16 nap, mialatt megmagyarázhatatlan dolgok történtek a Quaestornál

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

Több tízezer ember több mint 200 milliárd forintot adott egy olyan cégcsoportnak, amelyről semmit sem tudott. Mi okozta, hogy ez megtörténhetett, és miért van annyi homályos pont a történetben? Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat, hogy érthetőbb legyen, miről is szól a Quaestor-ügy.


A Quaestor ügyfelei most elsősorban azért foghatják a fejüket, mert fogalmuk sem volt arról, hogy mi fán terem a vállalati kötvény. Ennek ellenére mintegy 30 ezren voltak, akik pénzt adtak a Quaestornak az átlagosnál magasabb hozamígéretre.


Ha jóhiszeműek vagyunk, akkor a cégcsoport élén álló Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. és a legfőbb tulajdonos, Tarsoly Csaba a következőképpen gondolkozott. Adva van egy szerteágazó vállalatbirodalom, amely a pénzügyi szolgáltatásoktól a sporton keresztül a turizmusig számtalan üzletágban tevékenykedik. Hogy a további fejlesztésekre legyen elég forrása, a legjobb az lesz, ha vállalati kötvényt bocsát ki. Ezt majd megveszik a befektetők, vagyis gyakorlatilag hitelt adnak neki. Ő a pénzből újabb üzletekbe fektet, amelyek ideális esetben profitot termelnek, és ebből a haszonból fizeti majd vissza a pénzt kamatostul a kötvényvásárló befektetőknek.


De hogyan kerülhetett a képbe Orgován Béla?

A Quaestor-ügyben különösen megnehezíti a tisztánlátást, hogy a csoportban a különböző feladatokat más és más cégek végezték. Sok károsult igazából azt se tudja, jó helyen követeli-e pénzét, de a botrányt külső szemlélőként is nehéz követni.

A kötvény kibocsátását a cégcsoport egyik tagjára, a Quaestor Financial Hrurira Kft.-re bízták. Ez azonban egy szimpla tanácsadó cég, semmi köze a pénzügyi, befektetési szolgáltatásokhoz. A vállalati kötvény kibocsátásakor a Hrurirának csupán annyi dolga volt, hogy a kibocsátásról szóló tájékoztatót és a hirdetményt bemutatta a pénzügyi felügyeletnek, amely azt el is fogadta, a későbbiekben azonban semmilyen felügyeleti jogkört nem gyakorolhatott a cég fölött.

A konkrét befektetési szolgáltatást a cégcsoport egy másik tagja, a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési (Quaestor Értékpapír) Zrt. végezte, tehát ez a cég kínálgatta az óvatlan befektetők számára a Quaestor kötvényeit. A vállalatbirodalom tagjaként persze a szokásosnál is nagyobb volt az érdekeltsége a sikeres értékesítésben, így – bár a terjedelmes kibocsátási tájékoztató tartalmazta a kockázatokat – az ügynökök a VS.hu információi szerint nem túl sok kételyt ébresztettek a Quaestor-kötvényekkel szemben.



Ennek a társaságnak, a Quaestor Értékpapír Zrt.-nek a tevékenységét viszont már teljes egészében felügyeli a Magyar Nemzeti Bank. Az MNB tájékoztatása szerint ennél éppen a cégnél végzett vizsgálatot, amikor kiderült, hogy baj van a kötvényekkel. Amikor ezt észlelte, akkor azonnal, vagyis március 10-én ki is jelölte a felügyeleti biztost a Quaestor Értékpapír Zrt. élére.

Eddig tarthatott tehát a jóhiszeműség a Quaestor kötvénykibocsátásával kapcsolatban. Az MNB-intézkedéstől kezdve azonban már azt lehet feltételezni, hogy a cég engedély nélkül is bocsátott ki kötvényt, ami viszont már szándékos csalás, vagyis bűncselekmény. A pénzügyi felügyelet jogkörének hiányában azonban a cégcsoport összes többi tagja azóta is szabadon tovább működik.

Így történhetett meg, hogy a cégcsoport élén álló – nem árt megismételni, hogy a jegybanki felügyelet alá nem tartozó – Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt.-nél március 16-án egyszer csak megjelent egy stróman-gyanús figura. A közmunkásból lett csúcsmenedzser, Orgován Béla királysága – vélhetően a sajtónyilvánosságnak köszönhetően – csak néhány napig tartott, legalábbis ha hiszünk Tarsoly Csaba állításának, hogy március 25-én visszavette a cég vezetését.

A cégbírósági nyilvántartás átfutási ideje azonban olyan hosszú, hogy ezeknek a tulajdonosi döntéseknek néhány napon belül még semmi nyoma a nyilvánosság előtt. Ugyanakkor az sem jelent meg a Cégközlönyben, hogy a Hrurira valóban hivatalosan is bejelentette a csődöt, holott ezt speciel gyorsan át szokták futtatni az iratokon.


16 nap kellett a rendőrségnek

Az MNB mindenesetre úgy érvel, felügyeletként csak a Quaestor Értékpapír Zrt.-nél intézkedhetett, ez meg is történt, sőt az ügyben március 10-én feljelentést is tett. Ehhez képest a nyomozó hatóság semmit sem tett. Nem történtek úgynevezett biztosítási intézkedések, például nem helyezték zár alá sem az érintett cégek, sem magánszemélyek vagyonát.

Kétségtelen, hogy a befektetési szolgáltatást végző Quaestor Értékpapír Zrt.-n kívül még az utóbbi napokban is úgy adták-vették érdekeltségeiket Tarsoly Csabáék, ahogy nekik tetszett. Az állítólagosan öncsődöt jelentő Hrurira például tulajdonosa lett a vállalatbirodalom élén álló – a jegybanki felügyelet alá szintén nem tartozó – Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt.-nek. Ez éppen arra lehet jó, hogy a felszámolási eljárás keretében az utolsók között elégítsék azokat, akik a zászlóshajótól, vagyis a Pénzügyi Tanácsadó Zrt.-től követelik pénzüket. Egy csődeljárás során ugyanis nagyon szigorú sorrend szerint kell kifizetni a hitelezőket, és úgy tűnik, ez a tulajdonosváltás azt szolgálhatta, hogy az ügyfelek, vagyis a megkárosított kötvénytulajdonosok a sor végére kerüljenek.

Ennyiben lehet felelőssége a nyomozóhatóságnak, ha lassan cselekszik. Az MNB feljelentése után 16 napot kellett várni arra, hogy megtörténjen az első intézkedés: három embert – köztük Tarsoly Csabát – előállítottak, házkutatást tartottak, és megkezdték a vagyon visszaszerzését.



Lehetett-e az államnak pénze a Quaestornál?

Kérdés, a károsultak között csak magánszemélyek vannak-e, vagy a bő 200 milliárdos nagyságrendű kötvényállományból intézmények – esetleg állami szervezetek – is vásároltak. Az utóbbi feltételezés azért merülhet fel, mert a Quaestor Értékpapír Zrt.-nél a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak, valamint a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-nek is voltak ügyfélszámlái, a kormányszóvivői iroda pedig már készíti is az összesítést, hogy mely minisztériumoknál tartottak még pénzt a brókercégeknél.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium állítja, hogy ezek a pénzek jogszerűen és ráadásul ingyen, állampapír formájában voltak ott, lévén, hogy a Quaestor nem számolt fel pénzt a számlavezetésért. Az államháztartási törvény (áht) alapján mindenesetre már annak a jogszerűségét is nehéz alátámasztani, hogy miért parkoltatták az állami intézményrendszer pénzeit egy befektetési szolgáltató ügyfélszámláján. Magyarázatként a külügy egyrészt azt mondja, hogy például a kereskedőház teljes egészében állampapírban tartotta a 3,8 milliárd forintját a Quaestor számláján, tehát nem a veszélyes kötvényekben. Csakhogy az áht a kincstári körbe nem tartozó többségi állami tulajdonú társaságok esetében is úgy fogalmaz, hogy


átmenetileg szabad pénzeszközeiket a kincstár által értékesített, értékpapírszámlán, értékpapír-letéti számlán nyilvántartott állampapírok vásárlásával hasznosíthatják.

Tehát állampapírt még az állami vállalatok is csak közvetlenül a kincstártól vehetnek. A kincstári körbe tartozó szervezetek, közöttük a minisztériumok fizetési számlái pedig


kizárólag a kincstárnál vezethetők.

Ez alól az sem kivétel, ha éppen az Eximbank tőkeemelésére elkülönített pénzről van szó, ahogy azt a külügyi tárca állítja. A VS.hu-nak háttérből nyilatkozó, költségvetési szakemberek szerint ez a pénz csak és kizárólag a kincstártól közvetlenül az Eximbankba vándorolhatott volna. A minisztérium ennek ellenére azt magyarázza, hogy részéről a Quaestornál csak az Eximbank tőkeemeléséhez kapcsolódó értékpapírok technikai nyilvántartását segítő számla, úgynevezett értékpapírszámla volt. A Buda-Cash bedőlése után ezt a számlát is megszüntette a minisztérium. A legutóbbi magyarázat szerint azért, mert Orbán Viktor erre adott utasítást, illetve, mert egyszerű életösztön működött a kormányban.


Ilyen, „dominóhatással fenyegetett” időszakban „egyetlen forintnyi közpénzt sem szabad tartani” brókercégeknél – a kormányfő szerint ez volt a motivációja annak is, hogy nemcsak a külügynek, hanem minden minisztériumnak át kellett néznie, van-e pénzügyi kapcsolata brókercégekkel, állomásoztat-e náluk közpénzt. Mert ha igen, akkor a miniszterelnök döntése szerint azonnal ki kell vonni onnan. Tőkepiaci forrásaink vélekedése szerint ezzel viszont ahhoz is hozzájárulhattak, hogy a pénzügyi rendszer összeroppanjon, holott a piacbefolyásoló magatartás is büntetendő. Mindenesetre egyelőre úgy tűnik: az állam megmenekülhetett, ám félő, hogy a kisbefektetők elviszik a balhét.