A Bróker Marcsikkal is versenyre kelne a kormány

Fotó: MTI / Máthé Zoltán

-

Új módszerrel igyekszik pénzhez jutni a kormány. Arra szeretne ösztönözni, hogy a párnaciha vagy az értékelhetetlen bankbetétek helyett inkább állami tulajdonú cégekbe fektessük a pénzünket. Állami cégek részvényeit vinnék a tőzsdére, illetve állami vállalatok kötvénykibocsátását is tervezik. Az egyik első ilyen cégcsoport a közműszolgáltató lehet. Úgy tudjuk, az állami kézbe vett energiacégek beruházásait, fejlesztéseit, illetve az újabb felvásárlásokat finanszíroznák abból a pénzből, amelyet azok a befektetők dobnának össze, akik megvásárolják a vállalati részvényeket, kötvényeket.


Nincs hová tenni a pénzünket, ha a havi kiadások után véletlenül adódik is egy kis maradék. A banki kamatok rég elillantak, az állam is keveset ígér a kötvényeire. Megégettük magunkat a brókerbotrányokban, gyanúsakká váltak a magasabb kamatígéretek. Így egyre kevésbé fialtatjuk a megtakarításainkat.



Ez a probléma találkozott a kormány egyik legfőbb gondjával: elfogytak a források.

Jövőre már nem jön annyi uniós pénz Magyarországra, mint idén. Nagyjából az év végével kifut a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Növekedési hitelprogramja is, miközben a kereskedelmi bankok továbbra sem árasztják el hitelajánlatokkal az ügyfeleket. A kormány nem akar nyakló nélkül államkötvényt kibocsátani, igyekszik kordában tartani az eladósodást.

Csakhogy még mindig vannak olyan kormányzati tervek, amelyek pénzkiadással járnak. Például további energiaszolgáltató cégek felvásárlása és újabb állami beruházások a közlekedés vagy a sport területén. Márpedig ha nincs pénz, akkor kútba esnek a tervek, és a gazdasági növekedés is megtorpan.

Hogyan lehetne pénzt csinálni? Be kell csatornázni azokat a forrásokat, amelyek most kihasználatlanul állnak.


Érik a fordulat

Bár a kormány hosszú időn át küzdött azért, hogy a banki hitelek eljussanak a vállalkozásokig, látszik, hogy ez nem hozott áttörést. A közterheket, a banki elszámoltatást és a brókerbotrányok következményeit fizető pénzintézetek nem, de legalábbis nagyon szigorú feltételekkel ontanák a pénzt a magyar piacra.

Ezért az elmúlt hetekben megkezdődött a hangsúlyváltás a kormányzati kommunikációban. Amikor Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a hónap elején bankárokkal tárgyalt, egy új, közös álláspont jelent meg abban a közleményben, amelyet a Bankszövetséggel folytatott megbeszélésről adtak ki.


Egyetértettek abban is, hogy a hitelezés mellett az olyan alternatív finanszírozási termékek szerepét is erősíteni kell, mint a kockázati tőke vagy a tőzsdei értékpapírok kibocsátása.

Ez éppúgy vonatkozik a magángazdaságra, mint az állami társaságokra. A legnagyobb hazai szállítmányozó cég, a Waberer's éppen a napokban jelentette be, hogy tőzsdére megy, és erre készül az ingatlanforgalmazó Duna House is. De régóta fontolgatja a tőzsdei megmérettetést a félig az állam, félig a milliárdos üzletember, Demján Sándor birtokában lévő Gránit Bank is.


A Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János pedig arról beszélt egy konferencián, hogy egy állami beruházási-fejlesztési alapra van szükség. Egy időre ugyanis kifutnak az idén csúcsra járatott uniós források, és még ő sem látja, miként lehet jövőre annyi pénzt pumpálni a gazdaságba, hogy fenntarthatóvá váljon a tervezett 2,5 százalékos gazdasági növekedés. Lázár János közlekedési infrastrukturális beruházásokról, lakásépítésről és az uniós támogatásra nem jogosult nagyvállalatok kisegítéséről beszélt, amit ilyen állami pénzügyi alapból lehetne finanszírozni.

Közben a Magyar Nemzeti Bank arra készül, hogy növelje az állami tulajdonrészt a Budapesti Értéktőzsdében. A 75 százalék fölötti befolyás arra is alkalmas lesz, hogy elősegítse újabb cégek, köztük állami vállalatok tőzsdére bocsátását – nyilatkozta Windisch László alelnök a Magyar Időknek.


Szóba jöhet például állami vállalatok bizonyos tulajdonhányadának a tőzsdére vitele, vagy olyan programok elindítása, amelyek segítik a hazai cégek tőzsdére lépését.

Ez pedig így együttesen azt jelenti, hogy a kormány keresi, milyen módszerekkel lehetne a kiadásokat az úgynevezett tőkepiacról finanszírozni – erősítették meg forrásaink. Vagyis a kormány megpróbálja előcsalogatni a pénzeket a párnacihából. A következő időszakban várhatóan új kínálat jelenik meg: a kisebb és nagyobb befektetők (vagyis a lakosság, valamint az intézményi befektetők, köztük bankok és befektetési alapok) állami vállalati részvények és kötvények közül is válogathatnak.


Ezeket dobhatják piacra

Azt már a banki felvásárlások során sejteni engedte a kormány, hogy az állam nem akar hosszú távon kizárólagos tulajdonosa maradni a pénzintézeteknek. Az MKB Bank és a Budapest Bank esetében is lehetségesnek mondták, hogy tőzsdei kibocsátás útján vonnak be magántulajdonosokat. Az MKB részéről a héten már jelezték is: támogatnák, hogy a tőzsdén keresztül történjen meg az értékesítés. Az MKB fölött a Magyar Nemzeti Bank gyakorolja a tulajdonosi jogokat, miközben éppen az MNB az, amely favorizálja az állami cégek papírjainak tőzsdei bevezetését.


A kormányhoz közelálló körökből a VS.hu úgy értesült, hogy tervek készülnek az ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató, illetve a köré csoportosuló állami energiacégek vállalati részvény-, illetve kötvénykibocsátására is. Ez azt jelenti, hogy ezek az állami cégek gyakorlatilag hitelt vennének fel, csak éppen nem a bankoktól, hanem várhatóan befektetési alapokon keresztül intézményi és lakossági befektetőktől.

Márpedig a pénzre szükség van, mert ahogy azt korábban a VS.hu is megírta, az állami közműszolgáltató nemcsak azokat az energiacégeket akarja megvásárolni, amelyek a fogyasztókat szolgálják ki, hanem azokat is, amelyeknek a birtokában a konkrét gáz- vagy éppen áramvezetékek vannak. Ezek pedig még annál is nagyobb értéket képviselnek, mint a szolgáltatócégek, hiszen sokat ér a bennük lévő vagyon. A francia GDF-Suez cégében, az Égáz-Dégáz Földgázelosztóban 60-70 milliárd forintnyi eszközt tartanak számon, az olasz Tigázéban 100 milliárd forintnál is többet.

Az eddigi felvásárlások 50-100 milliárd forintos tételek voltak, az ezt követőek akár több százmilliárd forintosak is lehetnek. A befektetéseket ráadásul működtetni is kell, a csövek, vezetékek karbantartására, felújítására muszáj költeni, miközben a kormány a rezsicsökkentéssel leszorította ezeknek a cégeknek a bevételét.

További állami részvény- és kötvénykibocsátások lehetségesek az MVM Magyar Villamos Műveknél, a Magyar Postánál, illetve a Magyar Fejlesztési Bank portfóliójába tartozó egyes cégeknél, ahol ugyancsak forrás kell a terjeszkedéshez.


Jobb ajánlat, mint Bróker Marcsié?

A Quaestor a valós és fiktív vállalati kötvényeivel vagy a karcagi Kun-Mediátor jogosulatlan brókere, Dobrai Sándorné, Marcsika éppúgy az emberek lekötetlen pénzeire utazott, mint amire most a kormány készül. Vajon nagyobb biztonságban lehet-e a pénzünk, ha állami vállalatokba fektetjük?

Kisebb-nagyobb részben állami tulajdonú cégek papírjai jelenleg is forognak a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT). Az állam most is a legnagyobb befektető a BÉT-en, tehát egyedüli részvényesként az állam kezében összpontosul a legnagyobb vagyon: övé a Mol egyötöde, a Richter negyede, a Rába csaknem háromnegyede és más, kisebb részvénycsomagok is. Az állami vállalatok tőzsdei jelenléte külföldön is megszokott, sőt, nagyon is jól futnak részvényeik a piacon. A már említett GDF-Suez, amely nálunk eddig az Égáz-Dégáz tulajdonosa volt, maga is több mint egyharmad arányban a francia állam birtokában van.



A tőzsdei kockázat azonban jelentős, biztos hozamígéretre itt senki se számítson. Garancia nincs, hiszen részvényekről van szó, csupán valamelyest nagyobb betekintést kapunk a vállalat tevékenységébe a negyedévente kötelező beszámolók alapján, mint amikor a nem tőzsdei cégek közgyűlési jegyzőkönyveiből legfeljebb egy-egy döntés ténye derül ki.

Más kategóriába tartoznak a vállalati kötvények, amelyek – ahogy azt a brókerbotrányokban is láthattuk – általában magasabb hozamot ígérnek, mint a bankbetétek vagy az állampapírok, igaz, a kockázatuk is magasabb. Ha állami vállalat bocsát ki kötvényt, akkor viszont jó esély van rá, hogy az állam garanciát is vállal.

Ez nem feltétlenül tükrözi azt, hogy a cég jól is teljesít. Akár közműszolgáltatót, akár bankot szorítanak satuba azzal, hogy az állami szabályozások miatt egyrészt bevételektől esnek el, másrészt több és jobb szolgáltatást várnak el tőlük, az eredmény az lehet, hogy veszteségessé válik a gazdálkodásuk. Ilyenkor csak az állami garanciában bízhatunk, hogy a kötvény lejártakor valóban fizet a vállalat.

Persze az is előfordulhat, hogy az állam előbb-utóbb megváltoztatja a szabályozást – akár önként, akár uniós felszólításra –, és már nem lesz annyira „csökkentett” a rezsink, az energiaszolgáltatók pedig újból képesek lesznek profitot termelni. Ebben az esetben viszont kénytelenek leszünk elkönyvelni, hogy nemcsak kötvénytulajdonosként finanszírozzuk az állami mamut működését, de már az alacsony energiaárak áldásait sem élvezzük.