A depressziósok köztünk élnek. És senkit nem akarnak bántani

Fotó: Flickr / Mateus Lucena

-

A depresszióval kezelt Andreas Lubitz tömeggyilkossága után kialakult hangulatban félő, hogy a betegséggel küzdők – az emberek körülbelül hét százaléka – még nehezebben szánják majd rá magukat arra, hogy orvosi segítséget kérjenek. Ez pedig nagy baj.


A Delta amerikai légitársaság egyik szombati járatán a személyzet úgy érezte, hogy mondania kell valamit az utasoknak. A pilóta bemondta, hogy ő és a másodpilóta családapák, és boldogan élnek.

Ez az eset az egyik utas tweetjéből ismert, és elég jól jellemzi, hogy milyen hangulat alakult ki a légitársaságoknál világszerte, miután bizonyossá vált, hogy a múlt héten Andreas Lubitz szándékosan rántott magával a halálba 150 embert, amikor a francia Alpok hegyeinek vezette a Germanwings gépét. Adta magát a kérdés: hogyan lehetett egy potenciális tömeggyilkosból másodpilóta a Lufthansánál?

Amint kiderült, hogy a 27 éves férfit korábban kezelték depresszióval, majd az, hogy nemrég drámai szakításon ment keresztül, végül pedig, hogy valamiért betegszabadságra küldték, de összetépte és elrejtette a táppénzes papírt, látszólag már össze is állt a kép a hosszú évek óta közveszélyes őrültről, akinek valahogyan sikerült elrejtenie az állapotát a munkahelyén. Ezt csak megerősítette az újabb információ, hogy öngyilkossági hajlamai miatt sokáig járt pszichoterápiára, mielőtt pilóta lett volna belőle.


Andreas Lubitz


A mentális betegségekkel foglalkozó szakemberek viszont világszerte próbálják csillapítani az indulatokat. A bátrabbak közülük egyenesen azt állítják, hogy hiába eltökélt a francia és a német rendőrség, az ügyészség és a sajtó, soha senki nem értheti meg, hogy mi játszódott le a gyilkos öngyilkos fejében, sőt, a hozzá hasonlókat sem lehet felismerni semmiről. Egyszerűen azért, mert egy ennyire rettenetes tettnek nagyon összetett – külső és belső – okai vannak. Lehet a háttérben alkohol- vagy drogprobléma, magánéleti válság, munkahelyi stressz, mentális betegség és még egy csomó minden. Ezek akár egyszerre lehetnek jelen, és kiszámíthatatlan, hogy milyen következményekkel járnak.

Még abban sincs egyetértés, hogy Lubitz tettét az erőszak szülte. Paul Keedwell, cardiffi egyetemen kutató pszichiáter szerint például nem feltétlenül. „Nehéz elmagyarázni, de mi van, ha egyszerűen annyira el volt foglalva a saját élete kioltásával, hogy egyáltalán nem jutott eszébe a repülőn utazó többi ember?” – kérdezte. Azokhoz az emberekhez hasonlította Lubitzot, akik vonat elé vetik magukat, miközben nincsenek tekintettel arra, hogy mit tesznek a vonat vezetőjével és az utasaival. Ilyesmit csak azok tesznek, akik mélyen narcisztikus személyiségek.

Egy másik magyarázat szerint – melyet Roland Coutanceau, a Francia Mentális Egészségügyi Liga vezetője vázolt fel a Time-nak – a cél a lehető legnagyobb károkozás lehetett annak érdekében, hogy az öngyilkos felhívja magára a figyelmet. Ebben az értelmezésben a zuhanásra készülő Lubitz egy világhírűvé váló negatív hős képében tetszeleghetett önmaga előtt.


Egy cardiffi egyetemen kutató pszichiáter szerint az is elképzelhető, hogy Lubitznak eszébe sem jutott tette elkövetése közben a gép 149 utasa


A depresszió nem magyarázat

Jó lenne, ha meg lehetne magyarázni, hogy miért ölt meg 150 embert a pilóta, mert akkor a jövőben meg lehetne állítani azt, aki hasonlóra készül. Ez azonban nagyjából lehetetlen, és valószínűleg meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy úgysem lehet megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Hiába tűnt például a korábbi depressziója nagyon fontos információnak a német másodpilótával kapcsolatban, pusztán attól, hogy valaki depressziós, még nem lesz belőle tömeggyilkos. Alapesetben ez olyan evidencia, amit mondani sem kell, de a Germanwings lezuhanása óta kialakult légkörben egy kicsit más a helyzet.

Az egyik ok, hogy a gyilkosságot elkövető öngyilkosok száma elenyésző. Az USA-ban évente legfeljebb 1500 ilyen eset van. Egy brit becslés szerint egymillió ember között két vagy három ilyen fordul elő. Ezeknek is a legnagyobb része olyan férfi, aki mielőtt megölné magát, még meggyilkolja a szerelmét is. A többi eset – ha kivesszük közülük a vallási fanatikus öngyilkos robbantókat – már annyira ritka és sokféle, hogy nem is nagyon lehet általános megállapításokat levonni belőle.

A másik ok, hogy a depresszió nagyon gyakori: minden hatodik embert érint, de az óvatos becslések szerint is az emberek 7 százaléka az. A depressziósok tehát köztünk élnek, vannak köztük óvónők, szerelők, orvosok, vállalatvezetők, és pilóták is. És nem veszélyesek senki másra: a depressziók esetében messze a legnagyobb kockázat az, hogy önmaguk ellen fordulnak. Hiba azt hinni, hogy aki öngyilkosságra hajlamos, az gyilkosságra is hajlamos. Ezért a depresszió önmagában még nem magyaráz meg semmit Andreas Lubitzcal kapcsolatban – érvelt Paul Keedwell, a már idézett cardiffi kutató több brit lapnak is. Ugyanezt tették a világ más részein más neves pszichiáterek is.


A gyilkosságot elkövető öngyilkosok száma elenyésző, így nem lehet általános megállapításokat levonni


Még jobban felerősödhet a félelem

A legnagyobb baj a szakemberek szerint, hogy a katasztrófa nyomán kialakult hangulatban a depressziósok úgy általában gyanús elemekké válhatnak. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy még az eddigieknél is nehezebben szánják rá magukat, hogy orvosi segítséget kérjenek. A megbélyegzéstől való félelem ugyanis a fő oka annak, hogy a mentális betegségekkel küzdők megpróbálják eltitkolni az állapotukat a társadalom elől. Ahogy feltehetően Lubitz is tette, amikor összetépte a betegségét igazoló papírt. Akár más pilóták is ugyanígy tehetnek a jövőben, nehogy eltávolítsák őket.


A mentális betegségekkel küzdők elég tehetségesek abban, hogy eltitkolják az állapotukat,

hogy ne kerüljön rájuk stigma, mondta Keedwell, aki régóta kutatja a hangulati zavarok természetét.

Hogy ez mekkora problémát jelent, arra elég néhány adat az elmúlt évek legszélesebb körű kutatásából, amely az európaiak mentális problémáit vizsgálta. Eszerint az európaiak összesen 38,2 százaléka szenved legalább egyféle mentális zavarban, ez összesen 164 millió embert jelent. A leggyakoribb a szorongás, ami 69 millió embert érint (ide tartoznak például a különféle fóbiák vagy a pánikbetegség), 29 millió ember szenved álmatlanságban, 30 millió depresszióban. A becslések szerint az esetek mindössze egyharmadában jut el a beteg az orvosi kezelésig, és ez az arány régóta nem javul.


depresszió, öngyilkosság

A mentális betegségekkel sokszor eltitkolják az állapotukat


Miért lesz valaki öngyilkos?

Magyarországon nagyon hasonló a helyzet, csak egy kicsit rosszabb. Európai összehasonlításban nálunk elég magas a befejezett öngyilkosságok aránya. Az öngyilkosság hátterében márpedig a leggyakrabban valamilyen kezeletlen mentális probléma áll. Arról pedig, hogy a lelki bajokkal küzdő magyarok mekkora része nem jut el orvoshoz, elég csak annyit mondani, hogy az Eurobarometer egy 2010-es felmérése szerint a magyarok többsége azt sem tudta, hogy mi az a pszichoterápia.

A két nem közül ezen a téren a férfiak vannak rosszabb helyzetben, mert ők még az átlagnál is hajlamosabbak elrejtőzni. Ez az oka például annak, hogy Nagy-Britanniában az öngyilkosok körülbelül háromnegyede férfi. Pedig a szakemberek szerint a depresszió nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a beteg alkalmatlan a munkavégzésre. Sőt, írta a Guardian publicistája, depresszióval küzdött például Winston Churchill, Henri Matisse és Charles Dickens is.

Fontos, hogy a légitársaságok döntéshozói megőrizzék a hidegvérüket, és ne engedjenek a média nyomásának, amely a pilóták szigorúbb pszichológiai felügyeletét követeli – nyilatkozta a Liverpooli Egyetem klinikai pszichológia-professzora, Peter Kindermann.


Én személy szerint nem szeretnék olyan gépen utazni, ahol a pilótáknak flepnivel kell igazolniuk, hogy épeszűek. Olyan gépen akarok utazni, ahol senki nem maradhat egyedül a pilótafülkében.

pilótafülke ajtó, repülőgép