A 7 legunalmasabb szupergyors autó

-

Itt a lista azokról az autókról, amelyek igyekeznek a lehető legszerényebb külső mögé rejteni elképesztő teljesítményüket. Sikerrel.


Van, akinek a külsőségek számítanak, és van, akinek épp a lehető legkisebb feltűnés a fontos. Van, aki egy Suzuki Swift-alapmodellt is addig tud farigcsálni, amíg az mozgó reklámtábla nem lesz egy Halálos iramban-filmhez, de léteznek olyan autósok is, akik a motorháztető alatti potenciált igyekeznek minél inkább elrejteni, legfeljebb finoman utalni rá – jókora meglepetést okozva a zöld lámpánál.

Épp így vannak ezzel maguk az autógyártók is, akik képesek agyonmatricázott, versenyüléses, de egyébként nem különösebben fickós ferde hátúakat piacra dobni, ugyanakkor időről időre felbukkannak olyan modellek is, amelyek mellett simán elsétálna az ember az utcán, nem is sejtve, hogy komoly sportkocsik vetélytársai lehetnek. Íme, a hét legjelentősebb báránybőrbe bújt farkas.


07

Brabus E V12

Közelről nézve persze kibújik a szög a zsákból, beavatatlan szemlélőnek azonban egy Brabus nem több, mint egy fekete Mercedes. A német tuningcég szuper-sportkocsikat megszégyenítő teljesítményt és végsebességet képes kisajtolni a Mercikből, kiváltképp, ha egy E-osztályt sorsol össze egy V12-es motorral. Belefér a gyerek biciklije, eléggé fényűző ahhoz, hogy külföldi diplomatákat furikázzunk benne, és 350 feletti végsebességével elég gyors ahhoz, hogy Pagani Zondákra vadászhassunk vele az autópályán.



06

MG ZT260

Az angol munkásosztály egyik hőse az 5-ös BMW alapjain nyugvó, Rover 75-ből felpöckölt MG ZT csúcsmodell. A 260-as ránézésre csak egy extra kipufogóban különbözik a többi ZT-től, az igazi különbségek azonban drámaiak. A többivel ellentétben a 260 hátsókerék-hajtású, egyetlen rendkívüli okból: a két liter körüli méretű sornégyes turbó-, valamint a kettő és feles szívó V6-os Rover-motorok helyett ugyanis a Ford Mustang 4,6 literes V8-asa csücsül az orrában. Ha a 256 lóerő nem is olyan sok benne, a 410 Newtonméter nyomaték már mindenképpen izgalmas.



05

Buick Grand National Turbo

A hetvenes évek olajválságára és a nyolcvanas évek NASCAR-sikereire egy különleges autóval válaszolt a General Motorshoz tartozó Buick: a Regalból eszkábált Grand National ránézésre egyszerű fekete autó, amit eleinte egy gyengécske, 125 lóerős, négyliteres V6-ossal szereltek, de az idők szavának engedelmeskedve később turbósították. A 3,8 literes motorral szerelt változat 215-öt lóerőt tudott a végén. Ez manapság nem tűnik soknak, akkoriban azonban elég volt ahhoz, hogy házon belül konkurenciát jelentsen a Corvette-nek.



04

Lotus Omega

Bár a Lotus nem rejtette véka alá, hogy teljesítmény-orientált szuperszedánt épített a meglehetősen unalmas Opel Omegából, erre a végeredményre azonban senki sem számított. Az akkoriban a General Motorshoz tartozó brit autógyártónál a 24-szelepes GSi sorhatost továbbreszelve 3,6 literesre bővítették a hengerűrtartalmat, hozzácsaptak két turbófeltöltőt, a Corvette ZR-1 váltóját és a Holden Commodore önzáró differenciálművét. A szenzációs, közel 400 lóerős teljesítmény óránkénti csaknem 300 kilométeres végsebességre gyorsította az autót.



03

Lancia Thema 8.32

Az autó, amihez lényegében nem kell megjegyzést fűzni. A Lancia gondolt egyet, és a mindenféle elektronikus bizgentyűvel (például elektromosan kiemelkedő hátsó szárny) ellátott Lanciába a Ferrari 308-ból származó háromliteres, 32-szelepes V8-as került. Ez pedig egy elsőkerék-hajtású szedánban ma is rettenetesen nagy kuriózumnak számít.



02

Volvo 850R

A Volvo akkor rúgott először igazán nagyot a róla kialakult vasárnapi nyugdíjasautó-imidzsbe, amikor 255 lóerős sorötös szívóbenzinest pakolt a 850-esbe, ami az első kerekes felépítés miatt, minden nagyobb gázadásnál képes volt kitépni a kormánykereket a sofőr kezéből. Később ennek kombiváltozata lett a brit túraautó-bajnokság egyik legtöbbet idézett darabja. Nem véletlenül.



01

BMW M5

Az autó, amely tökélyre fejlesztett a műfajt. Az egész úgy kezdődött, hogy a bajor autógyártó szabadjára engedte házi tuningcégét. Az 1984-ben piacra dobott E25-ös akkoriban végtelennek tűnő 290 lóerővel hódította meg a vastag pénztárcával rendelkező sebességkedvelő közönséget, akiknek az is számított, hogy mekkora a csomagtér, vagy hogy kettőnél több ember is elfér-e az utastérben. Az M5 a mai napig a BMW egyik kirakatmodellje, amelynek későbbi kistestvére, az M3 is hasonlóan klasszikus státuszba emelkedett.