A diplomaták is meglepődtek Orbán higgadt beszédén

Fotó: MTI/AP / Jannisz Papanikosz

-

Kinyilatkoztatások, az EU életképtelenségének és tehetetlenségének szimpla hangoztatása, valamint „migránsozás” helyett több valóban lényeges kérdésben is meglepően mérsékelten fogalmazott a Külügyminisztériumban Orbán Viktor. Még azt sem zárta ki, hogy Magyarország egyszer a „mag-Európához” tartozzon. Kijevben viszont elhűlve hallgathatták a miniszterelnök szavait.


„Ez a következő évek egyik legizgalmasabb vitája lesz, a magam részéről most nem foglalnék állást” – ritkán hallani ilyen mondatokat Orbán Viktortól, a kormányfő szeret nyilvános beszédeiben kategorikusan fogalmazni.

A kormányfő a magyar nagykövetek előtt mondott beszédében (melynek hagyományos szerepe, hogy „irányt mutasson” a következő hónapokra a világ országaiban dolgozó diplomatáknak) mégis több stratégiai jelentőségű kérdésben a vita, a közös gondolkodás, a nézetek ütközésének szükségességét hangsúlyozta.

Ez még saját hallgatóságát is meglephette, az egyik nagykövet ugyanis még a konferencia előtt azt mondta a VS.hu-nak, „semmi újat nem vár” a kormányfői beszédtől, hanem „azt kapjuk majd, amit megszoktunk az utóbbi időben”.


Ehhez képest Orbán Várkert bazárban elmondott évértékelője után a hétfői megszólalása több ponton is új vonásokat tartalmazott – így értékelt legalábbis két - nem nagykövet - diplomata forrásunk is.

„Békülékeny hangnem Ausztriával, konzultáció a V4-ekről és általában Európa jövőjéről. Ezek eddig újak voltak a kormányfői retorikában. Számomra azt jelzik, hogy Orbán Viktor tényleg azt hiszi, az EU-t a közép-európai térségből kiinduló gondolatok fogják majd megreformálni, nem a már amúgy is alig létező Berlin-Párizs tengely, és igen, úgy gondolja, hogy ebben személy szerint neki is fontos szerepe lesz” – mondta egyik informátorunk.


Orbán azért meghallhatta a V4-es tagállamokból érkező üzeneteket


Másik forrásunk viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy Orbán Viktor ugyan feltűnően nem beszélt a magyar-német kapcsolatokról, melyek régen voltak ennyire mélyen, de „amit Ausztriának mond, azt valójában Németországnak is szánja”. Ebből a szempontból szerinte a legfontosabb momentum az volt, amikor Orbán arról beszélt: bár Ausztria nem akar népszavazást a menekültkvótáról, hamarosan jöhet egy választás, ami inkább népszavazássá válhat a regnáló kormány politikájáról.

Ausztriában késő tavasszal elnökválasztás lesz, Németországban pedig több fontos tartományi parlamenti választás. Nyugati szomszédunk esetében ha a szociáldemokrata jelölt nem jut be a második fordulóba (hanem a Néppártnak a szélsőjobboldali Szabadságpárttal kell vetélkednie a győzelemért), az komolyan megrendítheti Werner Faymann kancellár helyzetét, és Angela Merkel helyzete is kritikusabbá válhat, ha a CDU leszerepel tavasszal.

Merkel vasárnapi tévéinterjúját, amiben a kancellár elítélte a magyar kormány menekültkvótás népszavazási kezdeményezését, sem Orbán Viktor, sem Szijjártó Péter nem kommentálta. Erről egy nagykövet annyit mondott, szerinte azért nem, mert „Merkel ebben az interjúban már a mindenki hülye, csak én nem álláspontjához közeledett”, ami „lassan nehezen komolyan vehetővé válik” a diplomata szerint, ráadásul Merkel így egyre több ellenfelet szerez magának.

Osztrák forrásból úgy tudjuk, hogy Merkel menekültügyben tett kritikáit az Osztrák Néppárt is magára vette, és eléggé felháborodtak rajta. Forrásunk is „mérsékelt hangvételűnek” minősítette egyébként a beszédet, főleg az utóbbi időben tapasztalható adok-kapokhoz képest a két ország között.


Orbán óvatosságát ugyanakkor több tényező is indokolhatja: a kormányfő ugyanis hiába szereti a közelmúlt eseményeit abban a fényben feltüntetni (miként ezt most is tette), hogy a V4-ek „soha nem látott egységben lépnek fel”, látható, hogy legfeljebb a kötelező kvóták elutasításában érthetnek egyet, más, jóval lényegesebb ügyekben komoly érdekellentétek vannak.

Robert Fico szlovák kormányfő éppen a két héttel ezelőtti uniós csúcs után beszélt arról, hogy a brit kormánnyal kötött kompromisszumos megoldás „megnyitja az utat a kétsebességes Európa előtt”, és a maga részéről köszöni szépen, a belső körhöz szeretne tartozni. Több lengyel forrásunk már számos alkalommal megerősítette azt is, hogy még a jelenlegi, mégoly Brüsszel-kritikus lengyel kormány is habozás nélkül a még szorosabb integrációt választaná, amennyiben a kérdés valóban úgy merül fel: mag-Európa, vagy periféria.

Ráadásul kudarccal zárult a február 15-i prágai V4-es csúcs, melyen a magyar tervek szerint egyértelmű állásfoglalás született volna a német menekültügyi politikával szemben: az érintettek (a V4-ek és a macedón, valamint a bolgár kormányfő) ugyanis kihátráltak emögül, minden elemzés szerint egyértelmű német politikai nyomásra.

Ha máshol nem tehát, Prágában a magyar kormányfőnek szembesülnie kellett azzal, hogy Varsóban, Prágában, Pozsonyban még mindig úgy gondolják: a legfontosabb, hogy Berlinben mit gondolnak.


Merkel szava egyelőre meghatározó a V4-ben is


Ennek fényében érdekes, hogy Orbán a V4-ek jövőjéről is úgy beszélt: azt egy „egy éven át tartó, közös konferenciasorozat” keretében fogják megvitatni, és a „mag-Európa/periféria” kérdésben sem foglalt állást, bár azt megjegyezte, hogy jelenleg az alkotmány szerint a forint a magyar hivatalos fizetőeszköz, az euró bevezetéséhez (és így a mélyebb integrációhoz) ezért kétharmados felhatalmazás kellene a döntéshez.

Ukrán részről ugyanakkor biztosan nem hallgatták jó érzéssel a róluk szóló mondatokat, melyek minimális szolidaritásról tanúskodtak csak: Orbán Viktor szavainak lényege annyi volt, hogy ugyan a magyar kormány szerint Ukrajna vélhetően soha nem lesz egy normális nyugatos, Európába integrálódott ország, a magunk részéről azért drukkolunk neki, de ha nem jön össze, az sem izgat majd minket különösen, hiszen legnagyobb keleti szomszédunkra pusztán úgy tekintünk, mint valamire, ami miatt az orosz határ több száz kilométerre van Záhonytól.

A kormányfő konkrétan azt mondta, „nekünk mindegy, hogy hívják”, ami Magyarországot és Oroszországot elválasztja. Nem véletlen, hogy egy orosz forrásunk némi elégedettséggel állapította meg: Orbán Viktor „mint pufferzónát” emlegette Ukrajnát, a nemzetközi politika törvényszerűségei szerint pedig ez azt jelenti, hogy Oroszország joggal szerezhet legalább politikai befolyást Ukrajna fölött, hiszen általában ez a pufferzónák sajátja, ráadásul ez az orosz külpolitikai doktrína egyik alaptézise is.


Rendőrsorfal Kijevben: számunkra csak pufferzóna


Feltűnően hiányzott ugyanakkor a beszédből az Egyesült Államok megemlítése. A kormányfő csak a kubai, valamint a pekingi magyar nagykövet konkrét kérdésére válaszolva beszélt az Amerikához fűződő viszonyról, mindkét esetben (és az Irán elleni embargók feloldásával kapcsolatban is) arról beszélt, hogy ha Amerika tud a politikai viták ellenére is nyitni, és üzletelni Kubával, Kínával, vagy éppen Iránnal, akkor mi miért ne próbálhatnánk meg.

Összességében tehát a kormányfő inkább pragmatikus volt, főleg az évértékelőhöz képest. Hogy ennek milyen következményei lesznek a magyar külpolitikára, még nehéz megmondani, de úgy tűnik, Orbán Viktor azért nem akarja becsapni maga mögött az ajtót egy esetleges mélyebb uniós integráció előtt – ha végül minden stratégiai partnerünk ezt az utat választaná, és az a veszély fenyegetne, hogy olyan módon szigetelődünk el Európában, ami már komoly gazdasági károkat is okozhatna. Igaz, hallottunk már hasonlóan nyitott, és békülékeny szavakat ilyen nagyköveti értekezleten a szomszédos államokkal, Romániával, Horvátországgal kapcsolatban is, hogy aztán egy év múlva már nyíltan arról beszéljenek a magyar diplomácia irányítói, hogy soha nem voltak még ilyen rosszak a kétoldalú kapcsolatok.