Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

A buli, ahol a sorozatos tökön rúgás csak bemelegítés

Fotó: Getty Images / David McNew

-

Kevesen tudják, de Magyarországon egészen élénk szadomazó szcéna működik. Néhány tematikus fórumon és kisebb találkozókon kívül azonban mégsem szerveződnek komolyabb események. Ennek akar véget vetni a hétvégén megrendezett Luxuria party, a szubkultúra első hazai nagyszabású rendezvénye. Elmentünk, megnéztük, és olyat láttunk, amire nem voltunk felkészülve.


A taxink pocsolyák és törött gyárablakok között gurul végig, ahogy a sötétben próbálunk arra utaló jelet keresni, hogy jó helyen járunk. Ekkor a távolban egy magányos lámpa fénye alatt elsuhan néhány latexruhás transzvesztita, majd sietve befordulnak egy sarok mögött. Jó helyen járunk.


A Soroksári úton levő kihalt ipari komplexum egyik épülete ugyanis a hétvégén a Luxuria partynak, Magyarország első nemzetközi fétis-BDSM rendezvényének adott otthont. Bár elég korán, este 9 körül érkeztünk, már egy kisebb tömeg dohányzott a klub előtt: többek között egy latexhuszár, egy cselédnek öltözött férfi és Furiosa a Mad Maxből beszélgettek kedélyesen a szemerkélő esőben. Nem akartuk lekésni az eseményt megnyitó workshopokat, ezért inkább beléptünk a kapun, amely egy 6 tonna teherbírású ipari lift mellé vezetett.


Itt volt a buli


BDSM

A BDSM kifejezés a perverz szexuális irányzatok gyűjtőfogalma, tulajdonképpen három mozaikszó kombinációja. A „B&D” rész a kötözés és fegyelmezés (bondage and discipline), a „D&S” a fölé- és alárendeltség (dominancia és szubmisszivitás), a „S&M” pedig a fájdalomokozás és a fájdalom élvezete (szadizmus és mazochizmus) kapcsolatokat jelöli.

Hogy a rendezvényen a biztonságot és a diszkréciót nem vették félvállról, az már az első pillanatban egyértelmű volt. A bejárat előtt egy mentős állt ugrásra készen, motozás közben pedig hallottam, ahogy valaki belerecsegi a biztonsági őrök rádiójába: ha valaki engedély nélkül fotózza a résztvevőket, az repül a buliból.

A klubba belépve egy egészen valószerűtlen kép tárult elénk: noha szinte mindenki fejbúbig latexban, bőrben, gázmaszkban, esetleg anyaszült meztelenül feszített, a kis asztalkák körül ácsorgó, kimérten beszélgető emberek olyan atmoszférát sugároztak, mintha az Operettszínház egyik előadásának a szünetére értünk volna oda. Zene sem szólt, ami elnyomta volna a kávéskanalak csilingelése és az udvarias társalgás adta duruzsló alapzajt. A belső teremben egy nő a latexruhák helyes karbantartásáról tartott workshopot – a fülledt téma ellenére nagyjából egy emelt szintű makroökonómia-előadás izgalmait éltük át közben. A pult mellett valaki gázmaszkon keresztül próbált meg szívószállal sörözni. Korán volt még.


Képeink illusztrációk


Őrlángon ég a pokol tüze

Egyelőre nem volt más dolgunk, mint a tömeget fürkészni, amely a rendezvény csúcspontján durván 3-400 fő körül tetőzött. Tulajdonképpen az ivarérett társadalom teljes spektruma képviseltette magát: a 18–20 évesektől a 60 pluszos párokig minden korosztály jelen volt, és amennyire a lakkcuccok alatt meg lehetett állapítani, a szerényebb jövedelműek és az egészen gazdagok remekül keveredtek egymással. Voltak, akiken látszott, hogy civilben is valami nonkomformista pályán mozoghatnak – például tetoválóművészek vagy fétismodellek –, másokat inkább egy multi számviteli osztályán tudtunk elképzelni. A fétis világában nem számít, hogy mit csinálsz nappal, csak az, hogy mivé válsz éjszaka.

A zömében tényleg igényes és esztétikus jelmezek látványát gyorsan meg lehetett szokni – fél óra után már azok az alakok tűntek furcsának és különcnek, akik a dresszkód öltönyt és nyakkendőt is megengedő kiskapuját kihasználva vidéki polgármesternek öltöztek. Ha valakinek véletlenül hiányzott volna valami kiegészítő az eszköztárából, akkor az gyorsan pótolhatta a szubkultúra csecsebecséit áruló valamelyik standnál, ahol összeszokottnak tűnő párok méregették csillogó szemmel a különböző korbácsokat, heresatukat és a testi szerelem egyéb egzotikus apparátusait.



A Luxuria egyébként magát performance show-nak hívja, és valóban, a rendezvény inkább hasonlított egy előadásokkal tűzdelt jelmezbálra, mint egy klasszikus értelemben vett partira. A workshopokat (latexhasználat, biztonságos szadomazo szex stb.) követően felcsendülő zenére alig néhányan táncoltak – úgy tűnt, a többségnek már önmagában az hatalmas élmény, hogy végre egy térben lehettek azokkal, akiket eddig főleg fórumokról és Facebook-csoportokból ismertek. Szemmel láthatóan a Luxuria inkább szólt a hétköznapokon rejtegetett identitások megélésről, mint a fékevesztett bulizásról.

Ugyan előzőleg nem igazán tudtuk, mire számítsunk, de hajnali 1-kor úgy tűnt, tulajdonképpen egy kicsit fűszeresebb farsangra érkeztünk: a jelmezek valóban elég extravagánsak voltak, de nyoma sem volt készülődő vérorgiának vagy brutális kínzásoknak. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna, de ne szaladjunk előre.



Kötelek és függönyök

Az est második felében egymást követték a BDSM-szcéna különböző válfajait képviselő fellépők. A sort Lovelypain shibari-, vagyis kötözős előadása nyitotta, aki már-már táncszerű mozdulataival alkotott élő szobrot az előtte térdelő, mámorban úszó nőből. Az már laikusként is átjött, hogy ez a műfaj sokkal inkább szól az esztétikáról és a bizalomról, mint az agresszióról és a fájdalomról, bár nem kétséges, hogy igény szerint bármelyik irányba el lehet tolni a dolgot.


Az előadások egy gondosan felépített ívre voltak felfűzve, mindegyik épp annyival volt húzósabb az előtte levőnél, hogy még a hozzánk hasonló galamblelkűeket sem viselte meg: latex-divatbemutató, rúdtánc, chip & dale show, sztriptíz.


BDSM, fétis party


Valahol a Han Solóként vákuumágyba dermesztett latexsellő előadásának környékén lettünk figyelmesek arra, hogy hirtelen megélénkült az addig a radarunkon kívül eső, elfüggönyözött galérián az élet. (Aki esetleg nem ismeri a vákuumágy koncepcióját, annak ajánlanánk Hajdú Szabolcs Bibliothèque Pascal című remekművét.) A tudósítás integritása érdekében sodródnunk kellett az eseményekkel, így egy pillanat múlva mi is a függöny mögött találtuk magunkat, ahol egy olyan jelenet fogadott, amely a sátán bibliájában a szeplőtelen fogantatás helyére kerülhetne.

Az elkerített helyiség falának egy transzvesztita dőlt háttal, előtte egy megkötözött nő térdelt, ritmikus fejmozgását egy másik travi diktálta. Pár méterre tőlük egy kipeckelt szájú lánnyal közösült hátulról, durván a partnere, rendszeresen testnyílást váltva. Körülöttük tucatnyian mozdulatlan, szótlanul nézték őket, volt, aki a négykézláb kushadó szolgáján ülve figyelt. Itt már mi is éreztük, hogy több ez egy szimpla farsangnál.


BDSM, fétis party


Miért kellett ezt látnunk?

Mire visszaértünk, a színpadon is magasabb fokozatra kapcsoltak, és a kedvesen pikáns fellépőket felváltották a hardcore BDSM-műsorok. Itt már könyörtelen korbácsolásról, viaszcsepegtetésről, műgonddal elhelyezett csipeszekről, fojtogatásról és vérről beszélünk. Fájdalomról és megalázásról. Ez már keményen a mély víz volt, és éreztük, nem ér le a lábunk.


A műsor utolsó felvonása – és egyben drámai csúcspontja – az volt, amikor egy fiatal, szőke domina láncon, kutyaként bevezette az alárendeltjét, lenyalatta vele a combközépig érő lakkcsizmáját, majd bemelegítésképpen vagy tízszer erőből tökön rúgta a férfit. Ekkor került elő a felcsatolható dildó, amellyel minden irányból brutálisan megdugta a srácot, de úgy, hogy az olajoshordó, amelyre támaszkodtak, majdnem bezuhant a közönség közé. Záróakkordként pedig az eddigre eléggé megviselt szolgát arra kényszerítette, hogy egy maszkos alak péniszét szájjal kényeztesse.


BDSM, fétis party


Annak ellenére, hogy tudtuk – és, ahogy mantraszerűen mormoltam magamnak az utolsó negyedórában –, mindenki önszántából vett ebben részt, éreztük, ahogy a poszttraumás szindróma terjed szét minden tagunkban. Hogy meddig marad meg a hatása, az még a jövő zöngéje, de szerintem egy pár hónapig szentelt vízzel kéne zuhanyoznom, hogy újra tisztának érezzem a lelkem. Ha azonban végre elmúlik a sokkhatás, talán tudjuk majd értékelni a tapasztalatot, hogy a látottak alapján jó pár perverz, mégis alapvetően hétköznapi, a társadalomra ártalmatlan ember él közöttünk.

Amint azzal szembesültem is, mikor hétfő reggel egy, a partiról ismerős arc utazott velem szemben a villamoson.