárta al-Badgadiékat a soraiból.

Bár több száz különböző mértékben radikális milícia tevékenykedik a Közel-Keleten és az Öböltérségben, létszámban, aktivitásban és befolyásban az al-Kaida és a – mostanra saját alszervezetekkel rendelkező – Iszlám Állam messze kiemelkednek. A pártszakadást követő közel két évben a két szervezet egymás ellen versengett a globális dzsihád vezető pozíciójáért, azonban a napokban al-Zawahiri békejobbot kínált az Iszlám Államnak, mondván, nem fogadja el azt kalifátusnak, de együtt kell működniük a közös ellenség – vagyis a Nyugat és a síita Aszad-rezsim – elleni harcban.


Visszatérés Boszniába

Az Európát is elérő menekülthullámért nem kis részben a két szervezet szíriai és más országokhoz kötődő tevékenysége a felelős – a kormányerők, a felkelő csoportok és a dzsihádista milíciák közti összetűzések több millió embert kényszerítettek otthonuk elhagyására, sokan közülük felénk vették az irányt. Napjaink dzsihádja azonban még közvetlenebb módon is érintheti Európát.

Ahogy a kilencvenes években százával áramlottak az arab mudzsáhidek Boszniába, most radikalizált bosnyákok vonulnak harcba a szíriai frontokon – sokan közülük pedig pár év vérontás után visszamennek a szülőföldjükre. Szakértők szerint a visszatérők száma egyelőre csak 50 körül van ugyan – ezzel a mennyiséggel a bosnyák hatóságok feltehetően még elboldogulnak – mégis számos nyugtalanító jel utal rá, hogy a Balkán ismét termékeny talaja lehet az iszlám szélsőségeseknek.

Kevesebb mint 4 milliós népességével Boszniából érkezett arányaiban szinte a legtöbb harcos a Közel-Keletre. Ezt az aggasztó adatot sokan annak tulajdonítják, hogy a világ legmagasabb, fiatalok körében mért munkanélküliségi rátájával (63%) rendelkező országban rengeteg a kallódó, könnyen radikalizálható tizen-huszonéves.

A siralmas gazdasági helyzet (az egy főre jutó GDP a magyarnak kevesebb, mint a harmada) csak az egyik tünete a versengő politikai erők marakodásában meggyengült kormánynak. Egy másik, hogy összesen 22 rendőri szerv van az országban, melyek sokszor inkább akadályozza, mint segíti egymás munkáját. Félő, hogy egy önmaga menedzselésére is majdhogynem képtelen ország nem tudna megfelelően fellépni, ha eszkalálódna a helyzet.



Az utóbbi hónapokban ráadásul egyre több faluban tűnnek fel az Iszlám Állam tagjai: februárban a hatóságok több embert letartóztattak Gornja Maocában, miután az ISIS zászlói megjelentek a környéken, júniusban pedig egy Osve nevű faluban kezdtek szélsőséges prédikátorok és harcosok telkeket vásárolni. A helyiek szerint gyakran hallani lövések hangját a közeli erdőből, ami akár gyakorlatozásra is utalhat.


Az Iszlám Állam ráadásul nemrég közzétett egy propagandavideót, amelyen a balkáni muzulmánokat hívja harcba. A 20 perces, profin összevágott filmen Szíriában harcoló bosnyák fegyveresek szólítják fel otthon maradt hittársaikat, hogy csatlakozzanak a dzsihádhoz, illetve kövessenek el merényleteket Európában.


Rakjatok robbanószert az autóik alá, a házaikba! Tegyetek mérget az italukba és az ételükbe! Öljétek, mérgezzétek meg őket! Öljétek őket bárhol vagytok, Boszniában vagy Szerbiában! Meg tudjátok csinálni!

– győzködi a felvételen a bosnyák muzulmánokat egy Salahuddin al-Bosni álnéven megjelenő harcos. Úgy tudni, hogy ő és a videón szereplő számos társa azóta már elesett a harcokban.