A cuki, béna srácokból is kiszeretünk egyszer

Forrás: Netflix

-

Ha nincs Judd Apatow, ma valószínűleg nem lennének tele a független filmek és tévésorozatok geek pasikkal. De pont Apatow új sorozata bizonyítja be, hogy az ő kedves esetlenségükre is rá lehet unni. Akkor pedig mi marad nekünk? Egy szétzilált nő?


Lényegében Judd Apatow teljes munkássága a kívülállóság élményén alapul, amit gyerekkorában átélt. Alacsony volt és ügyetlen a sportokban, úgyhogy az iskolában nem számíthatott népszerűségre. Ráadásul a szülei kamaszkorában elváltak, és évekig pereskedtek, úgyhogy a családja is szétzilálódott, és kamaszként nyilvánvalóvá vált számára, hogy nem ettől a két, saját életét is elcsesző embertől fogja megtanulni, hogyan kéne csinálni a dolgokat. Viszont nagyon hamar felfedezte a kor népszerű komikusait, megszállottan követte a munkásságukat, és azzal szórakoztatta magát, hogy rossz vicceket írt. De sokáig ezt a mániáját sem tudta megosztani senkivel.


Judd Apatow


Tizenöt éves korában rájött, hogy az egyetlen lehetséges kiút, ha maga is komikus lesz, ezért azzal az ürüggyel, hogy az iskolai rádiónak készít interjúkat, elkezdett híres humoristák nyakára járni, és interjúkat készíteni velük, hogy megtudja, mi kell ahhoz, hogy híres humorista legyen. Az utóbbi pár évben egyébként megint elkezdett interjúkat csinálni a kollégáival, és a régi és új interjúiból tavaly Sick in the Head címmel megjelent egy nagyon szórakoztató és tanulságos válogatás.


A Freaks and Geeks szereplői egy korabeli promófotón, balról a harmadik hátul Seth Rogen


De a lényeg az, hogy megvalósította az álmát, standupos lett, aztán tévés író, aki a 90-es évek végén összeállt egy másik kitaszítottal, Paul Feiggel, és együtt megcsinálták minden mai geekfilm és -sorozat atyját, a csodálatos Freaks and Geekst. Sajnos ez a gimis sorozat annyival megelőzte a geekség szépségeire még nem igazán fogékony korát, hogy egy évad után levették a műsorról. Ez lett a sorsa a geekeskedést egyetemi közegben folytató Undeclared című sorozatának is.

Utána még eltelt pár év, mire Apatow végre lehetőséget kapott, hogy megrendezze első nagyjátékfilmjét, és a 2005-ös A 40 éves szűzzel végre sikerült beindítania a geekvonatot. A film nagy siker lett, és a társas érintkezésben járatlan, videojáték-buzi, akciófigura-gyűjtő címszereplő (Steve Carell) révén megismertük azt a pasitípust, akinek a különféle inkarnációi azóta is felbukkannak Apatow filmjeiben.


Seth Rogen a Felkoppintva című filmben


A Felkoppintvában a Freaks and Geeksben felfedezett Seth Rogen alakította a haverjaival állatkodó, folyton beszívott főhőst, akinek hirtelen fel kellene nőnie az apasághoz, a Ki nevet a végén?-ben Adam Sandler játszott egy éretlen komikust, akit halálos betegsége ébreszt rá, hogy nem sikerült emberi kapcsolatokat kialakítania, a 40 és annyiban pedig már egy középkorú pasi (Paul Rudd) kapálózik a házasság és apukaság oltárán feláldozott geekénje után.

Apatow-t időnként kritizálják amiatt, hogy igazán csak – többé-kevésbé önéletrajzi ihletésű – férfi figurái kidolgozottak és szimpatikusak, a nőket nem olyan árnyaltan, sőt, időnként hímsoviniszta alapállásból ábrázolja. Ez a kritika egyrészt eleve nem állta meg a helyét (gondoljunk mondjuk csak Lindsay Weirre a Freaks and Geeksből), másrészt a nem csupán egy pasira, hanem egy házaspárra fókuszáló 40 és annyi remekül bizonyítja, hogy Apatow fókusza szélesedett is az évek során. És akkor még nem beszéltünk a férfiközpontúnak nem nevezhető Csajokról, amelyben íróként és producerként is fontos szerepet tölt be kezdettől, vagy hogy pontosabbak legyünk: ha ő nincs, a 25 éves Lena Dunham biztos nem kap saját sorozatot az HBO-n.


Gillian Jacobs és Paul Rust a Love című sorozatban


Értelemszerűen minden Freaks and Geeks-rajongónak kiugrott a szíve a helyéből örömében, amikor kiderült, hogy sok-sok év után Apatow-nak ismét saját sorozata indul. És a tízrészes első szezon után, akár azt is mondhatjuk, hogy a Netflixen keresztül Magyarországon is elérhető Love egy újabb lépés, amellyel Apatow távolodik kedvenc kis geekjeitől, és még jobban elmélyed a női lélekben. De ez ennyire azért nem sima ügy.



A Love két párkapcsolat-képtelen ember párkapcsolat-teremtési próbálkozásáról szól, ami egy halom ilyen témájú indie-film és két évad You're the Worst után nem tűnik túl eredetinek. Hárman írták, Apatow, a férfi főszerepet alakító Paul Rust és utóbbi felesége, Lesley Arfin. Az egyik főhőse egy Gus nevű pasi, aki akkora geek, hogy szabadidejében a haverjaival ír főcímdalokat olyan filmekhez, amiknek nincsen főcímdala, a másik pedig egy Mickey nevű csaj (Gillian Jacobs), aki annyira szétesett, hogy a kávéját sem tudja kifizetni a benzinkúton. Ez persze remek alkalom arra, hogy a fiú közbelépjen, megvegye neki a kávét, és örök szerelem szövődjön köztük. Vagy nem.

Hogy az alapszituáció nem annyira egyedi, még nem lenne baj, hiszen a fiatalok elköteleződésparája továbbra is teljesen aktuális téma, ráadásul a két főhős annyira már nem is fiatal, és kicsit izgalmasabbá teszi a helyzetet, hogy harmincasként sem sikerült még felnőniük. De egyrészt úgy tűnik, hogy Apatow-éknak nincs sok új mondanivalójuk erről a kérdésről, másrészt Gus és Mickey figurája sem annyira különleges vagy legalább szerethető, hogy miattuk kattanjunk rá a sorozatra.


Judd Apatow: Love


Épp ellenkezőleg: Gus karaktere tíz rész alatt sem válik semmivel árnyaltabbá annál, mint amit az első pár percben felskiccelnek nekünk. Pont ugyanaz a kedves, bénázó, jószívű geek az évad végén, mint az elején. Nem sokat tudtunk meg róla. Mickey-t ellenben tíz rész alatt sokkal mélyebben megismerjük, mint szerettük volna. (Innentől spoilerek jönnek!) Ezúttal senki nem mondhatja, hogy a női figura elnagyolt: amit az elején bájos szétesettségnek is lehetett vélni, arról szép fokozatosan kiderül, hogy súlyos lelki sérülések tárháza.

Mickey epizódról epizódra aggasztóbban/antipatikusabban viselkedik, a harmadik részben lefekszik a főnökével csak azért, hogy az biztosan ne rúghassa ki, az ötödikben cuki ausztrál lakótársát tukmálja rá Gusra (ami egyébként egy meglehetősen vicces randijelenetbe torkollik), aztán egy drogos kilengés jön, majd nagyon kínosan viselkedik szex közben, végül botrányt csinál Gus munkahelyén. Mindeközben ártatlanul bámul ki babaarcából bociszemeivel, és úgy tesz, mintha Gus viselkedne furcsán, nem ő. Lehet utálni vagy sajnálni, de elég nehéz őszintén drukkolni annak, hogy ez a nárcisztikus drog- és alkoholfüggő összejöjjön Gusszal, hiszen világos, hogy úgysem lehet jó vége köztük a dolognak. Közben Gusnak is nehéz szorítani, mert ő meg túl sematikus jófiúcska marad ahhoz, hogy igazinak tűnjön.


Judd Apatow: Love


De véget ér az évad, én meg csak nézek döbbenten. Persze, ki tudja, merre megy tovább a máris berendelt második szezon? Lehet, hogy a második évad a megtört, depresszióba süppedt Gusszal és az öngyilkossági kísérlete után rehabon vergődő Mickey-vel végződik majd, és akkor elismerően fogok csettinteni, hogy végre egy tényleg hiteles sorozat, és Judd Apatow már megint megelőzte a korát.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!