65 évet várt arra, hogy nő lehessen, és felrázza a világot

Fotó: AFP / MLADEN ANTONOV

-

A világ egy egészen különleges amerikai álmot köszönhet Caitlyn (korábban Bruce) Jennernek, aki 65 év, egy kemény döntés és néhány célzott beavatkozás után megmutatta, hogy az emberek tényleg azok lehetnek, akik. A transzneműek az elmúlt években elkezdték lerombolni azokat a makacs sztereotípiákat, előítéleteket, és félreértéseket, amelyekkel a többségi társadalom még a létezésüket is kétségbe vonta. Caitlyn Jenner Vanity Fair címlapja nagyon fontos mérföldkő ebben a folyamatban, az ő színre lépésével Amerika és a világ is egy kicsit más lett.


Bruce-nak mindig hazudnia kellett… Caitlynnek már nincsenek titkai.

Az internet szétszakításának a műfajában Kim Kardashian sehol sincs az olajozott pucér fenekével ahhoz képest, amit a Vanity Fair címlapján elefántcsontszínű szatén fűzőben, visszafogott klasszikus sminkben és tökéletes hullámokkal a hajában Caitlynként a világ színe elé lépő Bruce Jenner elért. A hatalmas visszhangban természetesen benne van Jenner ismertsége – olimpiai bajnok, valóságshow-sztár, és ízig-vérig celeb, aki számtalan magazin címlapjáról nézett már vissza az amerikaiakra –, de még inkább a bátorsága, hogy 65 évesen, egy reflektorfényben leélt élet után volt ereje elkezdeni egy teljesen más életet, és ezzel a nyilvánosság elé is lépett. „Amint megjelenik a Vanity Fair címlap, szabad leszek” – ez volt az átalakulás utáni színre lépés leglényegesebb eredménye Caitlyn Jenner szemszögéből.



A közösségi oldalakon egészen hihetetlenül érzelmes reakciók születtek, Jenner népes családjának tagjai egymás után biztosították a támogatásukról és a szeretetükről az apát/exférjet/nagyapát. Caitlyn Jenner a címlap bemutatásának a napján bejelentkezett a Twitterre is, és négy óra leforgása alatt elérte az egymillió követőt – ezzel megdöntötte Barack Obama rekordját. Cikkünk megjelenésekor 2,36 millió követője volt.

A Vanity Fair nem bízott semmit sem a véletlenre. A cikk szerzője, Buzz Bissinger három hónapon át több száz órát töltött el a Bruce-ból közben Caitlynné alakuló Jennerrel, ott volt vele a 10 órán át tartó márciusi arcműtéténél, és a nagyon könnyfakasztóra sikeredett fotózáson is, ahol az elmúlt időszak embert próbáló beavatkozásainak eredményeként már nemcsak lélekben, hanem testben is nőként mutathatta meg magát. A képeket a hollywoodi sztárok kedvenc fotósa, Annie Leibovitz készítette. A fotózást biztonságiak őrizték, és minden jelenlévőnek le kellett adnia a telefonját, hogy még véletlenül se szivárogjon ki semmi a projektről. A szerkesztés egy olyan számítógépen zajlott, amely nem volt rákötve az internetre, és az egészet személyesen adták át a nyomdának. A kulisszatitkoknál azonban sokkal érdekesebbek és tanulságosabbak azok az évtizedeken át őrizgetett titkok, amelyekről Caitlyn Jenner az interjúban beszél. Az ugyanis már a Vanity Fair ízelítőjéből kiderül, hogy kevés ennyire őszinte interjú készült az amerikai sajtóban.



Jenner beszél a pánikrohamáról, amely a tíz órán át tartó arcműtétje alatt tört rá, a reményéről, hogy Caitlyn sokkal jobb ember lesz, mint Bruce volt, arról, hogy mennyire izgult, amikor először megmutatta az új arcát a 89 éves édesanyjának, és hogy ezt az egészet nem azért csinálja, hogy érdekes legyen, hanem, hogy éljen.


Reggel felébredni, önmagadnak lenni, felöltözni, elmenni otthonról, és egyszerűen csak normális embernek lenni. Csodálatos érzés így élni. Én soha sem tudtam ezt megtenni.

És beszél arról is, hogy néha még maga is Bruce-ként mutatkozik be. A címlap megjelenésétől kezdve azonban nincs helye a kétértelműségnek: Bruce Jenner mostantól Caitlyn Jenner, és angolul nem he, hanem she a megszólítása. A he mostantól tiszteletlen és megalázó. Az új helyzetre már reagáltak a Wikipedia szerkesztői, és a Twitteren is megjelent a robot, amely udvarias, de határozott válaszokban helyesbít minden olyan bejegyzést, amely he-ként hivatkozik Jennerre.



Caitlyn Jenner az érzelmektől túlcsorduló kétnapos fotózását az 1976-os olimpiai arany megnyeréséhez hasonlította, csak ez most még jobb volt.


Ez a fotózás az életemről szólt, és arról, hogy ki vagyok. Nem a fanfárról, nem a szurkolókról a stadionban, nem arról, hogy az utcán mindenki a vállamat veregeti, hogy „micsoda srác vagy, Bruce”. Ez az életem.

Bruce Jenner, Kardashians, 2007

Jenner a Kardashian lányokkal. Nyitott könyv az életük


Bruce Jenner, 1976, Montreal

Ki volt Bruce Jenner?

Olimpiai bajnok, valóságshow-szereplő és celeb. Sportolóként az atlétika legkeményebb műfaját, a tízpróbát választotta. 1972-ben még csak tizedik volt az olimpián, de négy évvel később Montrealban már az övé lett az aranyérem. Sportemberként nagyjából olyan glória övezte akkoriban, mint ma az úszó Michael Phelpst. Az ismertségét később reklámarcként próbálta meg pénzre váltani: a Wheaties zabpelyhek dobozáról köszöntek vissza az izmai, és éveken át a cég arca volt. Innen ugrott a film és a televíziózás világába, a nyolcvanas években pedig autóversenyzőként is kipróbálta magát. 2007 óta állandó szereplője a popkultúra egyik legőrületesebb, címlapokat, szexvideókat és botrányokat rendszeresen kitermelő valóságshow-jának, a Keeping Up with the Kardashians című műsornak. Három felesége volt, a legutóbbitól, a Kardashian-birodalmat a vállán hordozó Kris Jennertől 2014-ben, 23 év után vált el. Négy saját gyereke van, és mostohaapaként nevelte a négy Kardashian-gyereket is. Bruce Jenner életrajzában rengeteg csúcspont van, az egyik legfontosabbat mégis akkor érte el, amikor idén áprilisban egy televíziós interjúban először beszélt a transzneműségéről, és arról, hogy belevágott a nemváltoztató procedúrába. A másikat pedig akkor, amikor ennek az eredményét a héten meg is mutatta a Vanity Fair júniusi számának a címlapján.

Mindenképpen hatalmas pillanat a transznemű közösségnek, és úgy általában az emberiségnek is, hogy egy transznemű ember címlapon mutatta meg az igazi énjét a világnak, és hogy ez a döntése óriási ünneplésbe torkollt. A történethez természetesen hozzátartozik az is, hogy a Jenner-sztori hátszelét az amerikai reality műfajt profin kezelő Kardashian-birodalom adta. És miközben a Keeping Up with the Kardashians címen futó valóságshow eljegyzésekkel, plasztikai műtétekkel és fogyókúrákkal foglalta le az amerikai társadalom bulvárfogyasztó rétegét, most kiderült, hogy képesek fontos társadalmi változások motorjaként is működni, és Kim Kardashian pucérkodásai sokkal fontosabb üzeneteket közvetítenek.

A Vanity Fair anyagához készült videókban Caitlyn Jenner nemcsak a küzdelmekről beszél, hanem arról is, hogy az elmúlt 10-15 évben végbement társadalmi, kulturális változások miként készítették elő a címlapját. Amikor a nyolcvanas években hormonkezeléssel próbálkozott, teljesen elszigeteltnek érezte magát. Az internettel, amely közel hozta hozzá azokat az embereket, akik ugyanolyan harcokat vívtak, mint ő, és az olyan elődöknek a példájával, mint a Time címlapján pózoló transznemű színésznő és emberi jogi aktivista Laverne Cox, azonban már könnyebb volt elhinnie, hogy nincs egyedül. „Nagyon sok intelligens nő próbálja megértetni az üzenetet. A nyolcvanas években én még egyedül voltam, most viszont az ő nyomdokaiba léphetek. Ők megkönnyítették a dolgomat, és remélem, hogy az őszinteségemmel én is megkönnyíthetem mások dolgát”.


Bruce Jenner, 2004

Caitlyn Jenner, a családapa


Lassú előbújás

A transzneműek az elmúlt években valóban elkezdték lerombolni azokat a makacs sztereotípiákat, előítéleteket, és félreértéseket, amelyek még a létezésüket is kétségbe vonták. Hogy ez mekkora feladat, azt a CNN egyik szerzőjének a kijózanító anekdotája jelzi jól. LZ Granderson meleg aktivistaként még az egyenlőségért tüntetett Washingtonban, de simán kuncogott a buszra felszálló transznemű nőkön. Mindez 2000 tavaszán történt, érthető tehát, hogy alig 15 évvel később mekkora eredménynek számít az, hogy Caitlyn Jenner üzenete milliókhoz jutott el.


          

Én vagyok az új normális.

A transzneműeknek a kuncogásnál kevésbé könnyed reakciókkal is meg kell küzdeniük: a gyerekeket sokszor zaklatják az iskolában, és támadják őket felnőttként is, ami sok esetben akár az életükbe is kerül. Áprilisban egy 17 éves transznemű fiatalt, Dwayne Jonest késelték halálra egy buliban Jamaicán. Oroszországban videóra vették, ahogy férfiak egy csoportja brutálisan megaláz egy transznemű nőt egy parkban, és a járókelők nem tettek semmit. Nemrég pedig Harlemben vertek agyon egy transznemű nőt.


Bruce Jenner, 2012

Caitlyn Jenner átalakulás közben


Transznemű?

A témának már tavaly egy egész címlapot szentelő Time meghatározása szerint a transzneműek közül sokan úgy érzik, hogy a test, amelybe születtek egy fojtogató jelmez, amelyet nem tudnak levetni. Ennek a megértéséhez ketté kell választani a biológiai és a társadalmi nemet. Az előbbit lényegében az határozza meg, hogy egy ember milyen nemi szervvel született, az utóbbi pedig a nemi identitását és a nemi szerepét fedi le. Az emberek többségénél a biológiai és a társadalmi nem összhangban van, ők reggelenként a tükörbe nézve semmi meglepőt vagy furát nem éreznek akkor, ha egy nő vagy egy férfi arca tekint vissza rájuk. A transzneműek viszont mást látnak, mint amit éreznek. Az élet lenyűgözően sokféle lehet: a transzneműségnek semmi köze a szexuális orientációhoz, vagyis ahhoz, hogy valaki melyik nemhez vonzódik szexuálisan. Egy transznemű ember ennek megfelelően lehet heteroszexuális, meleg, leszbikus, biszexuális vagy aszexuális. A transzneműek hormonkezelésekkel, műtétekkel és egyéb beavatkozásokkal próbálkoznak eltávolodni a biológiai nemüktől, és közelebb kerülni a nemi identitásukhoz, de az emberek mégis leginkább arra kíváncsiak, hogy mi van a nadrágjukban. A transzneműek szerint viszont korántsem ez a legizgalmasabb kérdés velük kapcsolatban, és sokukat őrületbe lehet kergetni az anatómiát firtató kérdésekkel.

Ha nemváltoztatásról van szó, sokan egy Google-kereséssel kezdik. Évtizedekkel ezelőtt ez a menekülési útvonal még nem állt a transzneműek rendelkezésére. Renee Richards, aki Caitlyn Jenneréhez hasonló életút után a hetvenes években fordult orvosokhoz, hogy segítsék a nemváltását, de a szakemberek eleinte nem is tudták, hogy mit kezdjenek az akkor 40 éves férfi kérésével. Richards szerint túlságosan is ijesztő volt számukra, hogy egy sikeres heteroszexuális férfi, férj, apa, teniszező, orvos nemet akar váltani. Ma már nem állnának ennyire értetlenül a kérés előtt.


Bruce Jenner, 1976, Montreal

Jenner egyik arca: az olimpiai bajnok


Félreértett kisebbség

Caitlyn Jenner és a bátor elődök példája egyre több transznemű embert biztathat arra, hogy mutassa meg a valódi énjét, de az iskolákban, a kórházakban, a munkahelyeken, a börtönökben és a hadseregben is rengeteg munkájuk van még a transzneműek jogaiért küzdő aktivistáknak. Míg az amerikaiak 65 százaléka ismer melegeket a családi vagy baráti körében, mindössze 9 százalékuk ismer transznemű embereket. A transznemű kisebbség emiatt is az egyik leginkább félreértett társadalmi csoport, a tagjai pedig mindenütt azzal az üzenettel szembesülnek, hogy tulajdonképpen sehová sem tartoznak. Caitlyn Jennert most már mindenki ismeri, és ő birtokában van annak a platformnak, ahonnan rengeteg félreértést tisztázni tud majd.

Rögtön egy ilyen platform lesz az a nyolcrészes dokumentumfilm, amelyet a márciusi arcműtétjétől a Vanity Fair fotózásig eltelt hetekről készült I am Cait címmel, és amelyet a Kardashianék valóságshow-ját is futtató E! tévécsatorna vetít majd nyáron. Pár nappal a címlap után meg is jelent az első ajánló, amely többek között bemutatja a pillanatot, amikor Jenner talpig nőként elhagyja az otthonát, és azt is, ahogy a szájfénnyel kísérletezik a tükör előtt.



A transzneműeknek ráadásul az erőszak mellett meg kell küzdeniük az érzelmi megpróbáltatásokkal is. Jenner az áprilisi interjúban beszélt arról, hogy az öngyilkosságot is fontolgatta, és a transzneműek körében ijesztően sokan vannak, akik nemcsak gondolnak rá, hanem meg is próbálnak véget vetni az életüknek. Szakemberek is figyelmeztetnek arra, hogy sokszor pszichológiai, sőt fizikai ára is van annak, ha valaki hosszú éveken át titokban tartja a valós nemi identitását. Bruce Jenner hat évtizeden át tette ezt.


Bruce Jenner, 1980, Can't Stop The Music

Caitlyn Jenner (jobbra) itt még Bruce-ként macsó szerepben


Azt aligha lehet kétségbe vonni, hogy Caitlyn Jenner felvállalta a sebezhetőségét a Vanity Fair-címlappal, a korábbi Diane Sawyer-interjúval, átalakulásának alaposan dokumentálásával, és azzal, hogy azt nem is fél megmutatni – a dokumentumfilmje is feltehetően milliókat ültet majd képernyő elé. A transzneműek elismeréséért és jogaiért harcoló aktivisták azonban fontosnak tartják megjegyezni, hogy mindezt a sok millió dolláros malibui otthonából tette, az átalakulását a legjobb orvosok segítették, és nyilván sokan álmodoznak arról is, hogy Annie Leibovitz és a Vanity Fair stylistjai, sminkesei, fodrászai készítsék elő a nagy színre lépésüket, de ez a legtöbbjükkel soha sem fog megtörténni. Vagyis Caitlyn Jenner olyan társadalmi privilégiumokkal körbebástyázva hagyta maga mögött Bruce-t, ami nagyon sok transznemű embernek nem adatik meg. Nem Jenner bátorságát és harcait vonják kétségbe, hanem a többiekét próbálják beemelni a most lendületet kapott párbeszédbe a transzneműségről. Bőven van ugyanis miről beszélni, nem mindenkit ünnepel a fél világ #CallMeCaitlyn hashtaggel, és a bátorságuk előtt sem tisztelegnek tweetek millióival.


Gratulálunk, nő lettél!

Az internet nagyjából egy perc alatt felfedezte, hogy Caitlyn Jenner kísértetiesen hasonlít Jessica Lange-re, aki elsőre nem értette ugyan, hogy mit jelent a trending fogalma a Twitteren, de csodálatosnak tartotta a hasonlóságot. És mivel Jenner címlapja szemérmesen dögösre sikerült, és mindenki a szépségét dicsérte, a transzneműek médiában való érdekképviseletével foglalkozó szervezet (GLAAD) rögtön figyelmeztetett arra, hogy szükségszerűen nem mindegyik transznemű ember felel meg a hagyományos feminin és maszkulin standardoknak. Ez persze nem akadályozta meg a címlapot kommentálókat abban, hogy ízekre szedjék Caitlyn Jenner kinézetét, sminkjét, ruháját és haját, így a Daily Show című műsort vezető Jon Stewart következtetése nem is lehetett volna találóbb: „Az emberek nemcsak elfogadták, hogy nő, hanem elkezdtek úgy is bánni vele”. Így születhetett meg az az ismerős bók, hogy „korához képest milyen jól néz ki”, vagyis azzal, hogy nővé vált, Stewart szerint rögtön meg is kapta a lejárati dátumát. És jobb, ha megbarátkozik a gondolattal, hogy míg férfiként a sportteljesítményét vagy az üzleti sikereit dicsérték, nőként már csak a külső megjelenése lesz az egyetlen, ami érdekli az embereket.