A csendrendeletet senki sem hallja meg a bulinegyedben

Roszkos János

VIII. kerületi lakos, harsonaművész

Nem a feljelentő házmesterek országát sírja vissza senki, csak nyugalmat szeretnének.


Gyakorló zenészként természetesen jól tudom, hogy zaj sokféle lehet. Lakóként is tudom, hogy jogaink és kötelességeink is vannak. Világos, hogy olykor szöget kell verni a falba, vagy felújítani az egész lakást. Szilveszterkor mindenki bulizhat, egy-egy házibuli, szülinap, lakásavató is belefér. De többnyire ennek volt, jó esetben van egy kialakult rendje, még ha a házszabály – amelyet sokan el sem olvasnak, nem ismerik vagy éppen rosszul – rendezi is, mely napokon, hánytól hányig lehet úgy zajt kelteni, akár hangoskodni, hogy ha másokat zavarunk is, ehhez még jogunk van. (Én otthon azért nem harsonázok.)

Hogy régen minden jobb volt, az nem biztos, hogy igaz, és nem a Kádár-kor utáni nosztalgia beszél sokunkból, amikor a csendet, rendet, fegyelmet sírjuk vissza. Amikor péntek vagy szombat hajnalban az utcán ordító, üvegeket hajigáló, többnyire fiatalokat halljuk, nem tehetünk semmit. Örülünk, hogy Budapest kedvelt célpontjává vált a fiatal turistáknak, ám annak kevésbé, hogy a VI. és VII. kerület után a mi városrészünk is egyfajta bulinegyeddé vált, részben amiatt, hogy sok az ifjúsági hotel, vagy éppen a magánszemélyek által kiadott lakások száma nőtt meg érzékelhetően az utóbbi időben.



A társasházban, ahol lakunk, 72 lakás van. És elég pár ilyen, amelyben folyamatos a mozgás. Az első udvarban három, a hátsóban két ilyen lakásról tudok, amelyeket hétvégére külföldieknek adnak ki. Mivel cigarettázni nem cigarettázhatnak a lakásban, vagy nem akarnak, nem szabad – és ezt betartják –, ezért a buli az udvaron és a körfolyosón zajlik. Ha még csak este tízig folyna, rendben lenne, de többnyire hajnalban isszák meg, szívják el az utolsókat. Gyakran láthatóan kiskorúak.

És mit tehet az ott lakó? Odaszólunk, hogy hagyják abba a hangoskodást. Ha nem, hívjuk a rendőröket, akik vagy kijönnek, vagy nem, hiszen túlterheltek. Ha kijönnek, figyelmeztetik őket, majd elmennek. Ismét csak vagy van hatása ennek, vagy nincs. Ha az adott társaság csendben marad, jövő héten kezdődik újra az egész. A rendőrök, ha másodszorra érkeznek ki, akár már feljelentést is tehetnek, bírságolhatnak. Volt már olyan érzésünk is, hogy a fiatalabb rendőrök megértőbbek a mulatozó fiatalokkal szemben. De amúgy sem lehet minden turista mellé rendőrt állítani.

A lakás kiadója persze nem ott él, vele tehát nem tudunk kommunikálni, őt meg úgyse érdekli az egész. Szólhatunk a közös képviselőnek, de ő sem ott él. Minket annyiban is érint az ügy, hogy különben is szeretnénk elköltözni, s noha azt mondják, nőnek a lakásárak, ebben mi nem vagyunk biztosak – nem hazudhatjuk azt a potenciális vevőnek, hogy péntek és szombat éjjel itt nemigen fog jól aludni. Az persze jobban járhat, akinek olyan a lakása, amely egy magánlakások kiadásával bizniszelő személy érdeklődési körébe kerül – de nem mindegyik lakás alkalmas erre. A 72 lakásból az utóbbi időben úgy húsz cserélt gazdát, de ebből tízben bizonyosan nem él a tulajdonosa, tehát a lakóközösség is úgy alakul át, hogy kérdésessé válik, mi a közös érdek, és egyáltalán, ki mer, vagy kinek van ideje és ereje aláírásokat gyűjteni.

A közös képviselővel már szóba került, hogy minden esetben rendőrséget kell kihívni, de – legalábbis szerinte – nincs nagy esély, hogy birtokvédelmet lehetne kérni a nem ott lakó tulajdonosokkal szemben, amit a jegyző hagyhatna jóvá. Vagy összeállunk a lakosokkal, a többség aláírja a tiltakozó ívet, elmegyünk a jegyzőhöz, kérjük a birtokvédelmet, esetleg megbírságolják a tulajdonost. De, mint említettem, a nagy probléma, hogy konkrétan a házirendben nem szerepel semmi.

Mi, lakók pedig túlnyomórészt nem vagyunk jogászok, legfeljebb a neten nézhetünk utána a törvényeknek, szabályoknak. Egyébként akad olyan vélemény, hogy a magánlakásokat rövid távra kiadókat a NAV-nál kell feljelenteni, ők sokkal gyorsabbak és hatékonyabbak is. Ám ahogy az ember nem akar hajnalban felkelni, a folyosón vitatkozni, úgy feljelentőtársadalmat sem szeretne. Mindenki tudja, hogy – különösen egy társasházban – szükségtelenül senki sem kelt zajt, és tudjuk, hogy minderre vannak jogszabályok. De ha minden túl általános, tehetetlenül állunk. Utánanéztünk, hogy mit ír a Polgári törvénykönyv: másokat nem zavarhatunk szükségtelenül – ennyi. Vagy hogy ott a társasházi törvény, amelyben azt írják, a társasház szervezeti-működési szabályzatában


meg kell határozni a külön tulajdonon belüli építési-szerelési munka és a zajjal járó más tevékenység végzésének a lakhatás nyugalmát szolgáló szabályait

magyarul a házirendet. És ez érintheti a zenélést, hogy mikor mosunk a géppel, sőt, hogy nem fapapucsban mászkálunk a házban. Persze ha az szmsz-ben mindez nincs pontosan meghatározva, fabatkát sem ér az egész.

Mi marad hát az egyszeri polgár számára? Hogy először a szomszédnak szól. Aztán a rendőrnek, és lehetőleg jegyzőkönyvet készíttet. Ha újra kihívja a rendőrt, esetleg ötvenezer forintra bírságolja őket, de ha szabálysértési feljelentést tesz a rendőr, akár 150 ezres bírság is kiszabható. Utána jöhet a birtokvédelem kérése az illetékes önkormányzat jegyzőjénél. De mindez kétesélyes: az se biztos, hogy bírságot szabnak ki, vagy hogy a birtokvédelmi eljárás során a jegyző kimondja a zajkeltés tényét, vagyis továbbra is „jogosan” háborítható a csend. Esetleg utána mehetünk még a bíróságra.

Vagy marad az elköltözés. És addig is a hajnali ordítozás a szomszédokkal, ami által még kevésbé lesz csendes a ház.


Kiadná-e lakását rövid távra turistáknak?


Igen
Nem

SZAVAZAT UTÁN