A csíki sörfőzők pereskednek, de közben terjeszkednek is

Fotó: MTI / Haáz Sándor

-

Több éve zajlik a pereskedés a Heineken és az Igazi Csíki Sör gyártója között, hogy ki használhatja jogosan a Csíki sör név használatát, egy olyan régióban, ahol minden sör csíki sör is egyben.


A Heineken Románia és a Lixid Project Kft. között évek óta zajlik a pereskedés, hogy melyik székelyföldi sörgyár használhatja jogosan a Csíki sör védjegyének a használatát. A csíki sör hírneve generációkra nyúlik vissza, ami a térségben található jó vízminőségnek is köszönhető.

Ezt igyekezett kamatoztatni a Heineken, ami 2003-ban megvásárolta a Csíkszeredai sörgyárat, ott pedig Ciuc premium (Csíki prémium) nevű sörét kezdte el főzni, amit az erdélyi magyarok egész egyszerűen csíki sörként neveznek egymás között. 2014 novemberében pedig megjelent a piacon a Csíki Sör Manufaktúra terméke, az Igazi Csíki Sör, amire Lénárd András cége szerzett jogi védelmet.

Ezután nem sokkal később kezdődött el a két cég közötti pereskedési hadjárat, amit a holland multinacionális cég indított el, mert az Igazi Csíki Sör elnevezés miatt veszélyben érezte a termékét, és többek között a szellemi a tulajdon megsértése miatt fordult a bírósághoz.


Mi a csíki sör?

A csíki sörkészítés ötszáz éves múltra tekint vissza. Compagnia di Gesù jezsuita szerzetes Transilvania című 1584-ben kiadott kötetében találhatók a csíki sörfőzésre utaló legkorábbi feljegyzések: „Mindezek a részegségre adván magukat, ahol a rendes ital a sörre szorítkozik, olyan tudatlanok, hogy még a nevüket sem tudják helyesen leírni.” (Elekes András fordítása).

A csíksomlyói ferences kolostor sörfőzdéjéről az 1727-es évből maradtak fenn írásos emlékek és leltári összeírások is a sorfőzéshez szükséges kellékekről. 1779-ben a Mikó-vár első ismert sörfőzője Thomas Stupanczki sörfőző, akinek neve a Szent Antal kápolna protokollumában maradt fenn.

Nagyipari gyártás azonban csak az 1860-as években kezdődött, amikor a szudétavidéki Romfeld család Csíkszeredában telepedett le, akik jelentős tapasztalatokkal rendelkeztek a sörgyártásban és fel is osztották egymás között a csíkszéki sörpiacot. Ugyancsak ők építették meg a város első jelentősebb ipari létesítményét, a régi sörgyárat a mai Márton Áron és Hunyadi János utca kereszteződésénél.


A bíróságoknak idáig nem volt és előreláthatólag a későbbiekben sem lesz egyszerű feladatuk: ugyanis azt kell mérlegelniük, hogy egy román nyelvű és egy magyar nyelvű lényegében azonos jelentésű márka összetéveszthető-e. Továbbá sörök felcímkézéseik a megjelenésükben egyáltalán összekeverhetőek.

A Heineken már 2007-ben bejegyeztette a Ciuc címkés védjegyet, egy év múlva pedig levédette az uniós szabványügyi hivatalnál, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (OHIM). A Heineken 2014-ben kérte a a bíróságot, hogy az Igazi Csíki Sör gyártását tiltsák be, a gyártósort és az eddigi legyártott árukat kobozzák el, és a kártérítés reményében egy garanciaalap létrehozását kérte.

A Hargita megyei törvényszék 2014 decemberben elutasította a Heineken keresetét, a cég fellebbezését pedig a marosvásárhelyi táblabíróság tűzte napirendjére. A Heineken 2015 januárban a legfelsőbb bíróságon kérte a per áthelyezését, mert szerinte a marosvásárhelyi ítélőtábla nem képes biztosítani a részrehajlás nélküli döntést.



A Heineken újabb pert indított a hargitai törvényszéken, amit ezúttal első fokon meg is nyert. A bíróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy egy termék román megnevezésének jogi védelme kiterjed-e a termék köznyelvben használt magyar megnevezésére is.

Az ügyben eljáró bírák úgy ítélték meg, hogy a Lénárdék söre megsértette a Heineken Románia szellemi tulajdonát, amelyet a Ciuc és a Csíki Premium márkák levédése biztosított neki. A törvényszék álláspontja szerint az Igazi Csíki Sör gyártója tisztességtelen, megtévesztő eszközt használt az üzleti versenyben. Lénárdék azonban fellebbeztek, így a döntés nem emelkedett jogerőre.

Még 2013-ban a Heineken az uniós szabványügyi hivatalnál is megtámadta Lénárdék címkéit, védjegyét, a szabványügyi hivatal pedig elutasította a Heineken keresetét, amivel alapján a két márka nem összetéveszthető. Lénárd abban bízik, hogy ez borítékolja a romániai, másodfokú per ítéletét.



A pereskedés továbbra is folytatódik a márkanév megszerzéséért, azonban az ebből nyert sajtófigyelmet és ismertséget mindenáron felhasználni akarja az Igazi Csíki Sörök gyártója. Tavasszal újabb gyárat nyitottak, így százhúsz főre növelték a két üzembe dolgozók számát illetve a drónos szállítással is próbálkozni fog a sörfőző cég. Ezzel a mutatványukkal több drónos csomagszállítással foglalkozó céget is nagy valószínűséggel le fognak körözni, mert eddig egyikük sem szállítottak egy láda sör nehézségű csomagot.



A székely sörfőző cég továbbra is előremenekül: Kaposváron, Debrecenben, Hódmezővásárhelyen, Győrben és Budapesten hoztak létre telephelyet, hogy onnan lássák el az Magyarországon Igazi Csíki sörrel. A gyártást azonban nem hoznák át Székelyföldről, mivel annak lényegét éppen a csíkszentsimoni víz és a segesvári komló adja. Az új tervből pedig az látszik, hogy messze nincs még vége a székely sörfőzőnek.