A devizaválság igazi vesztesei

Fotó: MTI/EPA / Ennio Leanza

-

Ők Európa leggazdagabbjai. Boltjaikat nagy ívben elkerülik, a kutya se keresi termékeiket, elveszítik munkahelyüket. Ők maguk a svájciak. Persze lehet, hogy azért így is cserélnénk velük. A jelek szerint alaposan mellényúlt a svájci jegybank, amikor januárban elszakította a köteléket a gyengélkedő euróval.


Az Alpok lábainál fekvő kisváros, Kreuzlingen most a szokásosnál is álmosabb. Még a svájciak is hűtlenek hozzá, inkább a tízpercnyi járásra fekvő Konstanz sétálóutcájában nyüzsögnek. A svájci határ túloldalán ugyanis már nem frankkal, hanem euróval fizethetnek. Márpedig a csaknem egy az egyben számolható árfolyam (100 euró=106,16 svájci frank) ellenére a svájci árcédulákon csaknem kétszer akkora összeg szerepel.

Bizony – mondta a BBC-nek Silvia Cornel, a kreuzlingi kereskedelmi kamara tagja – valaha jól éltünk a vaj, a tészta, vagy éppen a benzin árusításából, de mára ennek befellegzett. A szomszédos német kisvárosban jóval olcsóbban lehet vásárolni. Egy Nivea tusfürdő ott 1,25 euró, míg a svájci oldalon 2,70 frank. Egy Birkenstock szandál 39 euró Konstanzban és 60 frank Kreuzlingenben. Nem csoda, ha a kreuzlingeni boltok konganak az ürességtől.


Élénk a svájci-német határforgalom


Mellélőttek

A Svájci Nemzeti Bank több mint három éven át, 2011 szeptemberétől idén januárig rögzítette, hogy egy euróért legalább 1,20 frankot kelljen fizetni. Ezzel azt akarták elérni, hogy a gyengélkedő euróval szemben ne erősödjék meg túlságosan a saját devizájuk. Ha ugyanis túl sok eurót kell fizetni a frankért, akkor a svájci áruk is drágává válnak az eurózóna fogyasztói számára, és inkább elpártolnak tőlük. Svájc így szerette volna megvédeni az exportját – és az olyan helyeket, mint Kreuzlingen. Bár sok üzletember már akkor is 1,30 frank/euró árfolyam mellett érvelt, a jegybank nemhogy tovább gyengítette volna a svájci valutát, hanem éppen ellenkezőleg, az eurótól való elszakadás után a frank a korábbiaknál is jobban megtáltosodott.


A januári árfolyamzuhanás


De még az is istenes lenne, ha csak a boltok ürültek volna ki. Az erős frank azonban másként is sanyargatja a svájci üzletembereket. A svájci export gyakorlatilag kiárazódott az európai piacról, holott termékeik több mint felét az eurózónába szánták. A kivitel 2,6 százalékkal esett vissza az első félévben. Az olyan óriáscégek, mint a gyógyszergyártó Roche vagy az óraműves Swatch csökkenő profitról számol be. Egy friss felmérés pedig arról tanúskodik, hogy a svájci cégek fele vagy már lépett is, vagy az év hátralévő részében ereszti szélnek munkavállalóinak egy részét. A másik fele rövidíti a munkaidőt és csökkenti a béreket, vagy arra kéri a dolgozóit, hogy serénykedjenek több órán át ugyanazért a fizetségért.

Az erős frankot a svájci gazdaság egy másik fontos ága is megsínyli, a turizmus. Egyre keservesebben küzdenek meg a szomszédos alpesi kínálattal, miután Ausztria és Franciaország is jóval olcsóbb.

És azért Svájcban sem mindenki kőgazdag. Ráadásul a megélhetési költségek magasabbak, mint az eurózóna országaiban. Aki pedig nem olyan szerencsés, hogy a határ mentén lakjon, annak maradnak a magas árak. Vagyis nem lehet nyakló nélkül megcsapolni a fizetéseket.

Satuba kerültek a Milka-tehenek pásztorai is. A tejkereskedelem nemzetközi szabályozásának következtében padlón van a tejár. Ráadásul még a svájci sajtkészítő is azzal megy oda a farmerhez, hogy


rossz a piac, nem tudom eladni a sajtomat.


Sikerült ebből profitálnunk?

A számok azt mutatják, hogy az erős svájci frankból mi, magyarok még a kereskedelemben sem tudtuk a legtöbbet kihozni. Bár a magyar cégek hagyományosan több terméket visznek ki Svájcba, mint fordítva, idén az év első öt hónapjában a svájciak erőteljesebben tudták növelni Magyarországra irányuló exportjukat, mint mi a svájci kivitelt. Január és május között a drága frank ellenére is 20 százalékkal több több svájci árut vásároltunk az előző év azonos időszakához képest, miközben a gyenge forint ellenére alig több mint 5 százalékkal több magyar terméket tudtunk rásózni a svájciakra.


Pedig kétség sem fér hozzá, hogy a svájci jegybank alaposan mellétrafált a januári húzásával. Éppen néhány napja hozta nyilvánosságra első félévi veszteségét, ami 50 milliárd frankra rúg. Ez több, mint amennyit a magyar állam egész évben költ a központi költségvetésből. A következménye már az első negyedévi adatokon látszott, hiszen az előző negyedévhez képest 0,2 százalékkal visszaesett a svájci gazdaság teljesítménye. Az alpesi országban azonban még így is növekedésre számítanak az év egészében.

Hiába, más a bázis – mondja az ING Bank elemzője, Balatoni András –, versenyképes a gazdaság és elképesztő a jólét. Az egy főre jutó svájci GDP több mint hatszorosa a magyarnak. Ráadásul még abból is ők kerülnek ki pozitívan, ha „a nemzetközi helyzet fokozódik”, mert akkor még azok is frankba menekítik a pénzüket, akik egyébként elbíbelődnek az ingadozó forinttal is.


Nem törnek meg

Kreuzlingen kereskedelmi kamarájának tagja maga is bizakodó. Silvia Cornelnek egy kis utazási irodája van, amelyben a személyes kiszolgálásra helyezi a hangsúlyt, és persze euróban is elszámolja a vételárat, ha a kuncsaft éppen azzal akar fizetni. Hisz a svájci gazdaság kiváló hagyományaiban, az innovációban.

Persze azért ott sincs mindenki számára kolbászból a kerítés, főleg, ha sajtárus. Az egyik termelő, Markus Hausamann arra panaszkodott, hogy a fia éppen most kezdte meg felsőfokú agrártanulmányait, és csak reménykedni tud benne, hogy lesz jövője a farmon. De hogy mi történik a következő 10 évben a farmokon, az csak a csillagokban van megírva – teszi hozzá aggodalmasan.