70 éves az atombomba

Fotó: Wikipedia / NARA

-

1945-ben ezen a napon a Jornada del Muerto sivatagban robbantották fel a világ első atombombáját. A kísérlet a Trinity (szentháromság) névre hallgatott, a bombát pedig egyszerűen úgy hívták, a Kütyü (The Gadget).


425 tudós figyelte csak a legelső kísérleti atomrobbantást az új-mexikói White Sands rakéta lőtéren, köztük azonban ott voltak a kor legjobb koponyái: Vannevar Bush, az elnök tudományos tanácsadója, Robert Oppenheimer, a Manhattan-terv vezetője, Enrico Fermi, az első atomreaktort megépítő fizikus. A kísérlet annyira jól sikerült, hogy azt a szerkezetet, amit a Kütyü tartalmazott, bombába szerelve augusztus kilencedikén ledobták Nagaszakira is (Hirosimát augusztus 6-án egy másik típusú bomba pusztította el.)


A Jumbót nagyon nehéz volt a helyszínre szállítani, de legalább nem is használták


A tudósok nem voltak teljesen biztosak abban, hogy a robbanás létre fog jönni. A biztonság kedvéért legyártottak egy 214 tonnás Jumbo nevű eszközt, amely elzárta volna a környezettől a sikertelen atomrobbantás után megmaradó plutóniumot. A hatalmas acél tartályt azonban végül nem használták, mert vagy lehetetlenné tette volna a kísérlet mérését, vagy – ha a kísérlet sikeres és a tartály szétszakad – a repeszek megsemmisítették volna a mérőberendezéseket. A 110 tonnányi nagy erejű robbanóanyag által elindított húsz kilotonnás detonációra végül a szabad ég alatt került sor.


Egy teherautónyi matracot is bepakoltak a bomba alá, hogy ha nem robban fel, akkor mégse a földre essen


A Trinity nem az első tesztrobbantás volt a helyszínen. Egy hónappal korábban száz tonnányi TNT-vel már kipróbálták a robbantás logisztikáját, a repülőről történő fotózást és mérést, és azt, hogy egy ilyen robbantás hatásai milyen távolságra érződnek.

Kezdetben egy nagyobb robbanóerőt biztosító, üreges plutóniumtesttel rendelkező bombát akartak építeni a tudósok, ám a mag pontos megformálása túl bonyolult feladatnak bizonyult. Végül a plutóniummag közel tökéletes gömb formát kapott – ezt Robert F. Christy tervezte meg Teller Ede javaslatát követve. A bomba magja csupán 6,19 kilogrammot nyomott.


A világ első atomrobbantását egy John Donne-vers után nevezték el Trinitynek


Az egész bombát kézműves gondossággal rakták össze a tudósok. Több olyan megoldást alkalmaztak, amelyek elsőre jó ötletnek tűntek, és csak a gyakorlat mutatta meg, hogy jobban, célszerűbben,biztonságosabban is lehet atombombát építeni. Az építés maga is több napot vett igénybe: a robbanóanyagok július első két hetében érkeztek meg, a radioaktív mag összeszerelése július 13-án kezdődött. A teljes bomba 13-án késő délutánra állt össze, a robbantásig hátralévő napokban már csak a toronyba szerelését kellett megoldani. A kísérlet kimenetelében nem teljesen biztos tudósok több matraccal ágyaztak meg a torony alatt a Kütyünek, arra az esetre készülve, ha a robbanás nem jön létre, a bombát tartó lánc viszont elengedi a gömböt.


Nagaszakira majdnem pont ugyanilyen bombát dobtak le augusztus 9-én


A robbantáshoz legközelebbi megfigyelőpontok kilenc kilométerre voltak, a résztvevők többsége azonban ennél távolabbról – 20-32 kilométerről – nézte a kísérletet. A felhasznált védőeszközök legalább annyira változatosak voltak, mint a kísérlet sikerébe vetett hit. A legoptimistább résztvevő Teller Ede volt, aki a kormány által biztosított hegesztőszemüveg alá még felvett egy napszemüveget és


hozott magával naptejet, amellyel körbekínálta a többi tudóst is.


Teller egyike volt azoknak – saját bevallása szerint Feynmann is ilyen volt – aki nem fordított hátat a kísérletnek, hanem végignézte a robbantást. A tudósok fogadtak is robbanás nagyságára, ezt Isidor Isaac Rabi fizikus nyerte meg, aki a legmagasabb, 18 kilotonnás tippet mondta be. A robbanás mérete mellett arra is fogadtak, hogy a bomba meggyújtja-e az atmoszférát, megöli-e a Földet, esetleg elpusztítja-e Új-Mexikót.


Trinity nuclear test, nukleáris teszt, atombomba, White Sands

A bomba 16 miliszekundummal a robbanás után, a gomba legmagasabb pontja 200 méteres


A sikeres, húsz kilotonnás robbantásra 5:29 perckor került sor. A bomba környezetének homokja zöldes, radioaktív üveggé olvadt, amelyet trinitinek neveztek el. A keletkező kráter másfél méter mély és kilenc méter széles volt, ami akár aprónak is tűnhet, a 12 kilométer magas gombafelhő és a 160 kilométerre is érezhető lökés azonban tekintélyt parancsolt a kísérletnek. Oppenheimer visszaemlékezései szerint néhányan sírtak, néhányan nevettek a kísérlet után, ő pedig különböző sorokat forgatott a fejében a hindu Bhagavad-Gítából. Például azt, hogy:


Én lettem a halál, a világok pusztítója.