A becsvágy, ami baszkurál

Fotó: AFP / JOHN GURZINSKI

-

Két, habitusban, stílusban, mentalitásban teljesen különböző ökölvívó vívja csatáját ma éjjel az évtized sporteseményén. Floyd Mayweather és Manny Pacquiao összecsapásának az igazi tétje nem is a pénz, hiszen mindketten annyi dollárt/fontot/eurót kapnak a meccsért, hogy az már nem is számít. Sokkal fontosabb, hogy vajon melyikük lép be először a halhatatlanság kapuján, vagy esetleg produkálnak valami olyat, hogy mindketten egyszerre beférnek a legendák közé. Az is eldől, hogy mi a jobb motiváló erő: egy raklapnyi lóvé, vagy a becsvágy, ami baszkurál?


Meccs van

A ma esti bokszmeccset hónapok óta – egészen pontosan február 21. szent napjától számítva – kiemelt figyelemmel kíséri a sportvilág. Látszólag. Tele a sajtó, mindent tudunk már: Pacquiao kisgyerekként szegényebb volt, mint József Attila, csatornalében ázott kartondoboz volt a feje alatt, amikor az apja hagyta aludni, és éppen nem szöges bakanccsal rugdosta a fejét, vagy főzte meg a kis Manny kutyáját ételnek, életre szóló traumát okozva ezzel a későbbi világnagyságnak. Mayweathernek pedig annyira kábítószeresek voltak a szülei, hogy azt hitték egyszer egy bevásárlóközpontban, hogy a gyerekük egy bankjegy, és vele fizettek a bigmekkért.


Valamint.
Mayweather árvaházakat látogat, és adakozik, ahol csak tud,


repülőgépével egyszer véletlenül ráhajtott két sportkocsijára, mert eltakarta előle a kilátást a saját felhőkarcolója,

de mindent megbánt, és csak véletlenül veri meg az aktuális barátnői arcát ököllel, sajnos rendszeresen. Ezzel szemben a Fülöp-szigeteki Pacquiao személyes viszonyt ápol Jézussal, akinek a ring mellett szerzett jegyet a sorsdöntő összecsapásra,


közvetlenül amellett a négyszázegyezer-nyolcszázkét árvízkárosult mellett fog ülni a Megváltó, akit a nemzeti hősnek számító ökölvívó saját kezével és egyéb szerveivel mentett meg a cunamitól nemrég.

Nincs is ezzel baj, így működik a marketing–bulvár–fogyasztás kombinációja, a globális piacon életben kell maradni, és ahhoz a boksz már nem elég, még egy bokszmeccs esetében sem.

Azonban van egy bökkenő: amikor a piaci elvárások és a sport érdekei nem esnek egybe, például amikor két televíziós társaság meg két menedzser keresztben nem tud megegyezni évekig, hogy ki közvetítse a világ aktuálisan két legismertebb és legrajongottabb ökölvívójának meccsét, mégpedig akkor, amikor a két sportoló éppen a csúcson van. Nem öt évvel utána, hanem amikor kellene. Ebben az esetben, Pacquiao és Mayweather esetében ez minimum öt, de inkább hét esztendeje volt. Kár.


Mayweather

Ettől függetlenül szakmailag és érzelmileg is nagyon magas lesz a volumen a ma esti mérkőzésen, hiszen két penge ökölvívóról van szó. Teljesen másként nagyon jók, és ez rengeteg izgalmat rejt magában. Mayweather soha életében nem kapott ki profiként, legutóbb egy bolgár ökölvívó tudta, hogyan kell megverni, az atlantai olimpia elődöntőjében. Azaz iskolázott ökölvívóról beszélünk, aki a végletekig racionális, nem is üt sokat, csak pontosan. Nem táncol, csak hibátlan a lábmunkája, nem ragadja el a hév, hideg a feje, még akkor is, ha néha megütik, egyszerűen annyira intelligensen bokszol, hogy az ember nem is érti, amikor ringen kívül megnyilatkozik, hogy hogy lehetséges ez a kettősség egy személyiségben. Rafinált is a ringben, ami meg profiknál jellemző, dörzsöl, birkózik, lefog, ha kell, de soha sem mocskos. Nem hősködik, s ha rés van a pajzson, akkor támad is. Egy fontos momentum, ami jól jellemzi őt, az Ortiz elleni meccsen, mikor a nagyváltósúly világbajnoki övét „húzta be”, íme:



Pacquiao

Pacquiao stílusára tökéletes jellemzés az amúgy elcsépelt „őszinte” jelző. A Fülöp-szigeteki soha nem volt amatőr felnőtt ökölvívó, mert bár van majdnem hetven meccse profi karrierje előttről, de az szó szerint gyerekkori élmény. Első profi meccsét tizenhat évesen és egy hónaposan vívta, húszévesen már világbajnoki öve volt. Azaz élesben tanulta a szakmát, ahol ütni kell ahhoz, hogy túléljen az ember, pláne Manilában, ahol a karrierje indult. Rengeteg elindított ütés, folyamatos mozgás jellemzi a stílusát, gyorsaság és ütőerő egyaránt stimmel, és még valami nagyon fontos: a padlóról való felállás képessége. Pacquiao rengetegszer került olyan helyzetbe, hogy nála nagyobb ökölvívóval meccsel, az ütéstávot tekintve talán egész életében így volt, és megjárt vagy kilenc különböző súlycsoportot. Szóval kapták el, többen is, de hamar regenerálódik, akár egy meneten belül is képes megfordítani az erőviszonyokat. Itt egy részlet egy felkészülési meccsből, amelybe majdnem „beleszaladt” a Fülöp-szigeteki bajnok, ellenfele a kazah Sheikzhan Yeshmangbetov; a mérkőzés tizenegy éve volt:



Két út

A két sportoló menedzselése, pályájának felépítése is teljesen más. Kis túlzással állítható, hogy Mayweather minden férfi felmenője és azok rokona ökölvívó, köztük világbajnokok is. Iskola helyett is bokszolni járt, és mivel tehetséges volt, azért amatőr és profi karrierje is megtervezhető volt. Meg is tervezték neki: mindig pontosan azzal és akkor bokszolt, amikor számára a legelőnyösebb volt, és anyagi érdekei soha nem előzték meg a szakmai érdekeket. Jó példa az Oscar de la Hoya ellen vívott meccse 2007-ből, amelyért rekordösszeget vehetett fel a két bokszoló, és amelyet Floyd Mayweather megosztott pontozással megnyert. A visszavágón alighanem még nagyobbat kaszálhatott volna, de az az ütközet már soha nem jött létre, és nem De la Hoya miatt. Mayweather és menedzsmentje egyszerűen nem állt kötélnek. Hosszú távon igazuk volt, ez vitathatatlan, veretlensége olyan sokat ér most már, hogy a világ legjobban kereső ökölvívója lett az amerikai, meccspénze régen túlszárnyalta azt a határt, amit emberi elme felfogni képes.


Mayweather–Pacquiao profilkártyák


Pacquiao karrierje sokkal esetlegesebb, harcos életút. A Fülöp-szigeteki ökölvívó karrierje elejétől beleállt bármilyen nehéz helyzetbe, még csak nem is anyagi okok miatt. Tökéletesen fogalmazza meg Bruce Willis a Ponyvaregényben az ösztönös bunyós motivációinak okát, amikor azt mondja,


a becsvágy, ami baszkurál.

Pacquiao is pont ilyen, bár azt biztos nem bánja, hogy multimilliomos, nemzeti hős és majdani államfő (sic!) lett belőle, de szerintem a siker az ő esetében melléktermék. Rengeteg pengeéles meccse volt, verekedős is, rakkolós is, könnyed is. Soha nem tagadott meg visszavágót, soha nem bújt el senki elől. Aki bokszolni akart vele, az megtalálta.

Itt egy meccs kivonata, érdemes belepillantani:



Az Évtized Meccse

Sokan „Évszázad Meccsét” kiáltanak a ma éjjeli összecsapásra, de ez mindenképpen túlzás. Az Évtized Meccse simán, az teljesen rendben van, még akkor is, ha tényleg elkésett találkozó ez, és érvényesebb lehetett volna az elmúlt évtizedben. Ha azonban üzleti szempontból, áruként tekintünk a profi bokszra, akkor a jelző teljesen megállja a helyét. Irtózatos méretű pénzbe került létrehozni a mérkőzést, és ne legyen kétségünk, hogy be is fogja hozni az árát. A hagyományos kommunikációs csatornákon és az újmédiumokon egyaránt egész pályás letámadást hajtott végre az eseményt létrehozó minden egység, kikerülhetetlen a meccs, mindenhol a világon tudnak róla, akiknek tudniuk kell. Az imázsépítés is turbófokozatra kapcsolt, Mayweather gyémántból faragott fogvédőben fotózkodik egy elefánt méretű kupac pénz mellett, hogy még inkább a sötét oldal gladiátorának tűnjön, eközben Pacquiao mint Jézus közvetlen leszármazottja jelenik meg minden felületen, ahol csak lehetséges, lehetőség szerint szentnek tűnő családja kíséretében, képviselvén a világ világos verzióját. Amerika jó része és a Fülöp-szigetek teljes lakossága élő egyenesben fogja követni az eseményt, és az univerzum többi részén is sok az érdeklődő. Sokan analógiát vonnak Muhammad Ali és Joe Frazier legendás találkozásával, az elmúlt évszázad leghíresebb ökölvívó-találkozójával.


És itt tévednek egy nagyon nagyot.


Ugyanis a Mayweather–Pacquiao-mérkőzésből hiányzik a filozófiai töltet, nincs üzleti és sportszakmai szempontokon túli jelentése,

és ezen akkor sem segít semmi, ha egyébként tényleg hatalmas sportélményt bokszol össze ez a két kiváló sportoló. Még csak nem is ők tehetnek róla: a világ lett ilyen, egypólusú-pénzpólusú. A globalizáció fantasztikus képződmény, de nem mindenre van jó hatással. Hiába üvölt bele majd a szpíker az éjszakába fantasztikus rekordokat jelentő pénzösszegeket, hiába írja le majd az újságíró, hogy ekkora és ekkora a még soha nem látott bevétel,


a semleges néző agya mozog ugyan, de a szíve rezzenetlen, mint a Gellért-hegy.

Ki a király?

Mert amikor Frazier volt a jó fiú, Tamás bátya, a fehérek rendszerébe illeszkedő szimpatikus világbajnok, Ali pedig a katonaságot megtagadó, rebellis, nagyszájú veretlen király, és ők megvívtak a nehézsúly trónjáért, azt nem lehetett semlegesen megnézni.


Prágában, Tokióban és Grönlandon is érezte mindenki, hogy nemcsak két sportoló küzd a pénzért meg bajnoki címért, hanem ennél sokkal több történik.

S bár Ali kikapott ezen az első meccsen – majd még két visszavágót megnyert Frazier ellen –, mégis hős lett belőle, nemcsak a bokszvilág hőse, hanem minden hatalmi kegyen kívül állóé, a szegényeké és elnyomottaké, ő lett a szabadság fekete bőrű madara vagy valami nagyon ilyesmi.


Joe Frazier, Muhammad Ali

Ali padlón Frazier ellen


Mayweather és Pacquiao meccse hatalmas pénzt mozgat meg, és hiba volna azt gondolni, hogy ez pusztán szemfényvesztés. Nem az, ezek a sportolók tudnak valamit, nagyon is. Ám pénzben kifejezhető sikerük legalább annyira a globalizáció okozta piaci átrendeződés sikere, mint az övék.

Nézzünk azonban párhuzamokat is az Ali–Frazier-meccs és a mai meccs között.


  • Ali és Frazier egyaránt iskolázott ökölvívók voltak, Frazier volt a racionálisabb, Ali az ösztönösebb. Frazier erősebb is volt, felépítése inkább hasonlított a nehézsúlyú ökölvívó ideális felépítéséhez, mint Alié. Eddig inkább Mayweather hasonlít Frazierhez, Pacquiao meg Alihoz.
  • Azonban Ali úgy bokszolt, ahogy az ellenfél felépítése, stílusa megkívánta, Pacquiao pedig mindig ugyanazt a taktikát alkalmazza, amit tud és szeret csinálni. Mayweather a védekezés királya, de nincs különösebb ökle, pályája második felében alig akadt kiütéssel nyert meccse, Frazier keze ehhez képest olyan volt, mint egy ágyú.
  • Ali a legnagyobb küzdők egyike, az egészségével fizetett érte, hogy az utolsó energiáin túl is képes volt harcolni, ebben Pacquiao sem különbözik. Frazier hideg fejű és pontos volt, ebben Mayweather hasonlít rá. Habitusban Mayweather teljes keveréke a két királynak, a ringben okos, mint Frazier, ringen kívül provokatív, mint Ali volt, csak nem eredeti, és magán kívül nem nagyon érdekli senki. Pacquiao inkább Frazier, ami a habitust illeti, szelíd, mint a gesztenye, és tényleg államfő lesz, nem is olyan sokára.
  • A mai összecsapás talán Mayweathernek fontosabb: ha győz, és megőrzi veretlenségét, akkor egyenes az út a legendáriumba, a statisztikusok megőrzik a nevét évszázadokon át. Jó esélye van, szakértők szerint jobb állapotban van, mint ellenfele, csúcsformában várja a mérkőzést. Pacquiao már kifelé megy, pedig ő a fiatalabb, de ne felejtsük el, hogy több meccs van mögötte, mint Mayweather mögött valaha lesz, elfárad a test egy idő után. Ugyanakkor a rutin segítheti is a mostani küzdelemben. Mindkettőjük karrierje fantasztikus, nimbuszuk így is, úgy is hatalmas, ebben végül is hasonlítanak a nagy elődökhöz.


Zárásul

Mindenkinek, aki párhuzamot von a két meccs közé, annak itt egy szemléltető példa arra, hogy mi az ősi, sportszakmai szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyó, kérlelhetetlen és könyörtelen igazság a kérdésben. H. József vállalkozó (szerszámboltja van), ötvennégy éves, átlagon felüli sportrajongó mondta, aki történetesen a szomszédom. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte hasonlítható-e a Mayweather–Pacquiao-meccs az Ali–Frazier-meccshez. Figyelj ide – mondta –, amikor Ali nyert, és itt kommunizmus volt még, akkor az olyan volt, mintha az itteni rendszert is megverte volna kicsit. Ezek ügyes gyerekek amúgy – folytatta H. József –,


a jappánt szeretem, láttam többször is, meg a négert is, HBO-n, az is nagyon jó, de hát ezek kicsik, hetven kiló sincs egyik sem. Hogy hasonlíthatnám Alihoz?


A meccs vasárnap hajnali háromkor lesz látható a Sport1 műsorán.


Lájkolj minket a Facebookon!