1986 volt a legunalmasabb év a popzenében, állítólag

Fotó: AFP / BERTRAND GUAY

-

Egy kutatás 17 ezer sláger alapján igyekezett következtetéseket levonni az elmúlt 50 év popkulturájára vonatkozóan. Azt is mondja, hogy a hiphop forradalmibb volt, mint a Beatles. Persze, hogy az volt.


Kérdés persze, hogy a popzenét és a mögötte álló folyamatokat akkor értjük-e meg a legjobban, ha csak a legnépszerűbb zenéket elemezzük, a szóban forgó kutatás mindenesetre például Phil Collins 1981-es In The Air Tonight című számának szétzengetett, mennydörgésszerű dobbelépéséhez köti a nyolcvanas évek stadionrockjában elterjedt dobhangzást. A hivatkozott rész lent a videóban 3:15-nél hallható.



A 17 ezer slágerlistás számot alapul vevő kutatás szerint a műfajok homogenizálódása a hetvenes években kezdődött a diszkóval, a new wave-vel és a hard rockkal, és 1986-ban érte el a csúcsát. Érdekes, hogy a hatvanas évek garázsrockhullámát és brit őrületét nem tekinti homogenizálódásnak, de azt mindenesetre belátja, hogy a Beatles és a Rolling Stones csupán egy népszerű hangzás és műfaj két legismertebb zenekara volt eleinte, és hogy a hiphop zeneileg sokkal nagyobb fordulatot jelentett huszonöt évvel később.

Ebben egyébként semmi meglepő nincs, hisz köztudott volt eddig is, hogy a Beatles és a Rollings Stones lényegében feldolgozásokkal kezdték, sőt, még egymás számait is játszották, sokat nem újítottak. Mondjuk, hogy a Beatles évekkel később forradalmibb dolgokat csinált a popzenével. Ellenben a hiphop technikai újításai valami egészen új dolgot teremtettek, amikor pedig igazán népszerű lett a műfaj és a stílus, nagyobb felfordulást jelentett a mainstreamben, annak ellenére, hogy a modern popzene kezdete valóban a Beatleshez és a hatvanas évek eleji brit robbanáshoz köthető.



A kutatás egy nagyobb és két kisebb forradalmat határoz meg a popzenében. 1991-et nagy forradalomnak tekinti, a szintipop kommercializálódását jelölő 1983-at, illetve 1964-et kisebbnek. De azért forradalomnak, senki ne szomorkodjon.

1986-ot pedig a legunalmasabb évnek értékeli, mármint abban a tekintetben, hogy az elemzés szerint akkor hasonlítottak legjobban egymásra a slágerlistás számok. Ezt a kutatás a dobgépek hirtelen elterjedéséhez és a hangmintázáshoz köti, de valójában a dobgépek hirtelen elterjedése nagyjából 5-6 évvel korábban következett be, úgyhogy inkább arról lehet szó, hogy 1986-ra sikerült ezt beépíteni a tömegkultúrába egy uniformizált és piacilag is értékesíthető hangzással. Ezt a folyamatot mindenesetre Janet Jacksonnal, a többek között Rick Astley, Jason Donovan és a Bananarama hangzását megteremtő Stock, Aitken & Waterman producertrióval, illetve a Pet Shop Boys West End Girls című számával illusztrálják.



Ezzel szemben 1991-re beérett egy olyan popzenei folyamat, mármint a hiphop elképesztő népszerűsége a toplistákon, amely színesebbé tette a zenét a hetvenes évek funkjának felfedezésével, a beszélt szöveggel, a hangmintákkal, illetve a túlvezérelt gitárok elhagyásával – összegez a kutatás.

A felmérést és a következtetéseket két londoni egyetem készítette, a Last.fm-et és a US Billboard Hot 100-at használta fel elsősorban. Feltehetően ezért is jutott többször téves következtetésre, de persze a hiphop jelentőségét helyesen ismerte fel, még ha újat nem is mondott ezzel, és lényegesen le is egyszerűsítette a folyamatot.



A kutatás arra vonatkozóan nem talált bizonyítékot, hogy ma a popzene minden korábbinál önismétlőbb lenne, mint ahogy azt sok zenekritikus állítja. Valójában azonban arról van inkább szó, hogy a popzene a korábbi évtizedekhez képest sokkal izoláltabb dolog, és sokkal kevésbé releváns, illetve kevésbé határozza meg a tömeges zenehallgatási szokásokat, mint a korábbi évtizedek.