Az isten háta mögött
Derenk
120
— Derenk —
RIP 1717-1943
Élt 226 évet

Az isten háta mögött

A Központi Statisztikai Hivatal összeszámolta: pillanatnyilag hatvan törpefalu vívja haláltusáját a magyar vidéken. Ennyi 200 fő alatti település veszítette el lakosságának legalább harmadát a kétezres években, és néz most szembe a szinte elkerülhetetlennel: hogy húsz év múlva senki nem marad meg a régiek közül. Az okok meglehetősen prózaiak: az öregek meghalnak, a fiatalok elmennek. Elmenekülnek. A helyükre pedig nem érkezik senki. Aki véletlenül arra vetődik, az se marad sokáig. Egyszerűen nincs, ami ott tarthatná őket.

B. Simon Krisztián — Bartha Máté

Egy hónapig barangoltunk és forgattunk elnéptelenedő falvak között. Legalább száz emberrel beszéltünk 20 faluban, ahol összesen sem laknak többen néhány ezernél. Az első benyomások meglehetősen közhelyesek voltak. Nincs itt semmi. Majd lassan feldolgoztuk, mit jelent mindez. Észrevettük, hogy nincsenek boltok, nincsenek trafikok és kocsmák, állatokat is alig látni, csak a mozgóárusok lambadája tölti be az üres utcákat és mezőket.

népsűrűség
1870
1880
1890
1900
1910
1920
1930
1941
1949
1960
1970
1980
1990
2001
2011
N
1000 fő / km2
100 fő / km2
10 fő / km2

Városból érkező mozgóárusok
szívják el az életet

— 01 —

Városi vállalkozások a legkisebb falvakba házhoz viszik a tejet, a kenyeret, a sört, nagyjából bármit, amire az embernek szüksége lehet. Nem éri meg helyben vállalkozni, kocsmát vagy boltot üzemeltetni. A legnagyobb probléma mégsem az, hogy a falu bevétel nélkül marad, hanem az, hogy a közösségi terek is eltűnnek.

Megszólaló: Klauz Dezső, polgármester

A munkalehetőségek lassan megszűnnek. Az ingázás sem jelent megoldást napi két buszjárattal és a helyiek számára megfizethetetlen jegyárakkal. A munkaadók nem akarnak olyat foglalkoztatni, akinek már a bejárás is pénzbe kerül. A fiatalok így arra kényszerülnek, hogy beköltözzenek a legközelebbi nagyvárosba.

Megszólaló: Bogdán József, drávakeresztúri lakos

Csak madártávlatból nézve
jelenti a mezőgazdaság a kiutat

— 02 —

„Amikor a hűtőbe vágtuk már a disznókat, mert a piacon rá se néztek az árumra, úgy döntöttünk, véget vetünk az állattartásnak” – meséli egy asszony a Baranya megyei Tengeriben. Akármerre járunk, elvétve találkozunk egy-egy tyúkollal. A falusi gazdaság szemmel láthatóan nem volt képes versenybe szállni az olcsó szupermarketekben kapható áruval. Az egyetlen munkalehetőség a közmunka maradt. Kaszálás és idénymunkák.

Sajátos helyi értelmezés szerint, nem marad más a falvakban, mint az ocsú, a maradék. A bűnbakok sokfélék: az EU, Budapest, a megyeszékhely.

A fiatalokat nem érdekli a gazdálkodás, a városból vonzónak tűnő bioőrület. Megfordultak a dolgok: a mezőgazdaság a legtöbb falusinak luxus, míg a városias szórakozások egy része elérhető ott is. Facebook, ritkán diszkó és mozi.

Utazásunk alatt az egyik legszürreálisabb jelenséggel Garábon találkoztunk. Ez a kis falu egymagában jelképezi a teljes elhibázottságát az uniós fejlesztési pályázatok magyar felhasználásának. Nem igazán mérik fel a polgármesterek, hogy mire van szüksége egy falunak, csak mennek a létező pályázatok után. Garábon több millió forintból építettek játszóteret, pedig mindössze két gyerek lakik itt.

Megszólaló: Nagy Antalné alpolgármester

Büszke

— 03 —

Aztán vannak azok is, akik jönnének, de nem tudnak. Több olyan településen jártunk, ahol halkan ugyan, de azzal dicsekedtek lakók – vagy épp a polgármester –, hogy településük „cigánymentes”, ami szemükben hatalmas érték. A romák munkavállalása még a nagy átlagnál is kilátástalanabb. Az „úrinép” nem akar cigányokat dolgoztatni, így a munkaadó mindenféle kifogásokat keres, hogy ne kelljen őket alkalmaznia. Lehet ez az alacsony képzettség, a büntetett előélet, vagy épp a tökéletlen fogazat.

Rendszerszerű hanyatlás,
egyéni felemelkedések

— 04 —

Az 1970-es években az országos településhálózat fejlesztési koncepció felállított egy településhierarchiát, melyben Budapest mellett erős regionális központokat akartak létrehozni. Ebbe félezer főnél kevesebb lakosú aprófalvak nem fértek bele. A körzetesítéssel pedig az iskola, a bolt és egészségügyi ellátás bekerült a központokba. Így a helyben képződő kevés jövedelmet is máshol kezdte elkölteni a lakosság. Mégis több olyan helyi hőssel és polgármesterrel találkoztunk, akik minden esélytelenség ellenére keresik a kiutat a pusztulásból.

Megszólalók: cséri fiatalok
Várallyay István, cséri polgármester
Mihályka Tibor, vállalkozó

Osztrák nyugdíjasok, belga értelmiségiek
és szcientológusok

— 05 —

Sok településen a teljes elnéptelenedést a hétvégi házakat vásárló városiak és külföldiek akadályozták meg. A falusiak ennek ellenére ferde szemmel néznek a jövevényekre. Legalább tíz kölönböző településen hallottuk azt, hogy a külföldi csak jön, megveszi a lakást, felnyomja az árakat, de a pénzét már nem itt költi el.

Megszólaló: Jean-Marie

Az egyre csökkenő lélekszám ellenére több szakértő úgy gondolja, hogy ma már nehezen elképzelhető a faluhalál. Az infrastruktúra túl értékes ahhoz, hogy teljesen elnépteledjen egy település. Ha el is menekülnek a régiek, jönnek helyettük újak. Ráadásul néha a legmeglepőbb vevők bukkannak fel. Garábra szcientológus tanokat követő Narconon drogelvonót például az üres táj vonzotta, és az a tény, hogy közel és távol nincs kocsma.

Megszólalók: Ferencz József, Narconon vezető
Nagy Antalné alpolgármester

Egy zalai kisközségben hiába próbáltunk forgatni. Mikor bekopogtunk a polgármesterhez, csak az édesanyját találtuk otthon, aki már azelőtt, hogy megláttuk volna, ránk kiáltott: ne is próbáljunk felvételeket készíteni. Mint kiderült: a falu mindössze 9 főnyi lakossága miatt többször bekerültek már a tévébe, a szerepléseket pedig mindig betörések követték. Így itt nem forgattunk végül, csak messzíről örökítettük meg az erdőből visszanéző házakat. A törpefalvakban állandó téma a biztonság. Drávakeresztúron furcsa női ruhába öltözött férfivel találkozunk, aki házát kamerákkal, éjjellátókkal és elektromos kerítéssel védi. Utóbb kiderül róla, ideje nagy részében biztonsági rendszereket barkácsol.

Megszólaló: Boros István

Egyedül

— 07 —

90 éves öregasszony, 30 éve egyedül – jellemzi magát Ilonka néni Drávakeresztúrról. Szívesen emlékszik és mesél a falusi élet szépségeiről. Nem lehet nem észrevenni, mennyire szeretett itt élni férjével. Ő az utolsó. Ezen a vidéken már senki nem beszél, senki nem érez így.

Megszólaló: Julika néni

Az isten háta mögött

Videó: Bartha Máté
Szöveg: B.Simon Krisztián
Szerkesztő: Lebhardt Olivér
Videószerkesztő: Orosz Csilla
Art direktor: Gryllus Ábris
Fejlesztő: Szörényi Miklós
Zene: Bartha Márk
Oparatőr: Ká Zoltán
Közreműködő: Demeter Mátyás
Adat: Szedlák Ádám, Kormos István
Szakértők: Béres Tibor (Autonómia Alapítvány), Jeney László (Corvinus Egyetem), Szabó Szabolcs (ELTE)