A legdrágább lottószelvény

„Kosztért és lakhatásért dolgoztunk, fizetést nem kaptunk, éjjel-nappal programoztunk, és úgy éreztük, mi vagyunk a legszerencsésebbek, hogy egyáltalán a Szilícium-völgyben lehetünk.”

01
01
A SANSZ

Korsós Milán, a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett informatikus mérnök már Magyarországon sikeres volt, a Prezinél és a Kitchen Budapest innovációs laborban dolgozott. Valószínűleg a világon bárhol találhatott volna munkát, hat számjegyű bérezéssel, mégis úgy döntött, hogy felmond jól fizető állásából, és akár ingyen is, de San Franciscóban próbál szerencsét egy közösségi oldalt fejlesztő startupnál.

Korsós Milán története nem egyszeri eset. Hozzá hasonlóan, minden évben több ezer gyakornok, startupper, ingyenmunkás, szerencsevadász és digitális aranyásó érkezik a Szilícium-völgybe, hogy kövessék a legújabb amerikai álmot, megalapítsák a következő Facebookot, és startup-milliomossá váljanak.

Noha tudják, hogy a startupok 90%-a elbukik, a Facebookhoz hasonló sikerek pedig egy lottóötös gyakoriságához mérhetők, mégis sok ezer startupper alapít céget minden évben, ma már egyre több magyar is. A kérdés, miért? Honnan ez az őrületes vállalkozókedv akkor, amikor az oddsok ennyire elrettentőek?

Esély, hogy a te céged lesz a következő Facebook

ÖSZES AMERIKAI STARTUP91015UNIKORNIS KLUB— 1 milliárd dollárnálmagasabb értékelésűcégek84 (0,09%)

Milán sztorija is úgy végződött, mint sok másik ezer startup jellegű vállalkozásé a völgyben. A néhány 100 ezer dollár befektetés, amit az alapítók kaptak, elfogyott.

Nem sikerült új embereket meggyőzniük, hogy a világnak szüksége van még egy közösségi oldalra, így egyik napról a másikra becsuktak, és szélnek eresztették a munkatársakat, köztük Milánt is.

Korsós Milán, startupper

02
02
A BUKÁS FÉTISE

Milánék esete teljesen hétköznapi jelenség. Mégis nagyon nehéz megérteni Magyarországról, hogy mit jelent a startupok Szilícium-völgyben megszokott, mégis hihetetlen arányú lemorzsolódása.

A hagyományos üzleti modellben a saját megtakarításaiból és nagyon nehezen megszerzett befektetői pénzekből gazdálkodó vállalkozó számára egészen mást jelent egy csőd, mint a Szilícium-völgyben, ahol az elképesztő pénzbőségben az ígéretes, globális piacra szánt ötletekre mindig akad néhány százezer dollár, azaz több tízmillió forintnyi befektetés. Pusztán annak érdekében, hogy az alapítók túléljék a következő pár hónapos időszakot, ki tudják fizetni az albérletet, és közben azért ne haljanak éhen. Az eredmény viszont egyáltalán nem garantált, sőt. Az adatok egész USA-ra vetítve is elég pesszimista jövőképet festenek a startupok túlélési esélyeiről.

Startupok bukási aránya az alapítástól eltelt évek alapján

1 ÉV2 ÉV3 ÉV4 ÉV5 ÉV6 ÉV7 ÉV8 ÉV9 ÉV10 ÉVNÉGY ÉV UTÁN IS MŰKÖDŐ STARTUPOK ARÁNYA IPARÁGANKÉNT
25%
36%
44%
50%
55%
60%
63%
66%
69%
71%
58%Pénzügy
Biztosítás
Ingatlan
56%Oktatás
Egészségügy
56%Mezőgazdaság
55%Szolgáltatás
54%Nagykereskedelem
51%Bányászat
49%Gyártás
47%Építőipar
47%Kiskereskedelem
45%Közlekedés
Kommunikáció
37%Információ

Van egy másik oka is, hogy miért nehéz reális képet alkotnia egy kívülállónak arról, hogy valójában mit jelentenek a lehangoló cégbezárási statisztikák. Mégpedig az, hogy nehéz értelmesen beszélni a problémáról. Az óriási verseny ellenére úgy tűnik, hogy a Szilícium-völgyben mindenki elképesztően sikeres. Csaknem illetlenségnek számít, ha valaki bevallja: cége nem úgy teljesít, mint ahogy azt korábban várta. Létezik egy mondás errefelé, ami tökéletesen kifejezi ezt a hangulatot: „Fake it till you make it”, azaz

„Tettesd, míg el nem éred.”

Így a legtöbb beszélgetésben csodálatos dealekről, pozitív befektetői feedbackről és nagy áttörést hozó meetingekről lehet hallani. A bukás csak és kizárólag a siker összefüggésében merül fel, amennyiben az tanulópénznek értékelhető. Ráadásul a bukás szó egyenesen fétisként működik, a közbeszéd a témáról inkább hasonlít jelentés nélküli mantrázásra vagy egyfajta vallásra, mint valódi kommunikációra. Az Amazonon gyors kereséssel megtudható, hogy több mint 60 könyv szól csak a startupok bukásáról.

A startupper aspiránsok, bár még nem tettek semmit cégük megvalósítása érdekében, a leckét már bemagolták: tudják, hogy Elon Musk, a Tesla alapítójának karrierje is egy videojátékokkal foglalkozó cég bukásával kezdődött, és hogy Steve Jobst is kirúgták az Apple-től, mielőtt igazán naggyá tette azt.

Bár a bukás mint a világsiker előfeltétele jól csengő szlogen, a valóságban azonban igencsak fájdalmassá válhat, ha valaki feláldozza a magánéletét és az ifjúságát, hogy aztán a papírformának megfelelően végleg eltűnjön a süllyesztőben. De a Szilícium-völgyben erről már nem beszél senki.

Jonathannal Palo Altóban találkoztunk egy hackerházban. A hackerházak olyan lakások és házak a Szilícium-völgyben, ahol a főbérlőtől lehet emeletes ágyakat bérelni. A leginkább egy kollégiumra hasonlító szállások azok számára jelentenek megoldást, akik képtelenek kifizetni a Szilícium-völgy havi egymilliós bérleti díjait. Itt nem ritka, hogy egy szobában akár 8-10-en is laknak, mindezt 300 ezer forintnak megfelelő lakbérért. Tehát bevétel nélkül még ez sem fedezhető, de az önjelölt startuppereknek, gyakornokoknak és ösztöndíjasoknak működő megoldás lehet.

Jonathan vérbeli újrakezdő. Hosszú évek óta próbálkozik, sok bukás van már mögötte. De hisz benne, hogy az egészségügy területén ő lesz a következő Mark Zuckerberg, és ezért a célért hajlandó mindent feláldozni, nyolcadmagával aludni egy szobában és éjjel-nappal dolgozni. Ennek ellenére nehezen hihető, hogy az áttörés már a küszöbön van a számára. Közel egy évtizede próbálkozik, szavaiból a startup világ vallásos csodálata érződik. Nehéz nem arra gondolni, hogy Jonathan nem más, mint egy álomvilág áldozata.

Jonathan, a következő Facebook megalapítója

03
03
A KISZÁMÍTHATÓSÁG MÍTOSZA

H ogyan lett tehát ennyire vonzó, hogy startuperré váljon az ember? Miként lehetséges, hogy ma huszonéves fiatalok sorozatban alapítanak vállalkozásokat? Mi változott?

A Szilícium-völgy sztoriját el lehetne indítani a hidegháború következtében megnövekedett katonai információtechnológiai kutatások és a Stanford Egyetem szerencsés együttmozgásától. Majd lehetne folytatni azzal, hogyan születtek ebből olyan cégóriások, mint a Hewlett and Packard vagy a Lockheed. Ám ahhoz, hogy komolyan megértsük, mi folyik ma a startupok világában, talán nem kell ennyire visszanyúlnunk a régmúltba. Elég, ha az elmúlt évtizedben felbukkanó jelenséggel, a startup acceleratorokkal, azaz a vállalkozás-gyorsítókkal kezdünk.

A startup-gyorsítókat lényegében úgy kell elképzelni, mint egy nagy közösségi irodát, ahol nem csak a helyet, de az oktatást és a megélhetéshez szükséges pénzt is biztosítják a cégalapítóknak. Valamint bemutatják őket a megfelelő befektetőknek. Egyszóval a gyorsító mindent megtesz azért, hogy segítse a túlélésben a kezdő vállalkozásokat. Ebben neki az az üzlet, hogy ő maga is részesedést szerez a támogatott cégekben. Persze a bejutás sem egyszerű ezekbe az intézményekbe, óriási a verseny. Éppen ezért nagyon fontos rostaként is működnek. A befektetők egy gyorsítóból érkező vállalkozásnak jobban elhiszik, hogy működni fog, mint az utcáról betévedőknek.

Első látásra nem tűnik nagy dolognak, de a startup acceleratorok és a hozzákapcsolódó intézményrendszer nem tett kevesebbet, mint azt, hogy elhitette a fiatalok legtehetségesebb rétegével szerte a világban, hogy egy startup építése leírható valamilyen egységes szabályrendszer alapján. Vagyis mindez tanulható, a siker pedig előrejelezhető.

A Plug and Play a Szilícium-völgyben az egyik legsikeresebb accelerator és befektetőcég. Tulajdonosa Saeed Amidi, akiknek olyan cégekben van befektetése, mint a Dropbox online fájltároló vállalkozás vagy a Lending Club közösségi alapon működő mikrohitelezési szolgáltatás. Jelenleg a két cég értéke együttesen több mint 15 millárd dollár.

Saeed Amidi már a Google alapításánál is jelen volt, irodát adott bérbe az alapítóknak, amikor még csak öt főből állt az egész vállalat. Így közvetlen közelről nézhette végig, hogyan képes a Google a kezdetektől a világ legfontosabb cégévé fejlődni. Azt mondja, hogy a Plug and Playnél ugyanazt az atmoszférát próbálják megteremteni, ami a Google növekedésének is alapvető feltétele volt.

Saeed Amidi, befektető

Ezzel a Szilícium-völgy olyan hagyományos elitutánképzők reális alternatívájává vált néhány év alatt, mint a legjobb egyetemek jogász és üzleti képzései. A startup vállalkozás mint pálya pedig sokak szemében reális pályaválasztás lett, ahol egyértelműek a szamárlétra lépcsőfokai és a szakma játékszabályai is megtanulhatók. Pont ugyanúgy, mint bármelyik más hivatás területén.

És, ahogy az lenni szokott új szakmák születésekor, felbukkantak a startup-könyvek, a startup-oktatók, szakértők, a startup-konferenciák, az accelarator modell mellett mindenféle startup-képzések, és természetesen a kóklerek is.

Egy mára kiskönyvtárrá duzzadt szakirodalomban tárgyalják a legkülönbözőbb szerzők a témát, kezdve a puhakötésű, üzleti motivációs aluljáró-irodalomtól a New York Times-bestsellereken át egészen az egyetemi tankönyvekig.

Palo Altóban már egy kisiskolás is tudja, hogyan kell felépíteni egy startupot a nagykönyv szerint:

  • Fogj egy ötletet, állj össze néhány tehetséges emberrel, akik képesek megvalósítani, amit elterveztél.
  • Tartsatok ki a magánbefektetők pénzéből, aki lehet a nagybácsi vagy a szomszéd is, ha hajlandó költeni a hóbortotokra egészen addig, amíg nem lesz egy kézzelfogható terméketek vagy szolgáltatásotok, és érdekessé nem váltok a startup acceleratorok vagy az intézményi befektetők számára.
  • Mindeközben az egyetlen értéked, a startupod tulajdoni hányadait kell eladnod apró szeletenként, hogy a 100 százalék semmit szépen átváltsd egy sokkal nagyobb torta apró szeletkéjére. Valahogy így:

Startup-pálya a tankönyv szerint

ÖtletEgyedülmindennehezebbKezdőfinanszírozásElsőkomolybefektetőkMegjelenika kockázatitőkeElsőmunkatársakIránya tőzsdeés a világsikerAlapító+ Társalapító+ Család/Barátok+ Első munkatársak+ Komoly befektető235.000.000 $0 $0 $15.000 $200.000 $2.000.000 $2.000.000 $CÉGMÉRETÉS FINANSZÍROZÁSBEFEKTETETT TŐKE ÉS ATULAJDONOSOK RÉSZESEDÉSEI+ Üzleti angyal+ Egyéb részvényesek+ További munkatársak+ További munkatársak100 %50 %50 %47,5 %47,5 %5 %39,5 %39,5 %4,2 %16,7 %26 %26 %2,6 %10,3 %1,8 %33,3 %24,25 %24,25 %2,6 %10,3 %5,8 %33,3 %19,75 %19,75 %2,4 %9,5 %9,8 %30,5 %8,3 %

Miközben a startupper ébren álmodik és a következő lépésre készül, azért nem árt, ha folyamatosan betartja a játékszabályokat, továbbá ügyel a módszertani apróságra. Eric Ries igazi sztárszakértője ezeknek a módszertani kérdéseknek; leghíresebb könyve, a Lean startup minden leendő startupper bibliája. Vele Austinban találkoztunk, és próbáltuk kipuhatolni a siker receptjét.

Eric Ries, sztárszerző

Az egyetlen probléma, hogy minden szabály betartásával együtt is a kaland legvalószínűbb kimenetele a bukás. Mert a feladat, még e világos keretek közt is, elképesztően nehéz. Szinte minden startupnál kialakul a klasszikus 22-es csapdája helyzet, ahol a lépések egymásra utaltsága miatt mindig hiányzik valamelyik előfeltétele a sikernek. A legjellemzőbb probléma, hogy a termékfejlesztéshez pénz kell, de ahhoz, hogy pénz legyen, szükség van egy termékre.

Krajcsik Zsolt Hollywoodban a legnagyobb produkciókban dolgozott a speciális vizuális effektekért felelős vezetőként. Titanic, Mátrix, X-men, Harry Potter – csak a leghíresebb filmek az IMDB- profiljáról. Krajcsik ezt a sikeres pályát hagyta ott, hogy startupper legyen és létrehozza a STEMP-et, ami egy 24 órás, testre tapasztható lázmérő.

Krajcsik vérbeli startuper, igazi kreátor. A filmiparban a legtöbb vizuális effektet egyedileg kell megtervezni a hardvertől a szoftveres kezelésig. Így testhezálló feladat volt számára a STEMP szenzoros rendszerének és telefonos alkalmazásának létrehozása. A startupok világa viszont egész más, mint a filmgyártás, itt tömegtermelésben és a felhasználók hatalmas tömegében kell gondolkodni. Ráadásul úgy kell előkészíteni a terméket a tömegtermelésre, hogy valójában hiányzik hozzá a pénz és a befektető.

Krajcsik Zsolt, startupper

04
04
AKIK A LOTTÓT MŰKÖDTETIK

A z óriási pénzbőségben az egyre inkább profivá váló startupper közösség évről évre könnyebben von be új projektekre tőkét. Ami egyrészt jó, ám ugyanakkor azt is jelenti, hogy az alapítók így mindenképpen rengeteg pénzt, munkaórát és idegeskedést ölnek bele egy-egy projektbe, egészen addig, míg kiderül finanszírozható-e az ötlet egyáltalán hosszútávon.

Sten Tamkivi, az észt sorozatvállalkozó mesél nekünk erről Palo Altó-i irodájának kertjében. Korábban a Skype kutatási és fejlesztési vezetője volt, majd a világ egyik leghíresebb startup kockázatitőke-alapjához, az Adreessen Horowitzhoz igazolt, hogy itt fejleszthesse tovább legújabb startupját.

Sten Tamkivi, startuper

A magasabb intézményi kockázati-befektetők szintjén akár egy jól működő szolid nyereséget termelő középvállalat is elsüllyedhet, ha nem képes a megfelelő szintű növekedésre, és kiderül, hogy a kezdeti befektetéseknél túlértékelték a céget, és nem látszik, hogy miként térülnének meg a további tőkebevonások.

Többen játszanak tehát ma már nagyobb tétben, míg a túlélési esélyek nem, vagy csak alig növekednek. Felix Salmon gazdasági újságíró ezért nevezi a startup-ökoszisztémát a világ legdrágább lottójának, ahol a vállalkozók a lottóhoz hasonló esélyekkel, de annál sokkal többet fizetve szállhatnak be a játékba.

De kinek éri meg játszani?

Ha a hasonlatot átgondoljuk, szinte magától adódik a felelet, hogy a lottót üzemeltető az, aki minden sorsoláson nyer. De a válasz ennél trükkösebb. Mindenki veszíthet és nyerhet. A Plug and Play-nél a számok nyelvére ez úgy fordítható le, hogy hozzávetőleg 300 portfólió cégből mindössze öt az, amely legalább százszoros hasznot eredményezett. Ebből kettőnek, a korábban már említett Lending Clubnak és Dropboxnak pedig ezerszeresnél is magasabb volt a megtérülése. A többi 295 cég már nem üzemel, vagy stagnál. A 300 céget 3000-ből választották ki. De végül kettő tette igazán sikeressé az egész vállalkozást.

És ha van egy Dropboxod, akkor arról is könnyebben mesélsz, hogy nemet mondtál az Airbnb-re még abban az időben, amikor kicsi volt és olcsó.

Saeed Amidi, visszautasítja, hogy befektessen az Airbnb-be

Megfordítva: a lottó üzemeltetőinek sincs olyan jó dolga itt, mint a hagyományos lottóban, hiszen sok ezer befektetésből mindössze maroknyi térül meg, miközben rengeteg elbukott csapatot tartanak el folyamatosan, akik viszont az acceleratort és a startup-alapítást a bukás ellenére, vagy éppen azért, tökéletes ajánlólevélként használhatják később álláskereséskor a Szilícium-völgy legjobb vállalatainál.

Hogy mindennek ellenére érdemes-e megvásárolni a világ legdrágább lottószelvényét, és a startupper pályát választani?

Ez a legnehezebb kérdés. De közel száz jelenlegi és ex, akár elbukott startupperrel beszélgetve mondhatom, egyikőjük sem bánta meg, hogy belevágott a kalandba.

Fehér Gyula, az egyik legsikeresebb magyar startup, a Ustream alapítója