A cigánysorról a válogatottba

-

Balogh Norbert, a Debrecen 19 éves csatára is a válogatottal edz Telkiben. Gyerekkorában éhezett is, most viszont esélyt kapott Bernd Storcktól, és akár az Eb-n is szerepelhet.


A magyar válogatott máris készül a nyári foci-Eb-re: Bernd Storck szövetségi kapitány Telkiben edzőtáboroztatja a játékosokat, elsősorban ügyességi és erőnléti feladatokat végeztetve velük. Az úgynevezett „távlati keretbe” fiatalokat hívott be a német tréner, olyan játékosokat, akiknek még lehet esélyük bekerülni az Eb-csapatba. Köztük van Balogh Norbert, a Debrecen 19 éves csatára is.


Balogh különösen nehéz utat tett meg nemhogy a válogatottig, de egyáltalán a profi fociig. „Hajdúböszörményben, egy cigánysoron nőttem fel. Nehéz gyerekkorom volt, hamar jöttek a pofonok – mesélte a csatár a Debrecen honlapján. – A szüleim nem kerestek jól, előfordult, hogy este nem volt már mit ennünk. Ilyenkor anya elbiciklizett mamához, és tőle kért segítséget, hogy tudjunk vacsorázni. A szegénység éreztette hatását, amíg az iskolában mindenkinek szép cipője volt, az enyém a turkálóból származott, és ez bántott. Már fociztam az utánpótlásban, amikor reklámoztak David Beckhammel egy Adidas-cipőt, ami nekem nagyon tetszett. Sírtam, mert annyira vágytam rá, de tudtam, esélyem sincs hozzájutni. Utólag azt mondom, nem bánom, hogy ilyen gyerekkorom volt, sőt, hálás vagyok érte, mert sokkal jobban tudom értékelni az életet és megbecsülni azt, ami éppen van.”


Balogh (b) és a videotonos Kovács István is Storck fiatal kiszemeltjei közt van


A focista a szülővárosában kezdett játszani, a debreceniek egy utánpótlásmeccsen figyeltek fel rá. Balogh hamar önállóvá vált („tízévesen már busszal jártam be”), majd pár év múltán benne volt abban a húsz gyerekben, akit több mint kétszáz társuk közül választott ki a DVSC. Ottani edzői közül Bücs Zsolt komoly támogatást nyújtott neki: „Vékony voltam – most is az vagyok, de akkor különösen –, emiatt nem tudtam végigjátszani egy teljes meccset, és ez elkeserített. Zsolti bá’ azonban mindig biztatott.”


Ugyanakkor Balogh nem csak akadémiai képzést kapott, rengeteget rugdosta a labdát a barátaival a grundon: „Magamtól sajátítottam el a különböző technikákat, amelyeken később szakemberek segítségével tovább tudtam javítani. Amikor már a DVSC utánpótlásában játszottam, akkor is napi szinten kijártunk a srácokkal. Előfordult, hogy már járni is alig tudtunk, olyan sokat futballoztunk.”

Most egy debreceni albérletben lakik a focista, de „a szüleim még Böszörményben élnek. Ők korábban elváltak, és a lakásunkból ki kellett költöznünk, elvitte a bank, mivel nem tudtuk fizetni. A mamámhoz költöztünk: én, anyukám és a húgom, Rebeka, aki most tizenegy éves. Másfél éve még így éltünk, és nem volt könnyű, de most már van saját keresetem, és amennyire tőlem telik, támogatom a családomat.”


Balogh-féle gólöröm – Fotó: DVSC.hu


Ám nem a válás okozta az igazi törést az életében: „Apukámnak egy évre börtönbe kellett vonulnia, dokumentummal kapcsolatos hibát követett el. Tiszalökre vitték. Nehezen viseltem, hogy ritkán láthattam, és amikor beszélőre mentem, nem érinthettem meg. Fontos ember az életemben, általa kezdtem el focizni. Sokra vitte volna, de elkövetett hibákat az életében. Tanult belőle, kiegyenesedett. A sors fintora, hogy amikor bevitték, pont ekkor kerültem fel az első csapathoz. Nem volt könnyű a focira figyelni, de szerencsére sok ember támogatott.”


Ehhez képest egyszer a Debrecenben „azzal a váddal illettek, hogy én azért játszom, mert apukám pénzeli a DVSC-t. Aki ezt állította, semmit nem tudott rólunk.

Balogh az utánpótlás-válogatottban is szerepelt, ám amikor a papát kiengedték „aznap derült ki, nem vagyok benne az U20-as keretben. Rendkívül csalódott voltam, és így mentem másnap meccsre. Kondás Elemér azt mondta, nyugodjak meg, a második félidőben beállok, megrúgom pályafutásom első felnőtt bajnoki gólját. Hittem abban, hogy így lesz. Amikor beálltam, láttam a lelátó egyik részén anyukámat és a húgomat, a másik oldalon pedig apukám ült, aki először volt a Nagyerdei Stadionban. Emlékszem, amikor betaláltam a hálóba, rájuk néztem, láttam, hogy nagyon boldogok, és én is az voltam. Kint volt az a két ember, aki a legfontosabb számomra, és részesei lehettek a sikeremnek.



Amikor Storck – még U20-as kapitányként – kitette a keretből, csalódott volt, mert „az elejétől fogva olyan volt számomra, mintha a második apám lenne. Sokat foglalkozott velem külön is, nem egyszer félrehívott, sok technikát megmutatott nekem, biztatott, úgy éreztem, hisz bennem. Pont a felkészülési időszakban nehéz helyzetben volt anyukám, apa bent ült, én pedig nem tudtam függetleníteni magam a gondoktól, és lehet, ez kijött rajtam.


Storck azonban nem felejtette el, olyannyira nem, hogy most behívta a felnőtt válogatotthoz, azaz akár még az Eb-keretbe is bekerülhet. A fenti incidens ellenére „úgy állok hozzá, hogy tiszta lappal indulok, nincs bennem sérelem. Nem is tehetném, hiszen hatalmas lehetőséget kaptam tőle az újabb bizonyításra.”

És egyelőre nem is gondol az Eb-re. Egyelőre a legnagyobb focis vágya, hogy a Debrecennel a Bajnokok Ligájában szerepelhessen – amikor a csapat legutóbb eljutott oda, még labdaszedőként szorgoskodott a Liverpool elleni meccsen. Azóta nagyot fordult vele a világ, úgy érzi, „mintha egy mesében” lenne, az ismertséget is szoknia kell még: „Az, hogy leszólítanak az emberek, vagy csak hosszan néznek engem az utcán, mert felismernek. Furcsa számomra, ha egy velem egykorú srác odajön hozzám, és közös képet kér, mert nem érzem magam többnek senkinél.”