A birodalom visszavág, legalábbis megpróbálja. Indul a Premier League

Fotó: AFP / ADRIAN DENNIS

-

A Premier League minden menője bajnoki címre tör, és végre újra villantana a Bajnokok Ligájában is. A ma rajtoló szezon izgalmaira az elköltött pénz mellett garanciát jelentenek a pikáns átigazolási sztorik, az egymással hadakozó menedzserek és az üzengető játékosok is.


Szombat délután 13.45-kor rögtön a sűrűjébe ugrunk: a Manchester United-Tottenham Hotspur rangadóval elrajtol a Premier League 2015-2016-os idénye. Az angol élvonal – alkalmi spanyol vagy német hegemónia ide vagy oda – még mindig a világ legnépszerűbb bajnoksága, ahol a globálisan terjeszkedő óriások (Arsenal, Chelsea, MU, Mancheter City, Liverpool) mellett a középmezőny izmosabb tagjai (Aston Villa, Everton, Newcastle, Southampton vagy West Ham United) is rendkívül népszerűek Anglia határain túl is. A nyár minden egyes pletykájával senkit sem fogunk untatni, de minden lényegeset elmondunk a topfocira éhes olvasóknak a most startoló PL-idényről.


Ha pénz van, minden van?

A tavalyi idényben rettenetesen leszerepeltek az angol klubok az európai kupasorozatokban, márpedig egy bajnokság erejét mégiscsak a nemzetközi sikerek határozzák meg. A PL-csapatok számára a Bajnokok Ligájában és az Európa Ligában is a nyolcaddöntő jelentette a végállomást, a világ pedig teli szájjal kacagott az angol liga dúsgazdag kirakatcsapatain. Márpedig ez nem lehet tartós állapot, úgyhogy a zátonyon és a kontinensen is vezető szerepre ácsingózó klubok idén is jó kigombolták a bukszát. Muszáj volt, mert már valós lehetőség, hogy csak három angol csapat indulhasson a BL-ben – ehhez elég lenne még egy-két évig úgy bukdácsolni, mint az előző két idényben.

Az átigazolási szezon kezdetével beindult hát az ipari méretű költekezés. A pénz nem akadály: a televíziós közvetítésekből az idei szezonnal kezdődő hároméves ciklusban 5,136 milliárd fontot kaszálnak az élvonalbeli csapatok. Ehhez képest szinte szerény összeget, mintegy 500 millió fontot költöttek el eddig a játékospiacon, ami egyelőre jócskán elmarad a tavalyi 835 millió fontos rekordtól, de messze még az augusztus 31-i záróra, és addig még kinéz egy-két nagyobb bolt. Csak egy példa: az Arsenal két éve az utolsó pillanatban vette meg Mesut Özilt a Real Madridtól 43,5 millió fontért. A londoniak idén sem aprózzák el: komolyan üldöznek egy újabb madridi ászt, most Karim Benzemát, aki úgy érzi, hogy a Rafa Benítez-kedvenc Gareth Bale mellett nem sok szerepet kap majd. És ha Arsene Wenger megkörnyékez egy francia játékost, annak rendszerint átigazolás a vége.


Cech az Arsenal kedvéért levette a sipkáját


Wenger a huszadik idényét kezdi az Arsenal élén, és a klub felmérése szerint népszerűbb, mint eddig bármikor. Pedig pont ugyanazt csinálja, mint mindig: idén egyelőre csak egy játékosért adott pénzt, a Chelsea veterán kapusáért, Petr Cechért. Ilyen kaliberű játékost ritkán szoktak a közvetlen riválishoz elengedni, nem is felhőtlen a viszony London két nagymenője között.

Most a Chelsea sem költött annyit, mint szokott, egyelőre csak 25,6 millió fontot, amiből 16 millió már vissza is jött, miután a tavaly igazolt Filipe Luist retúrjeggyel visszaküldték az Atlético Madridhoz. Jött helyette egy remek bosnyák kapus, Asmir Begovic, Kenedy a brazil Fluminenséből, és az előző szezonban a Manchester Unitednél csak szenvedő kolumbiai gólvágó, Radamel Falcao, akiben csak úgy forr a bizonyítási vágy. Mourinho – aki a rajt előtti napon hosszabbított szerződést 2019-ig – kissé fellengzősen ki is jelentette, hogy „régen a Chelsea vett bajnoki címet, most viszont mások csinálják ugyanezt. Költekeznek.”


Mourinho ironikusnak találja, hogy most mindenki más költekezik


A Unitednél ezúttal nem az ablakon szórta ki Luis van Gaal menedzser az erősítésekre költött 83 millió fontot – legalábbis az angol futball pénzügyeit jól ismerő szaktekintély, Rob Wilson szerint. A holland mester Falcao mellett elpasszolta a Fenerbahcénak Robin van Persie-t és Nanit. Helyettük hozott egy jó kapust, Sergio Romerót, egy nagyszerű olasz szélső hátvédet, Matteo Darmiant a Samdoriától, egy fiatal és egy rutinos védekező középpályást, Morgan Schneiderlint és Bastian Schweinstegert, valamint egy ígéretes szélsőt, Memhpis Depayt az ígéretes szélsők földjétől, Hollandiából. Az Old Traffordon a kapuskérdés azért okozhat még álmatlan éjszakákat: a Real Madrid folyamatosan ostromolta David de Geát, hogy megszerezze a Portóba száműzött legenda, Iker Casillas helyére. Ha a spanyol angolosan távozik, akkor Romero és Anders Lindegaard mellett csak az a Victor Valdés marad, aki a napokban csúnyán összebalhézott a főnökkel – Van Gaal szerint Valdés nem volt hajlandó pályára lépni a tartalékok között, amit a spanyol fotókkal cáfolt, amire a tréner kipakoltatta a szekrényét –, és minden valószínűség szerint távozik. Márpedig ha mindkét spanyol megy, akkor nagy baj lehet gólvonalon.


Casillas és De Gea a spanyol válogatott edzésén. Csere lesz Madridban?


Egy házzal arrébb, a Manchester Citynél nem aggódnak, pedig a volt játékosuk, David James egy interjúban kijelentette: „hiába a nagy költekezés, a City ebben az idényben még az első négybe sem fog bekerülni”. Erre azért nem tennénk fel a házunkat, mert habár a távozók listája (Matija Nastasic, Scott Sinclair, James Milner, Frank Lampard, Álvaro Negredo) izmosabbnak tűnik, mint az érkezőké (Fabian Delph, Patrick Roberts és Raheem Sterling a közvetlen rivális Liverpooltól), utóbbit országszerte akkora fogásnak tartják, hogy legtöbben a manchesteri kékeket nevezik meg első számú trónkövetelőként. Hát még akkor, ha valóban sikerül 45 millió font körüli összegért megszerezni a legutóbbi Bundesliga-idény MVP-jét, a belga Kevin De Bruyne-t.

A négy óriás játékát elsősorban a Liverpool ronthatja el. A vörösök szurkolói 1990 óta várnak az újabb bajnoki címre, ami ezúttal nem is tűnik könnyen szertefoszló délibábnak. Habár a kapitány, Steven Gerrard immár Los Angelesben készül a nyugdíjra, jött helyette a megbízható és tekintélyes James Milner, a két belga támadó, Divock Origi és Christian Benteke, akik gond nélkül pótolhatják Sterling góljait. Számunkra azonban fontosabb, hogy a klub első számú kapusa, Simon Mignolet is kihívót kapott, méghozzá a magyar válogatott kapusának, Bogdán Ádámnak a személyében.


Mini Barca Stoke-On-Trentben

A kicsik sem hagyják magukat, elvégre mindenki tudja, a PL-ben maradásnál nagyobb üzletet aligha lehet elképzelni, megéri a befektetést. Az újoncok közül a Norwich ugyan nem költekezett, de a Watford már Tőzsér Dániel nélkül, de José Juradóval, Valon Behramival és José Holebasszal indul neki az idénynek, míg a Bournemouth Sylvain Distint és Artur Borucot is szerződtette. A mindig nagy költekező, aztán nagyot csalódó Newcastle a Wijnaldum, Aleksandar Mitrovic, Chancel Mbemba trióért mintegy 35 millió fontot csengetett ki. A legérdekesebb keret azonban a Stoke Citynél épül: most négy korábbi Barcelona-játékos (vagy Barca-nevelés) található Ibrahim Afellay, Moha El Ouriachi, Bojan Krkic és Marc Muniesa személyében. Még a padon is egy korábbi Barca-sztár ül, mégpedig Mark Hughes. Aki a jókedvet fokozandó a minap leigazolta a Real Madridtól a 19 éves Sergio Molinát.


A cirkuszi tükör

Miközben egyes klubok európai kupaselejtezőket vívnak, edzőtáborokban izzadnak, addig az igazán nagy csapatok jól fizető észak-amerikai vagy távol-keleti túrákon vesznek részt, ahol többnyire a saját súlycsoportjukba tartozó csapatokkal meccselhetnek. Ám az ott elért sikerek igencsak csalókák, így a Manchester United sem veheti készpénznek, hogy majd élesben is 3-1-re veri a Barcelonát. Azt, hogy 2-0-ra kikap a PSG-től, már könnyebben el tudjuk képzelni. A Liverpool ausztrál-ázsiai turnéjának egyetlen pozitív hozadéka volt: Bogdán Ádámot többször is kipróbálták a gólvonalon. A Barcát a Chelsea is legyőzte, igen ám, de mindkét gigászt elverte a Fiorentina. A Manchester City két komoly ellenféllel játszott, de nem volt benne köszönet, mert a Real Madrid (1-4) és a Vfb Stuttgart (2-4) is simán megverte. A legjobb nyara az Arsenalnak volt: az ágyúsok komoly csapatokkal játszottak, és komoly sikereket értek el. Az Evertont simán (3-1), a Lyont pedig nagyon simán (6-0) megverték, de a Wolfsburgot is két vállra fektették. A legfontosabb persze az augusztus 2-án játszott angol szuperkupa-mérkőzés (Community Shield) volt, ahol jól játszva 1-0-ra legyőzték a Chelsea-t. Talán ez volt az egész nyár egyetlen, valóban fokmérő találkozója.

Balhék Manchesterben, hidegháború Londonban

A nyári szünet idén sem múlt el botrányok nélkül, melyek epicentruma ezúttal a Manchester Unitednél volt. A Van Gaal vs. Valdés afférról már fentebb írtunk, de a holland menedzser hasonlóan bánt Ángel Di Maríával is. A csalódott argentin szekrénye ma már a Paris Saint Germain öltözőjében van, a remek szélső pedig érzelmes levélben fejezte ki sajnálatát, hogy nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket: „A dolgok nem azért sikerültek így, mert ne tettem volna meg mindent. De a foci nem olyan, mint a matek. A dolgok gyakran kicsúsznak az ellenőrzésünk alól. Sajnálom, hogy nem sikerült úgy szerepelnem ennél a hatalmas klubnál, ahogy szerettem volna.” Az 59,7 millió fontért vett argentin 44 millióért lett a párizsiaké.


Di María már a kontinentális klímát szokja


A United nemcsak játékosaival, hanem riválisaival is szívesen hadakozik: John Stonesra, az Everton 21 éves középpályására az MU mellett a Chelsea is rámozdult, a pénzügyi harcba pedig a vörös ördögök egykori csapatkapitánya, Rio Ferdinand szállt be egy nyilatkozattal, mondván, „ha John a United választja, akkor rendszeresen játszhat, míg a Chelsea-ben csak a padon ücsörögne. Ha valaki azt mondja, hogy a padozásért érdemes klubot váltani, az bolond.” Nos, annyi már biztos, hogy az Everton már kétszer kikosarazta a Chelsea-t Stones ügyében.

Nagy örömünkre tovább folytatódik, és újabb fejezeteket tartogat a Wenger–Mouinho háború is. A két menedzser még egy tavaly októberi bajnokin lépett ki a nyakkendős úriemberek szerepéből és bonyolódott némi lökdösődésbe az oldalvonal mellett, most pedig az idénynyitó szuperkupa-mérkőzésen José Mourinho látványosan levegőnek nézte francia kollégáját. Szeptember 19-én máris jön a Chelsea-Arsenal, amit már most várunk.


A legkisebb királyfi

Az AFC Bournemouth abszolút újoncként várja az Aston Villa elleni szombati találkozót, a dorseti kiscsapat még soha nem szerepelt az élvonalban, mi több, a másodosztályban is csak kétszer fordult meg. Az előző idényben viszont megnyerte a Championship öldöklő küzdelmét, így a csapatnak 1899 óta otthont adó Dean Court (a névadó szponzornak köszönhetően most éppen Vitality Stadium) végre Anglia legnagyobb csapatait is vendégül láthatja. A mindössze 12 ezer nézőt befogadni képes aprócska létesítmény a Premier League történetének legkisebb stadionja lesz. A menedzseri székben a 37 éves Eddie Howe ül, aki valóságos klublegenda: pályafutása során 273 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, ebből 271-szer a Bournemouth piros-fekete csíkos dresszében.