40 éve rémisztgetnek bennünket a filmesek Stephen King rémálmaival

Forrás: Warner Hungary

-

Tíz éve próbálják megfilmesíteni Stephen King legmonumentálisabb regényfolyamát, amelyet maga a szerző is főművének tart, de többeknek beletört a bicskája. Frank Darabont például inkább összekuporodna és sírna, minthogy megcsinálja. Most azonban úgy néz ki, tényleg elkészül a Setét torony filmváltozata. Ideje áttekintenünk a Stephen King-adaptációk négy évtizedes történetét.


Stephen King jövőre ünnepli hetvenedik születésnapját. Több mint négy évtizede tartó pályafutása alatt ötvennégy regényt írt, amelyeknek közel a feléből készült már mozgóképes adaptáció. A regények mellett King mintegy kétszáz novella és elbeszélés szerzője is, ezek közül szintén feldolgozták már a legismertebbeket.

Ha nem számítjuk a szövegei alapján készült rengeteg rövidfilmet, akkor a mozis és tévés King-feldolgozások száma több mint nyolcvanra tehető. Ezek között találhatunk

  • egész estés mozifilmeket (Ragyogás, Christine, A holtsáv, Carrie, Halálsoron, A remény rabjai, Sorvadj el! stb.);
  • tévé- és videofilmeket (Néha visszatérnek, Az, Sivatagi rémálom stb.);
  • sorozatokat (11.22.63, A holtsáv, A kukorica gyermekei, A búra alatt stb.);
  • néhány részes minisorozatokat (Végítélet, Rémkoppantók, Csontzsák stb.);
  • mozis és tévés remake-eket (az új Carrie)
  • Stephen King karakterein alapuló, főként tévére és videóra szánt folytatásokat (Kedvencek temetője 2., Vámpírok városa, Düh: Carrie 2, A tűzgyújtó 2: Fellángolás)
  • és ide sorolhatjuk a King eredeti forgatókönyveiből készült különféle adaptációkat is, amelyek között akadnak mozifilmek (A rémmesék könyve, Alvajárók) és sorozatok is (Az aranykor, Az évszázad vihara, A rózsa vére).


Stephen King


A legelső adaptáció

Az első Stephen King-adaptációt negyven éve mutatták be. 1974-ben jelent meg nyomtatásban az első Stephen King-regény: ez volt a Carrie, amely azonban nem King első regénye volt (erről itt írtunk bővebben). A későbbi monumentális és sokszor terjengős King-könyvekhez képest a meglehetősen rövid Carrie megfilmesítési jogát a huszonhat éves író mindössze 2500 dollárért adta el a United Artistsnak, és végül Brian De Palma rendezett egy klasszikust a telekinetikus képességekkel rendelkező tinédzserlány történetéből 1976-ban.

„Ügyesen, művészien kezelte az anyagot, és remek alakításra késztette Sissy Spaceket. A film sok tekintetben elegánsabb, mint a könyvem, noha azt továbbra is lebilincselő olvasmánynak tartom, ugyanakkor lehúzza némi nehézkesség, amitől a film már mentes” – nyilatkozta annak idején Stephen King az adaptációról.


Carrie (1976)


Az erőteljes színészi alakításoknak (Sissy Spacek és Piper Laurie) és a hatásos vizuális megoldásoknak (osztott képernyős és lassított felvételek) köszönhetően a Carrie egyöntetű kritikai és közönségsikert aratott, és több mint harmincmillió dolláros bevételével óriási lökést adott a fiatal színészek (John Travolta és Amy Irving), illetve Brian De Palma karrierjének. A Carrie-ben láthatjuk a filmtörténet legvéresebb iskolai bálját, Brian De Palma feldolgozása pedig a hetvenes évek egyik legemlékezetesebb horrorfilmje és minden idők egyik legjobb King-adaptációja lett.


De a második már kiverte a biztosítékot

De Palma magasra tette a lécet, a második mozifilmes King-adaptációt készítő Stanley Kubricknak azonban sikerült felülmúlnia a Carrie-t.

Előző filmje, az 1975-ös Barry Lyndon nem teljesített valami jól a kasszáknál, ezért Kubrick úgy döntött, hogy következő filmje egy kereskedelmi szempontból sokkal mainstreamebb, rövidebb és kevésbé lassú alkotás lesz. Választása Stephen King 1977-es A ragyogás című regényére esett, amiből Jack Nicholson főszereplésével rendezett öntörvényű mesterművet.


Ragyogás


Közismert, hogy King ki nem állhatja Kubrick sajátos vízióját, és rengeteg más anekdota is napvilágot látott az elhúzódó és megterhelő forgatásról, amit a rendező lánya, Vivian Kubrick örökített meg egy félórás dokumentumfilmben (The Making of The Shining). Nicholson eszelős színészi játékát Kubrick klausztrofób atmoszférával, mesterien megkomponált felvételek sokaságával, szuggesztív klasszikus zenei darabokkal (Ligeti György, Krzysztof Penderecki) fokozta, a végeredmény pedig nemcsak Kingnél, hanem a korabeli kritikusok többségénél is kiverte a biztosítékot – ennek ékes példája, hogy Kubrickot és a női főszerepet alakító Shelley Duvallt is az abban az évben alapított Arany Málna díjra jelölték.

„Ez egy Cadillac, amiben nincs motor. Semmi másra nem jó, mint hogy szoborként csodáljuk” – mondta Stephen King a Ragyogásról.


Ragyogás


Anyagi szempontból a Ragyogás mérsékelten jól teljesített, ám korántsem lett akkora siker, mint a Carrie. A kezdeti negatív és vegyes fogadtatás a bemutató óta eltelt évtizedek alatt viszont erőteljesen megváltozott, ma pedig minden idők egyik legjobb horrorfilmjeként tartják számon a Ragyogást. A filmet övező kultusz is töretlen, ezt jól illusztrálja a néhány éve készült A 237-es szoba (Room 237) című dokumentumfilm, ami a Ragyogás különféle kulturális és történelmi rétegeinek, illetve helyenként egészen elszállt és vicces olvasatainak ered a nyomába.


Mérsékelt sikerek, csúfos kudarcok

A hetvenes évek végén Tobe Hooper készített egy tűrhető három órás tévés adaptációt Stephen King másodikként megjelent, Borzalmak városa című vámpírregényéből (Salem's Lot, magyarul a A gonosz háza), Hollywood azonban csak a nyolcvanas évek elején kezdte el futószalagon gyártani a különféle King-feldolgozásokat. Ezek színvonala egyre hullámzóbbá is vált. Az évtized két legsikeresebb King-moziját David Cronenberg (A holtsáv) és Rob Reiner (Állj mellém!) rendezte, utóbbiról maga az író is azt nyilatkozta, hogy ez volt az első olyan adaptáció, amivel ő is maradéktalanul meg volt elégedve.


Stand By Me (1986)

Állj mellém!


John Carpenter 1983-ban rendezte meg a Christine-t, a piros színű, gyilkos Plymouth Furyról szóló autós horror-kamaszdrámát tízmillió dollárból, ami aztán húszmilliós összbevételével szintén a sikeresnek mondható feldolgozások közé került.


Cujo

Cujo


Ám ekkoriban már szép számmal akadnak negatív vagy legjobb esetben is vegyes kritikai visszhangot kiváltó King-adaptációk is, amelyeket hiába övez a videotékák nosztalgikus retróbája, az idő szinte kivétel nélkül mindegyikkel csúnyán elbánt. Elképzelhető, hogy a Cujo sokkal jobban sikerült volna, ha Peter Medak rendező nem hagyja ott a forgatást két nap után, de bevétel szempontjából még így is sikerült megdupláznia a nyolcmillió dolláros költségvetést. Az alig egymillió dollárból forgatott A kukorica gyermekei (The Children of the Corn) habár tizennégy millió dollárt hozott a készítőknek, kritikai szempontból csúnyán megbukott. A Kedvencek temetője (Pet Sematary) és az Ezüst pisztolygolyók (Silver Bullet) is megosztotta a kritikusokat, ám a videotékák közönsége imádta őket, igaz, az utóbbi vérfarkasos filmről Roger Ebert először azt hitte, hogy paródiát lát, amit aztán „a legrosszabb vagy a legviccesebb” King-adaptációként jellemzett.


Pet sematary

Kedvencek temetője


Visszafogott anyagi sikerben és felemás fogadtatásban volt része a Tűzgyújtónak (Firestarter) és A menekülő embernek (The Running Man) is, ám a Tűzgyújtóval ellentétben az Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült disztópia még ma is igazán szórakoztató és lendületes mozi. „A Tűzgyújtó az egyik legvizuálisabb regényem, és a film csúfos kudarcot vallott” – mondta előbbiről Stephen King.

Az 1982-es A rémmesék könyve (Creepshow) azonban több szempontból is fontos és kiemelkedő King-feldolgozás. A fekete komédiába hajló, öt szegmensből álló horrorantológiát a modern horror egyik ikonja, George A. Romero rendezte, stílusában pedig egy magával ragadó főhajtás az ötvenes évek horrorképregényei előtt. Stephen King ezzel a filmmel mutatkozott be forgatókönyvíróként és színészként egyaránt: cameóit azóta is rendszeresen kiszúrhatjuk a művei alapján készült filmekben. A nyolcvanas években egy másik jópofa horrorantológia is készült King novelláiból, mert bár Lewis Teague elhasalt a Cujóval, a Macskaszemmel (Cat’s Eye) azért sikerült szépítenie.


Stephen King, Maximum Overdrive

Maximális túlhajtás


Az évtized legemlékezetesebb bukását Stephen King nem másnak, mint saját magának köszönhette, amikor hagyta, hogy Dino De Laurentiis rábeszélje: rendezzen ő maga egy filmet valamelyik saját történetéből. Választása első novelláskötetének, az Éjszakai műszaknak az egyik rövid írására (Kamionok) esett, a Maximális túlhajtás (Maximum Overdrive) pedig katasztrofális bukás lett. A rendezésben teljesen járatlan King munkáját balesetek, meghibásodó kamionok és más munkagépek (például elszabadult fűnyírók és makacs elektromos kések) nehezítették meg, de akadt egy másik probléma is, amiről így nyilatkozott az író:


Az volt a bibi annál a filmnél, hogy egész idő alatt szétkokóztam az agyamat, és azt se tudtam, mit csinálok.

Kinget és a főszereplőt alakító Emilio Estevezt is Arany Málna díjra jelölték. King azóta sem rendezett semmit, néhány éve pedig a saját műveiből készült legrosszabb adaptációnak nevezte rendezői bemutatkozását.


Az első (és az utolsó) Oscar

1990 őszén két King-adaptációit is bemutattak a mozik, ám ezek nem is állhatnának távolabb egymástól. Az Éjszakai műszak (Graveyard Shift) a legrosszabb King-feldolgozások közé tartozik, a Tortúra (Misery) viszont történelmet írt, mivel a mai napig az egyetlen olyan King-film, aminek sikerült Oscar-díjat nyernie.


Stephen King, Misery  Misery

Kathy Bates a Tortúrában


Kathy Bates bújt a megszállott rajongó, Anne Wilkes bőrébe, rémisztő alakításáért pedig megkapta a legjobb női főszereplőnek járó aranyszobrot. Korábban csak Sissy Spaceket és Piper Laurie-t jelölték Oscar-díjra a Carrie-ért, illetve még az Állj mellém! forgatókönyvíróit.

Négy évvel később Frank Darabont törhette volna meg újra az átkot: A remény rabjait (The Shawshank Redemption) ugyanis hét Oscar-díjra jelölték, köztük a legfontosabb kategóriákban is, ám végül egyetlen jelölést sem sikerült díjra váltania. Darabont filmje a mozikban sem teljesített valami jól, ám amikor végre megjelent videokazettán, fordult a kocka. Frank Darabont régi vágású, realista és a klasszikus hollywoodi mozikat idéző, szívhez szóló emberi filmdrámája az 1995-ös év egyik legtöbbet kikölcsönzött videója lett. Diadalútja ezzel pedig korántsem ért véget, hiszen A remény rabjai a nézők szavazatai alapján működő Internet Movie Database szerint minden idők legjobb filmje.


Stephen King, Shawshank Redemption

A remény rabjai


Frank Darabont az évtized végén másodszor is Kinghez nyúlt, a Halálsoron (The Green Mile). A katartikus és maratoni hosszúságú börtöndrámát emlékezetes alakítások – az élükön az elítéltet alakító Michael Clarke Duncannel – sora teszi felkavaróvá, és habár négy Oscar-díjra jelölték, a Halálsoron végül egyetlen díjat sem kapott.


A kilencvenes évek

De a kilencvenes években is találunk csúnyán elavult vagy éppen nevetségessé vált King-feldolgozásokat.

  • A Pierce Brosnan főszereplésével készült A fűnyíró ember (The Lawnmower Man) akkoriban úttörőnek számító látványeffektjei ma már viccesnek hatnak.
  • A mángorló (The Mangler) az egykor sokkal jobb napokat látott Tobe Hooper pályafutásának egyik szégyenfoltja.
  • Az éjjeli vadász (The Night Flier) szintén megbukott, nem is csoda, hogy alig ismerik.
  • Tom Holland (Frászkarika, Gyerekjáték) is kudarcot vallott a Sorvadj el! (Thinner) feldolgozásával, pedig rendezhetett volna egy durva testhorrort is.
  • Az Alvajárók (Sleepwakers) Stephen King eredeti forgatókönyve alapján készült, de pontosan olyan, amilyen Mick Garris többi King-adaptációja: röhejes.
  • A George A. Romero rendezte Halálos árnyék (The Dark Half) zavaróan felszínes.
  • A Hasznos holmikban (Needful Things) hiába szerepeltek olyan neves színésznek, mint Max von Sydow vagy Ed Harris, ez a film is csúfosan megbukott.

A Tortúra és A remény rabjai mellett azonban akad két másik remek King-adaptáció is a kilencvenes évekből.


Stephen King, Dolores Claiborne

Dolores Claiborne


Az 1995-ös Dolores Claiborne már a benne szereplő komoly színészek hosszú listájával is kitűnik a közepes King-adaptációk szürke folyamából: Kathy Bates mellett Jennifer Jason Leigh, Christopher Plummer, David Strathairn és John C. Reilly is szerepel. Hackford egy lélektanilag elmélyült és ráérősen hömpölygő filmet rendezett. A Dolores című regényből készült film egy feszült pszichothriller és megindító családi dráma keveréke, amely olyan fajsúlyos tabutémákat érint, mint a családon belüli erőszak vagy a saját lányával fajtalankodó apa.

A Dolores Claiborne-hoz hasonlóan az 1998-ban bemutatott Az eminens (Apt Pupil) is sötét és nyomasztó témákat boncolgat. Ian McKellen alakítja benne a bujkáló, öreg náci tisztet, akinek féltve őrzött titkára a szomszéd tinédzserfiú, Todd Bowden (a tragikus sorsú gyereksztár, Brad Renfro remek alakítása) derít fény. Rövidesen zsarolni kezdi az ártatlannak tűnő öregurat, akinek közreműködésével Bowden fokozatosan és egyre durvábban kiélheti a nácik iránti elvakult rajongását. A rejtőzködő náci szomszéddal azonban nem érdemes ujjat húzni.


Stephen King, Apt Pupil

Az eminens


A Bryan Singer (Közönséges bűnözők, X-Men) rendezte Az eminens egy botrány miatt is elhíresült. Látható a filmben ugyanis egy tusolós jelenet, amely során Bowden náci bűvölettől terhelt fantáziájában a gimnáziumi zuhanyzó egy haláltábor gázkamrájává változik. Ezt eredetileg kamasz fiúkkal vette fel Singer, akik közül többen is beperelték őt, arra hivatkozva, hogy a rendező arra kényszerítette őket, hogy meztelenre vetkőzzenek. A vádakat ejtette a bíróság, két évvel ezelőtt viszont az 50 éves rendezőt ketten is megvádolták kiskorúak megrontásával.


Az első indiai King-adaptáció

Az ezredforduló utáni évek legemlékezetesebb King-adaptációja is Frank Darabont nevéhez fűződik. A 2007-ben bemutatott A köd (The Mist) egy sűrű atmoszférájú, lovecrafti ihletésű, apokaliptikus szörnyfilm. A letaglózó és komor fináléhoz hasonlót ritkán láthatunk hollywoodi stúdiófilmben. „Fantasztikusnak találtam, de idegesített. Még egyszer meg kellett néznem, hogy hozzászokjak a gondolathoz, hogy alighanem ez az egyetlen befejezés a világban, amelyet abban a novellában teremtettem” – mondta róla Stephen King.



A 2000 utáni termésben többnyire vállalható zsánerdarabokat, illetve rutinos vagy gyenge stúdiófilmeket találhatunk.

Az Atlantisz gyermekei (Hearts in Atlantis) egy hangulatos, visszafogott dráma Anthony Hopkinsszal és Anton Yelchinnel. A Johnny Depp-pel készült A titkos ablak (Secret Window) című pszichothriller mérsékelt anyagi sikert ért el, a kritikusok nem igazán szerették. A legtöbb bevételt Mikael Håfström svéd rendező John Cusack főszereplésével forgatott1408 című szállodás kísértethistóriája produkálta, ezzel szemben az Álomcsapda (Dreamcatcher) egy felemás és idegesítő sci-fi-horror lett. Mick Garris A golyó című road movie-jáért (Riding the Bullet), illetve a Dolan és a Cadillac (Dolan’s Cadillac) című bűnügyi filmért pedig lehetetlen lelkesedni.

Mint különlegességet említsük meg a 2007-es No Smoking című filmet, ami az első indiaiak által készített King-feldolgozás.



Rögös út vezet a Setét Toronyhoz

Stephen King főművének tartja A Setét Torony (The Dark Tower) című monumentális regényfolyamát.

A nyolc könyvben kiadott és több mint négyezer oldalon át hömpölygő sagát harminc év alatt írta meg. Hollywoodban 2007 óta próbálják tető alá hozni a megfilmesítését: először úgy volt, hogy J. J. Abrams rendezi, aztán Ron Howard neve merült fel rendezőként, végül Nicolaj Arcel csinálja. Két főszereplőnek végül Matthew McConaughey-t és Idris Elbát sikerült megnyerniük, míg korábban Javier Bardemet és Russell Crowe-t szemelték ki a főszerepre.

Megfilmesítésének gondolatával Frank Darabont is kacérkodott, ám végül belátta, hogy túl nagy falat lenne ez a számára. Így fogalmazott:


A gondolattól, hogy képernyőre alkalmazzam azt a sagát, kiver a hideg veríték, legszívesebben összekuporodnék és sírva fakadnék. Egyszerűen annyira természetfölötti és észbontó. Ilyen mennyiségben szinte lehetetlen megjeleníteni a képernyőn.

A Setét Torony King műfajilag legsokszínűbb alkotása, kiváló arányérzékkel keverte ki benne azt a különleges világot, melynek főhőse a feketébe öltözött embernek nevezett titokzatos varázslót üldözi, miközben küldetésének végső célja a Setét Torony megtalálása, ami révén megmentheti saját pusztuló világát.

A Setét Torony első, A harcos című rövid kötete rejtélyes, transzcendens és mitikus próza, aminek előhangja Robert Browning 19. században írt Roland Vitéz a Setét Toronyhoz ért című költeménye. King szuggesztív látomása egy posztapokaliptikus sci-fi, dark fantasy, western és horror egyedi keveréke, de nyomokban tetten érhetjük benne az Artúr-mondakör motívumait is, a párhuzamos valóságsíkként is felfogható sivár univerzumot pedig mélyen átitatja a mágia.


84611390

Stephen King


A Setét Torony megfilmesítése rizikós vállalkozás, hiszen narratív szempontból már a sejtelmes sztori adaptálása is komoly megmérettetés. Arcel munkáját mindenesetre olyan neves forgatókönyvírók segítik, mint Anders Thomas Jensen, Akiva Goldsman és Jeff Pinkner. Ahhoz viszont, hogy a film legalább olyan hallucinogén és magával ragadó legyen, mint a könyvek, merész megközelítésre lesz szükség, ám az eddigi Stephen King-adaptációk tükrében kijelenthetjük, hogy éppen ez a vakmerő szemléletmód bukik el általában a feldolgozásokban. Nem véletlen, hogy a legjobb King-adaptációk között jelentős túlsúlyban vannak a szabálykövető zsánerfilmek.


És mire számíthatunk még a jövőben?

Még idén bemutatják Tod Williams Mobil (Cell) című apokaliptikus sci-fijét, amiben az 1408 után Samuel L. Jackson és John Cusack megint együtt szerepel, és éppen most jelentették be, hogy a Ragyogás folytatásából, a 2013-ban megjelent Álom doktorból is film készül.

Ezen kívül több előkészületben lévő King-adaptációt is bejelentettek már, ezek közül Mike Flanagan Bilincsben (Gerald’s Game), Scott Derrickson A légzőgyakorlat (The Breathing Method) és Andrés Muschietti A Jaunt (The Jaunt) című filmjei lehetnek talán érdekesek, de Josh Boone Lisey története (Lisey’s Story), Tom Holland Dumay Key és Tate Taylor Joyland című feldolgozásaira is kíváncsiak leszünk.

Rövidesen pedig utoléri a King-adaptációkat is Hollywood remake-mániája (eddig csak a Carrie-nek készült nagystúdiós újrája, 2013-ban).

A Tűzgyújtó és a Cujo mellett mi Josh Boone Végítéletét (The Stand), Juan Carlos Fresnadillo Állattemetőjét (Pet Semetary) és Andrés Muschietti Az (It) remake-jeit várjuk a leginkább, nem beszélve Mark Romanek The Overlook Hotel című filmjéről, ami a Ragyogás előzményfilmje lesz, középpontban a Szépkilátás Hotel sötét múltjával.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!